Múlt karácsony kritika

Karácsony, ünnepek, Amerika, George Michael. Paul Feig (Női szervek, Egy kis szívesség, A kém, Koszorúslányok) az első sorban nő központú, vagy központi témájú vígjátékairól ismert rendező ezúttal egy romantikus karácsonyi filmmel örvendeztetett meg minket Múlt karácsony címmel. A forgatókönyv írók között pedig olyan név tűnik fel, aki már színésznőként bőven bizonyított, és itt is feltűnik szereplőként: Emma Thompson. (Nanny McPee, Igazából szerelem, Sok hűhó semmiért.)

A történet középpontjában Kate (Emilia Clarke – Trónok harca), egy ügyefogyott és kiégett bolti eladónő áll, aki Londonban él és egy olyan karácsonyi boltban dolgozik manójelmezben, ami egész évben nyitva van. Főnöke, aki magát csak Mikulásnak hívja, egy középkorú kínai nő, ami már önmagában is megmosolyogtatja az embert, hát még a különleges karácsonyi díszek és figurák, amiket árul az éneklő karácsonyi majomtól kezdve a techno zenét játszó kütyüig ahol a szamár vigyorog és a kisjézus tele fogsorral néz vissza rád. Nem túl reményteli, mondhatni inkább céltalan és szánalmas életébe egyszer csak betoppan egy jóképű idegen, Tom (Henry Golding – Egy kis szívesség). A két fiatal között elsőre megvan a szikra, kérdés az, hogy Kate felül tud e kerekedni önmaga kishitűségén és kinyitja e szívét és enged-e a szerelemnek és a csábításnak?

Wham! Bumm! Röviden, tömören és lényegre törően ez a véleményem az alkotásról.

Komolyra fordítva a szót, mert nyilván ennél többről van szó, kifejteném a miértjét véleményemnek. Kezdeném azzal, hogy az előzetes alapján kis valószínűségét láttam, hogy én bármikor is beülök erre a moziba. Úgy, hogy Paul Feig filmjeit szeretem. Itt viszont a rendező komolyabb vizekre evezett. A vígjátékot lecserélte kőkemény romantikára, kis humoros gegekkel, jelenetekkel megfűszerezve. Amik nagyon is működtek.

Féltem, hogy a Múlt karácsony című film rossz irányba megy el a Wham világhírű slágere által (ugye a Last Christmasről van szó) és folyamatosan azt fogják tolni az arcunkba egész idő alatt. Nem így lett. Szerencsére az együttes és George Michael készített annyi jó slágert, hogy tökéletesen illeszkedtek az adott jelenetekhez. A történet szépen végig volt vezetve. Megfelelő mennyiségben utaztunk vissza az időbe, hogy megismerjük a szereplők múltját és tudjuk ki kicsoda és miért olyan amilyen.

Bevallom Emilia Clarke sose volt szívem csücske és amennyire irritáló volt a film első perceiben karaktere, annyira szerethetővé vált a mozi végére.

Arról nem is beszélve, hogy mennyire jól énekel a filmben. Ledöbbentem. Emma Thompson, mint jugoszláv bevándorlóként és Kate (Clarke) anyukájaként ismét nagyot alakított. Tulajdonképpen nem tudnék egy olyan színészt, színésznőt se kiemelni, aki csalódást okozott volna játékával ebben a bő másfél órában. A profin megírt forgatókönyvet mi se bizonyítja jobban, hogy a romantika és a karácsony középpontja mellett olyan aktuális témákat szőttek bele a storyba, mint a Brexit, a bevándorlás, migráció. Persze akadtak sablonok is, mint az ilyesfajta alkotások nélkülözhetetlen kellékei, mint a család fontossága, a betegségből való felépülés és a másság elfogadása, na és persze a szerelem, mint húzóerő.

Összességében hatalmas megkönnyebbüléssel jöttem ki a vetítésről és iszonyat kellemeset csalódtam. Nem volt unalmas perce a mozinak, és igaz, hogy a csattanót, fordulatot a vége felé ki lehetett következtetni, de még ezekkel együtt is kötelező karácsonyi alkotás. Aki szerette az Igazából szerelmet vagy az Időről időrét, az ezt is zabálni fogja.

//Jordáki Gábor//

A 20 legjobb karácsonyi film, amit mindenképpen látnod kell