Anna – Kritika

Az Anna c. filmjével bebizonyította a rendező Luc Besson, hogy komoly ihlethiánnyal küszködik. Írásomat, T. Luc Besson, vedd kérlek egyfajta szívből jövő levélnek is, melyet mindenkinek szánok, aki szereti munkásságodat! Kritika: Bruce

Úgy hitted szerintem, hogy a Valerian és az Ezer Bolygó városával – ha már nem sikerült újragondolni a sci-fi műfajt, pedig Európai mércével mérve az eddigi legdrágább szuperprodukciót hoztad tető alá a maga 180 millió dolláros költségvetésével –, akkor a már bevált és működőképes nőcis-bérgyilkosos témát újra előkapod a fiók mélyéről, így talán meg lesz mentve karriered, és vele együtt a céged, az EuropaCorp is.

Rosszul hitted. Mostani munkáddal biztos nem fognak megoldódni ilyen jellegű problémáid.

Sajnos Luc, ha a főszereplődnek, Anna-nak a három tulajdonságán kívül (szexi, okos és brutális), ami roppant elcsépelt lett mára, nem írsz hozzá vagy köré működőképes karakterjegyeket, akkor önmagában ez oly csekély, hogy bukássá ítéled saját művedet. Az, hogy főszereplőd kemény, mint a kád széle és úgy fickándozik az akciójelenetekben, mint egy kis zabolálatlan kanca, kevés ahhoz hogy 2 órán át lekösse a nagyérdeműt.

Tudom, bajban voltál ezzel a filmmel, hisz eltoltad a premierdátumot is. Amikor megtudtad, hogy egy bizonyos Vörös Veréb c. alkotás a mozikba kerül 2017 decemberében, pont akkor, amikor tervezted harcba küldeni a szőke, szépséges Sasha Luss-odat, biztos a falba verted azt a kemény és régebben kreatívabb fejedet. A Veréb sem lett kiemelkedő siker, de oly szépen megalkotott hátteret kapott Lawrence kisasszony kifejezetten jó játékával, hogy rájöttél, eme projektet bizony el kell csúsztatni. Aztán, tudom jött még az a nem csekély probléma is, hogy 8 nő vádolt meg szexuális zaklatással, melynek az lett az eredménye, hogy a legjobb megoldásként pihentetted filmedet.

Mintha kínos lett volna – sok országban, köztük az USA-ban sem volt, még sajtóvetítés sem – előrukkolni az Anna-val, pláne azért, mert a készítői közt volt az egyik kis tündér, akinek nem tetszhetett a stílusod, mellyel közeledtél felé.

Időközben – pont mintha az idő ellened dolgozott volna – megjelent ráadásul az Atomszőke c. film is Charlize Theron-nal, aki pont ekkortájt akarta megmutatni a világnak, hogy egy Oscar-díjas színésznő is képes arra a bravúrra, hogy a férfiakat megszégyenítően ötletesen és királynői eleganciával megmutatva zavarjon le egy kőkemény akciófilmet. Szóval ezen jelek nem voltak biztatóak számodra, de, úgy hiszem, nem akartad munkádat megmenteni, újraforgatott, vagy megváltoztatott jelenetekkel, úsztál az árral, mintha nem érdekelt volna már, mi fog ebből kisülni. Reménykedtem, hogy az idei fülledt nyár igazi megleptésfilmjét szállítod, de el kell fújnom az álomgyertyát, a film gyenge szereplésre van ítélve a mozikasszáknál, és a rajongóidnál egyaránt.

A karriered hajnalán pedig bebizonyítottad, hogy veszettül értesz ahhoz, hogy világszínvonalú kém-bérgyilkost tudsz kreálni egy olyan kis senkiből, akit a világ Nikita-ként ismert és szeretett meg, és ekkor felülmúltad önmagad és az amerikai rendezőket egyaránt. Szerintem példát mutattál az akkori Hollywoodnak, mi fán terem ez a műfaj. A Point of No Return-féle koppintás is az előző állításomat igazolja, hisz az amcsik is megpróbálkoztak a maguk bérgyilkosnőjével, Bridget Fondával, de nem lett emlékezetes alkotás. Nikitának olyan stílusa és varázsa volt, amiben sajnos Annának sohasem lesz része. Nincs benne annyi okosság és kifinomult képi megvalósítás, amivel levenné a tömeget a lábáról.

A puszta szexualitást, ha kevered a szimpla brutalitással, attól még nem lesz kiemelkedő egy ilyen zsáner.

Vagy nézzük a Leon, a Profi-t. A bérgyilkos-kislány viszonnyal egy olyan szintet léptél a műfajon belül, oly közel engedtél minket a cselekménybe, hogy azok a csodálatos akciójelenetek melyeket Jean Reno megalkot Gary Oldmannal, már csak hab volt a tortán. Akkori elbeszélésedben remekül teltek a percek a karakterek bemutatásával és a kimagaslóan érdekes párbeszédekkel, melyeket oly egyedi sziporkázó akciókkal fűszereztél meg, amit a mai napig is élvezet újra elővenni a polcról. Láttad, hogy működött az a veszettül szórakoztató Lucy is, ott még elfogadhatóan vegyítetted a két különálló műfaji stílusjegyeket.

Történetileg ott tartunk, hogy Anna Palitova egy intelligens – bár eme tulajdonsága leginkább abban merül ki, hogy jól tud sakkozni, és vágja az orosz irodalmi klasszikusokat –, szuperszexi, orosz profi bérgyilkosnő, aki olyan, mint egy matrjoska baba. Számtalan nő lakozik benne, de sosem lehet tudni melyik énjét rántja elő. Álcáival az olyan bűnözőket és politikai személyiségeket csavarja az ujjai köré, akikkel egyetlen célja van: szemrebbenés nélkül hidegen és gyorsan végezni velük. A KGB-nek és a CIA-nak is melózó Anna munkájában csini tip-top cuccokban szexisen, magassarkúban sietve lövi agyon azt, aki az útjába téves. Az akció köré épített story sajnos nem túlzottan érdekfeszítő, hisz nem egyszer találkoztunk ehhez hasonlóval. Az időben össze-vissza ugrálő történetmesélés az elején bosszantó tudott lenni, de aztán ehhez hozzászokva értelmet nyer a direktor szándéka.

Szépen összefűzte a félbehagyott jeleneteket, melyek a végére értelmet nyernek, de teljes meglepetésnélküli kiszámíthatóságot kreál Besson.

A film harmadánál bemutatott éttermi akciókavalkád olyan stílusosan humorral vegyített bunyóötlettárat nyújt, ami a film tetőpontja. Egyedül itt éreztem, hogy a régi rendezőt kapjuk vissza. Sajnos ezután már nem tudja ezt a tökéletesen kivitelezett koreográfiát megközelíteni, az akciópuskaporát előtte a film. Szerintem – olvasva az előző sorokat – kissé lazára vetted ezt a forgatókönyvet, nem erőltetted meg túlságosan magad. Nem igaz?

Azért örülök, hogy olyan színészeket (mint Helen Mirren és Cillian Murphy ) sikerült becserkészned a projektbe, akik még félgőzzel is eredményesebben abszolválják a rájuk hárított munkát, mint főszereplőd, bár kiegészítésnek kevés az Ő kimagasló játékuk. Kár, hogy nem kaptak nagyobb mozgásteret a történetedben. Azt a fajta csodálatos és meglepő hangulatot, amitől Te lettél az újkori franciák rendezőzsenije, az Anna csak nyomokban és ritkán árasztja felénk.

A film kezdetén még éreztem érdeklődést és kitartást Sasha játéka iránt, de a játékidő felétől a színvonal úgy zuhant, mint a Niagara vízesés tegnap délben.

Nem találtam választ rá arra a kérdésre, miért hitted, hogy ez így működhet. Most, Mr. Besson, nem fogod Sasha Luss modelléletét ezzel a filmmel megváltoztatni, nem úgy, mint ahogy az Ötödik Elemmel elindítottad Milla Jovovich színészi karrierjét, és kirángattad a kifutók világából. Tettél a kirakatba egy üres és hihetetlenül agresszív hölgyikét, de mást semmit. Olyan mintha nem foglalkoztál volna azzal, hogy változik az idő, a kultúra, változnak az emberek, változtatnod kell az éppen megírt karaktereken is. Elveszett most az a különleges erővel bíró képi világ, az az atmoszféra, amiért odavoltunk. Úgy hiszem, most is csak az egyszerű szórakozásra helyezted a hangsúlyt, ahogy a Valeriannal tetted. Még arra is lusta voltál, hogy a filmbéli 30 évvel ezelőtti jelenetekből legalább a ma gyártott autókat kiszedd képből, ha már a történeted 1990 körül játszódik.

Az Anna ezért nem tud működni a női szerepkörben, mert nem nyújt többet, mint amit össze lehet foglalni két-három egyszerű mondatban. A cselekményvezetése is oly lesújtóan egyszerű és ismert, mint a fagolyó. Szépen mutat a kiválasztott bábud (Sasha Luss) a vásznon, ez kétségtelen, nem mondom, hogy mint érett férfi nem időztem el bájain, de tulajdonképpen ennyi… A valóságot már meg sem említem, mint hivatkozási alapot. Legalább egy ilyen munkakörben dolgozó emberkével beszélhettél volna ez ügyben… Nem sokat foglalkoztál azzal sem, hogy a környezetet kicsit valósághűbb képben tárd elénk. Sikerült egy élettelen és azonnali feledésbe merülő filmet rendezned.

Szépen, egy kellemes tárgy képében mutatod főszereplődet, Annát mintha minden férfi álmának szexszimbólumaként teljesítené éppen aktuális feladatát.

Viszont gratulálnom is kell, hogy mihez is? Ahhoz, hogy a látványos közelharc jelenetekben még mindig otthonosan és profin mozogsz. Kisujjadból rázod ki azt, ami ebben a műfajban a fő élvezeti elem. Kár, hogy a többi négy elemre (karakterek, cselekmény, színészvezetés, eredetiség ) nem fektettél nagyobb hangsúlyt, csak arra a bizonyos ötödik elemre…már megint! 🙂 Több kell az embereknek, mint amiben profi vagy.

Remélem elérkezettnek látod az időt, hogy visszatérj újra önmagadhoz, és a kezed alól kikerülő alkotások ne csupán az üres szórakoztatásról szóljanak. Engedd el az összes hollywoodi akciófilmes klisét, és tegyél újra sokat a francia filmipar felvirágoztatásáért, ahogy feltörekvő rendezőként tetted a Metróval, vagy a Nagy Kékséggel. Dobd el magadtól a technikai bravúrokra alapozó filmeket, és ne futószalagon gyártsd a feledhető tucatműveket, hanem gondold újra, miért is voltál anno sikeres! Kívánom neked, hogy legközelebb, tanulva a hibákból, és az Anna gyengeségeiből, légy újra eredeti és igazán kreatív, mutasd meg mindenkinek, nem fáradtál el, és hogy Luc Besson igenis képes visszatérni a legjobbak közé!

Kritika: Kovács Ferenc # Bruce

A 7 legjobb Luc Besson által rendezett film, amit feltétlen látnod kell