Seveled kritika

Ahogy az lenni szokott, decemberre megérkezett, pontosabban az év végi ünnepekre bepozícionált honi filmtermés legújabbja, jelen esetben Orosz Dénes Seveled c. munkája, melyet csak a női főszereplők színes játéka emel ki az átlagos szürkeségből! Orosz a Coming Out nagy sikerével már komoly érdeklődést váltott ki 2013-ban szakmailag, hisz a műve 141.400 nézőt húzott be a filmszínházakba.

Hogy ez mit is jelent, a következő pár sorban érzékelhetővé teszem: idén több mint 151 ezres nézőszámmal a Kölcsönlakás nyert, pedig a cipőmben lévő kavics is kellemesebb élményt nyújt járás közben, mint az év legszexibb vígjátéka… 🙂 Tavaly a Valami Amerika 3 (372.800 néző) szépen teljesített, bár az első rész tartalmas és friss fordulatait vagy figuráit nem tudta újragondolni. 2017-ben A Viszkis (327.600) sikerét nem lehetett túlszárnyalni, viszont furcsa, hogy a Pappa Pia (227.300) mennyire csábító volt a magyaroknak, a maga bűnrossz megoldásaival. A Kincsemet két éve (456.500) nem veszélyeztette semmi a dobogó tetején, közel volt a félmillióhoz. 2015-ben került a mozikba az Argo 2, melynek 110.700-as nézőszámát az első rész bődületes sikere okozta, nem pedig a jól összedobott újrázás. Előtte való évben pedig a Megdönteni Hajnal Tímeát c., fergetegesnek nem mondható butus film is képes volt több mint 104 ezer embert berántani a moziszékekbe.

A hazai filmtermést átfutva észrevehető, hogy általában van egy nézőszámban kiemelkedő, ám minőségében alulteljesítő produkció szinte évente, mely “pozitív” és érthetetlen eredményeket produkál.

Természetesen ahány ember, annyiféle tetszési index, de… Ez azért is lehetséges, mert sok honfitársam, ha kifizeti a mozijegy árát, nem akar gondolkodni, viteti magát az árral, és így generálja az egyik legnagyobb sikerét a mozi. Sokunknak nincs szüksége a szürke életünket tökéletesen bemutató filmre (Egy Nap: 27.000 néző), komoly hangulatú thrillerre (X- A rendszerből törölve: 37400 néző), zseniális történelmi drámára (1945: 39.500 néző), profin kivitelezett krimire (A martfűi rém: 46.100 néző), kerekesszékes akciófilmre (Tiszta szívvel: 35.300 néző) vagy a kutyák-emberek közti “harc” szépen előadott alkotására (Fehér Isten: 44.800 néző). Ezen filmek, még ha időtállóbb és összetettebb művek is, mégsem rendelkeznek nagy vonzerővel a szélsőséges műfajuk, vagy tartalmuk miatt.

Dénes új filmje ismerős terepet jár be, mert előző munkái is a már megszokott párkapcsolati témát, a furcsa élethelyzeteket, és a helyzetkomikumokra épülő történeteket vette nagyító alá, ráadásul szeret biztosra menni a rendező úr, hisz sem a decemberi hónapot, sem pedig a már megszokott színészeit sem szereti lecserélni, ahogy ezt első (Poligamy) és második (Coming Out) nagyjátékfilmjénél tette, inkább cserélgeti őket. Kis változtatásokat hajt végre, okos és szinte észrevehetetlen módon. A mostani filmjében visszahozza a Poligamy-ban már jól megismert Mészáros Bélát, és Tenki Rékát, akire rábízta a Seveled két főszerepét.

A 2000-es években az ügyeletes szívtipró Csányi Sándor volt, most Bélával próbálja az újabb sikereit meglovagolni.

Azonban, míg Sándor kisugárzása hihetővé tette szerepét, és a játékában megtalálható volt a macsó csávó, a sárm bizonyos formája, addig Mészáros Bélában csak időnként jelentkezett, és akkor sem olyan formában. Szerepe szerint egy olyan filmkritikust kellene nekünk bemutatnia, aki játszi könnyedséggel fűzi be a csajokat, majd kissé morbid kifogásai miatt az összeset dobja még megismerésük előtt, ezzel teljesen hazavágja a családalapítási terveit, melyet anyukája (Básti Juli) sürget leginkább.

A szívbeteteg édesanyja kedvében járó Gergő tehát, hogy megnyugtassa, és boldoggá tegye, azt hazudja neki, hogy az ex sztríptíztáncosnő terhes szomszédja az élete szerelme. Mivel úton van a baba, a beteg anyuci így már a mennyországba is költözhet, mivel orvosai szerint meg vannak számlálva napjai. Azonban a csavar – ahogy ilyenkor lenni szokott – itt következik, hisz a transzplantációs listán előkelő helyet foglaló Emma anyu új szívet kap, és ezzel együtt nagy életerőt is, melynek csak az a hátránya, hogy a fiataloknak a kitalált storyt bizony folytatniuk kell. Ráadásul úgy, hogy anyuka ne sejtsen semmit az egész hazugságból.

Emma tehát boldog, látja hogy fia révbe ért, azonban a felszín alatt a két fiatal alíg bírja egymást elviselni, ráadásul együtt is kell lakniuk, hogy kifelé úgy nézzen ki, mintha minden flottul működne. A végére azt hiszem a kedves olvasó nem nagy nehézségek árán, de kitalálja, hogy a két fiatal egymásba szeret, és összekötik rögös életüket, és boldogan élnek…

Örülök, hogy jelen van egy bizonyos nívó, melyet a remek és tapasztalt Básti Juli, az üde és friss színfoltot pedig Tenki Réka szállítja. Ők ketten alkotják a történet gerincét, már ami az átütőbb karaktereket illeti, és az érdekesebb történetszálat is ők képesek kézben tartani. Mészáros csupán statisztál nekik, nagy hátránya kétségtelen az egyszerű, és teljességgel egyszínű játéka. Bélában egyszerűen nem éreztem a csajmágnes szerepet, nem volt képes sem stílusával, sem a kisugárzásával azt mutatni kifelé, hogy a nők annyira döglenének érte. Tenki szókimondó, szellemes jegyei viszont mindig fenntartották az érdeklődést, és színes egyénisége jó összhangban volt a bolondos lány amúgy is cicomás és tarka ruházatával. Jól állt neki ez az “ami a szívén az a száján“ szerep. Básti Julit pedig nem csak a kisfia, Gergő imádta, hanem mi is…

Bodrogi Gyula és Cserhalmi György piciny szereplése jó kiegészítéssel toldotta meg az amúgy nem bonyolult storyt.

Orosz Dénes forgatókönyve – amit Várady Zsuzsával írt – persze cseppet sem kiszámíthatatlan, de most nem volt bántó a film végi ismert panelek eljövetele, hisz többrétegű, okos karakterekkel dolgozott, mely nem eredményezte a fárasztóan gyenge magyar komédiák sokszori arculatát.

Tavaly ilyenkor a B.U.É.K. és a Nyitva produkció próbálkozott a nevetőizmainkat munkára fogni, és azt mondhatom, eredményesen tette. A film már kissé összetettebb, mert a vígjáték műfaj mellett jól megfért benne a drámai és a romantikus vonal is, ezzel pedig több korosztályt képes magához húzni. A Seveled kedves, kellemes, jó energiájú hazai filmalkotás lett, mely nem tipikusan a “búlvárnézőknek” szól, hisz a direktor munkáján nem érezni az “összedobott” lecke jellemzőit.

A pozitív élményhez hozzátartozik, hogy a film nem nézi butának a nézőjét, és a kultúrált keretek közt kíván minket szórakoztatni.

Nem tartom valószínűnek, hogy Orosz Dénes túlszárnyalja a Coming out sikerét, de elégedett lehet, összességében egy finomabb modorú, jószívű, emberközeli és szimpatikus darabot tár elénk, amiben egyszerűen jól érezzük magunkat.

Kritika: Kovács Ferenc # Bruce

Filmek, melyekre érdemes lesz odafigyelni 2020-ban!