Playmobil: A film (Playmobil: The Movie, 2019) – Kritika Szeptember végén a LEGO-k mintájára a mozikba kerül a Playmobil mozifilm is. A gyerekek egyik kedvenc játékát, Lino DiSalvo rendező keltette életre. A zenei betétekkel tarkított 99 perces családi film besorolása érdekes mód 12-es karikát kapott, ami kissé túlzás a mai világban. (Főleg, hogy maga a játék is 4-12 év közötti gyerekeknek ajánlott.) Lehet a film egyes gyermekded csatajelenetei miatt van ez az intézkedés, mely kissé túl van lihegve, annak tudatában, hogy anno egy Dragon Ball vagy akár Tom és Jerry jóval erőszakosabb volt - és generációk nőttek fel rajta-, mint ez a mozi. Ha valamihez nagyon szeretnénk hasonlítani, akkor egy Jumanji féle alapötlethez hajaz, abból a szempontból, hogy egy élőszereplős, hétköznapi történetből indul majd alakul át mesevilággá. A főhősnő Marla (Anya Taylor – Joy – Üveg, Széttörve stb.) és kistesója Charlie (Gabriel Bateman – Annabelle, Amikor kialszik a fény stb.) élik a szerető testvérpár gondtalan, boldog életét, mikoris egy szörnyű tragédia megváltoztatja életüket. Majd ugorva az időben, egyik este egy Playmobil játék kiállításon találják magukat és egy varázslat következtében a játékfigurák világába csöppennek, ahol megannyi érdekes, vicces, de izgalommal és veszéllyel teli kaland vár rájuk. Míg a Lego-kalandnál maga a Lego gyár készített a film után különböző, ahhoz kapcsolódó figurákat, addig a Playmobilnál a többnyire már a meglévő karakterek, bábok és kiegészítőikből dolgoztak a film alkotói. Persze elkészültek a főszereplők mintájára is figurák, így ha valaki beleszeret az adott karakterekbe, mozi után haza is viheti őket. Igazi látványos kalandfilmet vittek a vászonra, ahol úgy ugrálunk világokból világokban, mintha egy filmstúdió díszletei között lennénk. Így kerülhetünk pár perc leforgása alatt egy viking csatából egy forgalmas autópálya csúcsforgalmába vagy épp egy western város csőcseléi közé, Maximus császár birodalmát már nem is említve. Megannyi kedves és kevésbé szimpatikus szereplő tűnik fel a moziban, mintha egy Playmobil termékkatalógust lapozgatnánk. Ha egy kicsit később, mondjuk karácsony felé került volna a filmszínházakba a film, még akár a játék forgalmát is jobban feldobhatták volna vele. Külön jót tesz a mozinak, hogy tettek bele zenei betéteket, de pont annyit, amitől nem lesz már egy túltolt mese-musical, mikor még a pénztáros is dalolva adja vissza az aprót a vevőnek. A magyar verziót vajmi egyáltalán nem érinti vagy befolyásolja, de az eredeti szinkronok is elég jól lettek összeválogatva. Így olyan nevek adták a hangjukat a különböző karaktereknek, mint a Harry Potterből megismert Daniel Radcliffe, Jim Gaffigan (Jönnek a kacsák) vagy a Queen legújabb vendég énekese Adam Lambert. De, ha már szinkronnál tartunk, szerencsére a magyar hangok is nagyon jó választásnak bizonyultak. Ami elég sokat tud dobni vagy épp rontani egy szinkronos film kapcsán. A 75 millió dollárból készült családi, fantasy-kaland vígjáték a változatos sok karaktert és helyszínt felvonultató, ámbár igencsak hosszúra sikerült történetvezetése során kellemes kikapcsolódást nyújthat majd kisebbeknek-nagyobbaknak és még a szülők sem fognak unatkozni pár nekik szánt poénnak hála. Ahogy lenni szokott, van benne kis dráma, kaland, vicces helyzetkomikumok és némi eszmei mondanivaló a család, az összetartozás és szeretet fontosságáról. //Dörgő Dániel// http://www.filmezzunk.hu/2019/09/18/10-legjobb-animacios-mese/