Annabelle 3 – Kritika

„Tudod, elgondolkodtam, mennyi sok rossz dolog van idebenn, és milyen sok szép van odakinn, amiért érdemes élni!” (Lorraine Warren) A Démonok közt franchaise megálmodója James Wan – aki producerként van most jelen – azt nyilatkozta, hogy a mostani rész jobban fog kötődni a Démonok közt-mozikhoz. Nos ez csupán annyiban igaz, hogy Lorraine és Ed Warren is szerepet kap a filmben mintegy keretként szolgálva, de ezen kívül nem érezhető az az igazi parahangulat, mely a Démonok között-univerzumot oly sikeressé tette. Sőt, továbbmegyek: Gary Dauberman filmje oly könnyed szórakozást nyújt a horror zsánerén belül, hogy nem tudtam igazán a rettegés legkisebb jelét sem összehozni a végefőcímig.

Azért volt oly sikeres az első 2013-as Démonok közt film a megjelenésekor, mert James Wan az entitásokkal harcoló házaspár életét és munkásságát a való életből, és az igaz dokumentumok feltárásával tette egyedivé. Még a katolikus egyház is elismerte ezen dokumentált esetek hitelességét, és bizony a producerek megtalálták a siker kulcsát. Innentől úgy gondolták, megtalálták az aranytojást tojó tyúkocskát, és szépen elkezdték felépíteni a franchaise-t. A Warren házaspár eddigi két filmje bizony telitalálat lett.

Aztán ezekből az alkotásokból jöttek létre azok a spin-offok (Annabelle 1-2, Az Apáca, A Gyászoló Asszony Átka), melyekben szintén egy démoni karaktert ismertettek meg velünk. Továbbra is érdemes ezeket a horrorfilmeket legyártani, hisz még mindig a nyereségesek. Bár az is igaz, hogy a fő csapásirányt – a Démonok filmeket – nem képesek megugrani, mert azok „valós” eseményeken alapultak, és szépen levezetett dokumentációk alapján forgattak. Azonban a mellékszálak csak a forgatókönyvírók agyából pattantak ki.

A Démonok közt-univerzumban a legújabb mozi az Annabelle 3, sorrendben a hetedik film. A történet ott kezdődik, ahol a Conjuring befejeződik. Ed és Lorraine Warren jobbnak látják hazavinni a connecticuti házukba a babát, és elzárják egy olyan szobába – pontosabban megszentelt vitrinbe –, amit Ők Okkult Múzeumnak neveznek, hisz a babán kívül sok más olyan jellegű játék, illetve tárgy található, melyeket a szellemek megszálltak. Az egész cselekmény szinte ebben a házban játszódik a három lányszereplővel. Warrenéknak el kell menniük otthonról, de erre a kis időre egy szem lányukat, Judy-t (Mckenna Grace) egy bébiszitterre, Mary Ellenre ( Madison Iseman) bízzák. Miután a szülők lelépnek, csatlakozik hozzájuk Mary Ellen legjobb barinője, Daniela (Katie Sarife) is.

Ahogy lenni szokott – és aki már látott legalább egy horrort is – Daniela nem nyugszik és megtalálja a lezárt szoba kulcsait, gondolja megnézi, miért is van négy zárral is a szoba lezárva. Daniela az érthető logika ösvényéről letér és persze figyelmen kívül hagyja a feliratot, mely a vitrinen olvasható: „Szigorúan tilos kinyitni a szekrényt!” Naná, hogy kinyitja, és annyit ügyeskedik, hogy kíváncsisága és figyelmetlensége folytán – végigtapizva az érdekesebb tárgyakat is – elfelejti Annabelle-t visszazárni a vitrinkéjébe, és megtörténik a démon emlékét őrző tárgyak elszabadulása. Ezen pusztító szellemek ereje és munkássága az, ami a film 2/3 át alkotja, nem épp félelmetesen. Mivel a leggyengébb láncszem a három fiatal közül épp Judy, ezért ezek a korcs démonok megpróbálják a hatalmukba keríteni.

Oly sok igazán ismert kliséből építkezik az Annabelle 3, hogy a vicces beszólásokkal és a szükségtelen párbeszédekkel nem igazán lehet érteni a rendező célját. Mit is látunk tulajdonképpen? Az alkotás mintha a film felétől nem is venné magát komolyan. A menekülések közepette nem tudunk igazán rettegni, sőt annyira kiszámíthatóan szórakoztat, hogy aki szereti e műfajt, annak hatalmas csalódás lesz Gary Dauberman filmje. A film hangulatát – amit a 70-es évek amerikai kisvárosi környezete nyújt – a helyszín teszi kissé érdekessé, és ebből adódik megragadó formája.

Viszont a fiatalok rémült és ostoba cselekedeteit (végig zseblámpával keresik egymást, de egyik sem kapcsolja fel soha a villanykapcsolót; vagy például: van olyan mellékszereplő, aki a démoni vérfarkas elől a tyúkólban talál biztos menedéket..:)) ahogy nyomon követjük, az már több mint bosszantó.

Nincsenek sokkoló momentumok, csak a jól ismert, és a dögunalomig húzott jump-scare jelenetek, melyek olcsó módjai az ijesztésnek. Az eddigi Démonok között filmek egy nagyszerű és rémisztő sablonnal készültek, melynek a központi témája a démoni megszállottság, amely az emberi lelket akarja megkaparintani. Ahhoz viszont, hogy ez összejöjjön igen kifinomult eszközökkel: ajtónyikorgás, életre kelő háztartási gépek, dörömbölés, kísértetjárásokkal érik el, hogy az átélt hatástól magunk is az ülés alá csurrantsunk. Most ettől az érzéstől nem kell félni, igen távol kerülünk tőle.

Született egy olyan horror, melynek sok képkockáit megismerhettük már a többi hasonló műfajú filmből a franchise égiszén belül, vagy az ismert klasszikusoktól lenyúlva. Úgy használja ezen sablonokat a direktor, hogy a filmnek szinte nem léteznek fordulatai. Wan persze továbbra is tudja, hogy egy-egy kameraállás vagy a gyengébb, de félelmet keltő megvilágítás, képes legyen arra, hogy jól beleégjen az ember agyába. A címadó játékbaba sem a film kulcsfigurája, csupán egy kellék a sok hátborzongatónak szánt démoni tárgy közül. Nem éreztem, hogy félelmetesebb lenne az Ő jelenléte, mint pl. a gyengén életre keltett CGI vérfarkasnak. Annabelle annak jelent veszélyt, akihez a legközelebb van. Szegény Judy akárhová menekült a nagy házban, valahogy a baba is képes volt mindig a legjobb helyen lenni.

Pont olyan ügyesen változtatgatta pozícióját Annabelle, mint egy jó hátvéd egy Honvéd-Fradin.

Szóval ennyire kell komolyan venni James Wan producerkedése alatt készült új filmjét, melyet az előző mondataimmal jellemeztem. A harmadik Annabelle spin-offot olyan gyorsan felejtjük el idővel, mint a „tényleg volt egy ilyen” típusú filmeket. Itt kell abbahagyni a baba történetét, mert már nem ijesztő, hanem kissé kínos.

Kritika: Kovács Ferenc # Bruce

12 horror film, amiket valós események ihlettek