Akik maradtak (2019) – Kritika

A soron következő Oscar gálára Magyarország az Akik maradtak című magyar drámával nevezett be. Tóth Barnabás rendező, a Susotázs című nagysikerű filmje, már a 91. Oscar-gálán is közel járt, hogy díjra jelöljék a rövidfilmes kategóriában, de sajnos épp csak lecsúszott róla. Tóth legújabb drámáját Muhi Klárával közösen írta, akinek a neve többek között a Brazilok című film forgatókönyvírójaként lehet még ismerős. A szeptember 26-án mozikba kerülő dráma elég jó kritikákat kapott már a miskolci Cinefesten történt debütálását követően is. És a nagyszerű rendezés és színészi játéknak köszönhetően nem lenne meglepő, ha további elismerésekre tenne szert. Sajnos már nem élhette meg Rajk László a film debütálását, aki ennek a filmnek (is) a díszlettervezője volt. Nagyszerűen hozta vissza az 1948 körüli évek világát, melyek kiteljesüléséhez a kiváló színészi munka is sokat hozzátett.

A két főszereplő, az egyedül maradt, magába forduló nőgyógyász, Körner Aladár (Hajduk Károly – Egy nap, A martfűi rém, stb.) egy napon megismerkedik a kamaszlány, ámbár olykor koravénnek tűnő Wiener Klárával (Szőke Abigél). Mindketten túl a háborún, de a Rákosi-rendszer diktatúrája által átitatott elnyomásban és félelemben élik napjaikat. Míg Klára hisz és bízik abban, hogy szülei visszatérnek egyszer, addig Aladár próbál a magány elől egy szebb, új világ eljövetelében hinni, már ha lehet az adott körülmények között. A két elveszett lélek így talál egymásra és olyan szoros kapcsolat alakul ki köztük, mely segíthetik átvészelni ezt a kemény időszakot. A film szép lassan halad végig a történeten, Klára kamaszlányból fiatal nővé cseperedik, míg a komor Aladár újra megtanul mosolyogni.

Az Akik maradtak nem akar sem kényes témákat feszegetni, sem olyan dolgokba belemenni, melyek más irányt adhatnának a filmnek.

Gyönyörűen letisztult képi világ és szövegkörnyezet adja vissza ennek a korszaknak a hangulatát. A kevesebb néha több elvet követve, sokszor nem a szövegeken van a hangsúly, (bár olykor elég, hogy fél szavakkal, mondatokkal kommunikálnak) hanem a színészi játékok, egy-egy mozdulat, ölelés vagy elkapott tekintet többet mondd ezer szónál. Ettől is lesz magával ragadó a történet.

Hajduk Károlyról már több film és előadás során megbizonyosodhattunk, hogy kiváló színész, de Szőke Abigél egy olyan ifjú színésznő, akiről biztos fogunk még hallani. Annyira jól működik a kémia, a színészi játék közöttük, mely plusz erőt ad a filmnek. A castingot vezetők nagyon jól összerakták ezt a párost. Bár egy elég sötét és fájdalmas történelmi korszakban járunk, a film nem akar mélyen belemenni a politikába, a történelem akkori mélységeibe, érezteti végig a film azt a keserédes, olykor félelmet keltő hangulatot, melyet a Rákosi korszak teremtett az emberek körül, de a film inkább koncentrál a két főszereplő karakterfejlődésére.

Morzsákat kapunk a történelemből, de pont annyit, ami segít megérteni, hova tenni bizonyos momentumokat.

Egy film esetében nagyon fontos a jó cím választása, olyan, mint egy dalnál a bemondás. Ha van ereje, akkor az már egy jó irányt mutathat. Az Akik maradtak egy ilyen cím lett. Két szó, de abban benne van minden. Miután sikerül elhelyeznünk az időben a filmet, a címe máris több értelmet nyer, hogy egy olyan világba kapunk betekintést, ahol a fájdalom nem csak azok számára volt erős, akiket elvittek, hanem azok számára is, akik itt maradtak kétségek, remény és bizonytalanságban, de mégis hittel voltak a jövő felé.

A két főszereplő, pontosan ebben a jövőképben él és egymásban megtalálva, egymásba kapaszkodva próbálják túlélni a jelent és erőt meríteni a jövőhöz. Érdekes az ő kapcsolatuk, az alkotás pedig pont úgy tudja végig vinni a történetüket, hogy az ne sodorja el a film lényegi mondanivalóját. Nekünk pedig két dolgunk maradt, megtekinteni ezt a szép filmet és drukkolni, hogy ismét legyen kiért szorítanunk a következő Oscar-gálán magyar részről -is.

//Dörgő Dániel//

10 magyar film, amit életed során legalább egyszer látnod kell