Midway (2019) – Kritika

A történelem megannyi témát szolgáltat a filmvilágnak, melyet újra és újra feldolgozhatnak. Van, hogy igazán klasszikusok születnek (Pearl Harbor, Schindler listája, stb.), de vannak feledhetőbb alkotások is. Ahogyan az adott nemzetek esetében megfigyelhető mely témák iránt fogékonyabbak a készítők. Az amerikai filmgyártás számára főként a második világháború és a vietnámi háború a legtöbbször feldolgozott történet, bár ez az utóbbi időben az iraki háborúval egészült ki. Az USA főszereplésével készült filmek, főleg, ha akció, – de a történelmi mozikra is jellemző-, döntő többségben a nemzet és azok katonáinak dicsőítését helyezik középpontba. Az amerikaiaknak alapjában van egy ilyen komplexusuk, hogy úgy kívánják magukat beállítani, mint akik mindig a jó oldalon állnak, az erőt, a hősiességet és nagyságot, olykor a világ védelmezőjét testesítik meg a történelemben és a filmvásznon egyaránt. Ez persze nagyon erős nemzeti öntudatot eredményez, de ismerve a legtöbb amerikai történelmi tájékozottságát, nem meglepő, hogy magukat hova helyezik.

Egy történelmi esemény feldolgozása komoly kutatómunkát és háttéranyagot kíván, hogy az ne egy egyszerű akció-háborús film legyen, hanem objektív tényeken alapuljon. Persze nehéz úgy megalkotni egy filmet, hogy abba ne vigyünk némi szubjektivitást és ne egy száraz dokumentumfilm legyen, de a történelmi eseményeket sem etikus megmásítani egy film kedvéért sem, ha azt úgy adják elő, hogy „megtörtént események alapján készült”.

Nagy várakozás előzte meg a 2019 november elején mozikba kerülő Midway című mozit, mely igazi sztárdömpinget és közel 138 perc tömény izgalmat hozott.

A téma ez esetben sem újszerű, hisz Japán és USA közti ütközetet már az 1978-as A midway-i csata című filmben is feldolgozták. De látva 2019-es történelmi drámát, mely egy amerikai-kínai koprodukció eredménye, megérte várni rá. A rendező az a Roland Emmerich, akihez a történelmi témák és az akció filmek igencsak közel állnak. Elég, ha csak megnézni eddigi filmes munkáit: A függetlenség napja, A hazafi, 2012 vagy a Holnapután, mind olyan klasszikusok, mely megelőlegezik új filmje iránti bizalmat. A forgatókönyvet Wes Tooke jegyzi, kinek eddig nem igazán bukkanhattunk nyomára filmes körökben, de ezt követően nem lepődnék meg, ha több felkérést is kapna.

A szereplőgárdát tekintve viszont igazi kánaán vár ránk. Igazán vegyes színészi társaságot hoztak össze az alkotók. Találkozunk olyan sztárokkal, akik már eddig is jó pár komoly szerepben megmutatták tehetségüket (Woody Harrelson, Dennis Quaid, Patrick Wilson és Luke Evans, stb.) de több olyan arc is feltűnik, akiknek ez a film lökést adhat egy nagyobb filmes karrier felé (Nick Jonas, Ed Skrein).

A történet a II. világháború egyik legfontosabb befolyással bíró eseményét dolgozza fel, mikoris a Midway-szigeteknél az amerikai haditengerészet katonái dacolva a túlerővel és a japán fölénnyel szembe szálltak az ellenséges csapatokkal, hogy tettükkel sorsdöntő fordulatot hozzanak a II. világháború végkimenetelét illetően. A harcok közvetlen azután törtek ki, hogy a japán csapatok lebombázták Pearl Harbort, ezzel az egyik legnagyobb hírszerzési kudarcát okozva az amerikai hadtörténetnek.  A filmben megismerhetjük az amerikai katonaság, de főleg a repülőflotta hősies szerepvállalását, de közben a japán oldalról is kapunk betekintést a történetbe.

A színészek nagyszerűen hozzák a történelmi szereplők megformálását, látunk igazi jellemfejlődéseket, továbbá nem csak, mint katonákat, hanem mint apákat, férjeket és barátokat mutatja be nekünk ez az alkotás. Nem tűnik spoilernek, de a mozi legvégén a narrátor kiemeli, hogy ezzel a filmmel a harcokban résztvevő amerikai és japán katonáknak egyaránt kívánnak emléket állítani és tisztelegni hősiességük előtt. És bár főleg amerikai nézőpontból követhetjük az eseményeket, a tények objektivitása becsülendő. Nem akarja a japán oldalt sem vérengző gonoszként bemutatni, de a főhősök az amerikai katonák, akik nemzetük érdekeit szem előtt tartva küzdenek a távol-keleti katonák ellen.

A történelmi témájú filmeknél megszokott a hosszú műsoridő, ennél a mozinál az első perctől leköti a nézőt és a folyamatos impulzusok hatására ideje sem marad az embernek ránézni az órájára, mennyi van még hátra.

De miért is tenné, hisz a látványvilág, a pörgős akciójelenetek magukba szippantják a mozinézőket. A filmélményt egy 3D vetítéssel lehetne még igazán fokozni, kár, hogy nem készült ilyen változat is. A 75 millió dollárból megvalósuló mozi forgatása 2018. szeptember 5-én kezdődött. A helyszín, ahol felvették kezdetben Honolulu és Hawaii volt, majd Montrealban és Quebecben fejezték be.

A készítők figyeltek arra is, hogy még emlékezetesebbé tegyék a film beharangozóját, így nem véletlenül 2019. június 4-ére tették az első moziplakát bemutatását. Ezen a napon volt 77. évfordulója a Midway-i csatának. Az utóbbi évek egyik leglátványosabb és színészi játékát, valamint rendezését tekintve is a legimpulzusabb történelmi drámáját sikerült összehozni a német rendező, Roland Emmerichnek, mely nem csak a férfi, de még a női nézők számára is remek kikapcsolódást fog nyújtani.

//Dörgő Dániel//

30 kihagyhatatlan film a II. világháborúról