John Wick: 3. felvonás – Parabellum (2019)

„Si vis pacem, para bellum”, azaz: „Ha békét akarsz, készülj a háborúra!” – Helyszínekben, koreográfiában gazdagabb, sztoriban viszont leült Jonathan harmadik kalandja. Azonban ezen ismert okok és a bővülő szereplőgárda megemeli a mostani rész színvonalát és elkerüljük azt,hogy ugyanazzal az ismert szájízzel hagyjuk el a mozit, mint a legutóbbi résznél. Tehát akinek ízlett a menü eddig, annak ez a fogás a csúcspont! Kritika: Bruce

Chad Stahelski filmes kaszkadőrként kezdte pályafutását. Ő volt az aki átvette Brandon Lee helyét a Holló c. film forgatásán, miután Lee halálos balesetet szenvedett. Keanu Reeves helyére is beugrott dublőrködni a Mátrix-filmekben, tehát a személyes kapcsolat ide tehető a főszereplő-rendező közt. Öt évvel ezelőtt viszont nagy lehetőséget kapott egy bizonyos John Wick-film elkészítéséhez David Leitch-csel együtt , ami váratlan és szokatlan sikert ért el azzal, hogy Wick mindenkit egykettőre elintézett. Az első rész 20 millió dollárból készült és 77 embert nyírtak ki. A második részben kicsit emelték a tétet és 40m. dollárból 128 emberrel végeztek. Rég láttam igazán jól elkészített akciómozit, ami értelmes körítéssel vegyített, szépen kidolgozott koreográfiával próbálkozott.

A mostani John Wick nagyon közel állt egy olyan élményhez, ami sokáig maradandót nyújtott volna, nem sok kellett a tökéleteshez.

Könyörtelenül bombáz minket a szemet gyönyörködtetően szépen megalkotott, pontosan kivitelezett verekedésekkel, csak néhol éreztem, hogy a mozdulat egy begyakorolt séma része. Kétségkívül Keanu filmográfiájának csúcs akciómozija.

A film olyan hajszával nyit, amely közvetlenül a második rész befejező képsorai után játszódik. Meggyötört bérgyilkosunknak menekülnie kell, méghozzá igen gyorsan, hisz kevesebb mint egy órája van addig az időpontig, amíg a 14 millió dollár vérdíjat ki nem tűzik a fejére. A film kezdeti képsoraiban nem tudjuk, ki vadászik Wickre, ki a bérgyilkos és ki nem. A nyitó képsorok egyik pozitívuma, hogy a csóri csövestől kezdve, a pincéreken át a szimpla járókelőkig mindenki hajthat John fejére, és az a szép, hogy meg is teszik.

Olyan ámokfutásban részesülünk az első fél órában, ami megadja az alaphangot: eddig nem tudtam, hogy egy könyv nem csak a tudást, de a gyilkolást is szolgálja: főszereplőnk ebben is profi.

Aztán nyolcan esnek neki késekkel egy antik fegyverboltban, ahonnan persze sikeresen távozik, majd megmutatja, hogy egy ló hátán is képes a karddal hadonászó motorosokat pillanatok alatt brutálisan likvidálni. A küzdelmek koordinációjára piros pont jár. Tehát Wicknek menekülnie kell, mert a Felső Kör tiltott helyén a Continental Hotelben ölt, ami szabályellenes, ezért „Ex-communicado-nak” nyílvánítják.

Miután ebből az őrületből kiszenvedi magát, az orosz balett nagy hatalmú asszonyánál, egy titkos szentélyben a Rendezőnél (Anjelica Huston) talál menedéket és kér segítséget, valamint útmutatást. Wick Marokkóba utazik, ahol szembesül múltjával, és találkoznia kell Sofiával (Halle Berry), kinek bérgyilkos múltja, és parancsszóra gyilkológéppé váló kutyái nagy segítséget jelentenek Johnnak a továbbiakban. Sajnáltam Halle Berry kicsiny játékát, mert jól kiegészítették egymást a harcokkal teletűzdelt jelenetekben. A Sofia-Wick kombó az egyik kellemes meglepetés volt.

Eközben egy Adjudicator néven futó, könyörtelen ügyintéző (Asia Kate Dillon) további büntetéseket helyez kilátásba minden olyan személynek, aki Mr. Wickhez segített a menekülésben. Ennek  Winston (Ian McShane) és King (Laurence Fishburne) látja kárát, hisz munka nélkül maradnak. Ahhoz pedig, hogy nyomon tudja követni üldözöttjét, egy sushi séfként dolgozó bérgyilkost (Marc Dacascos) és az Ő embereit küldi Wick nyomába.

A fent említett színészek szerepe ( Fishburne-Berry-Huston) teljesen másodlagos, a film kizárólag akkor van a csúcson, akkor érdekfeszítő, ha Keanu Reevest látjuk! Nagy alapossággal készíthették el azt a rengeteg közelharcot, amit Wick mutat. Látható volt, hogy alaposan kivette a részét a kaszkadőrmunkákból. Az Ázsián kívül készült filmekben ritkán van ekkora gondossággal és részletgazdagsággal elkészített összhang a szereplők közt ezekben az akciójelenetekben.

A film nem bonyolult, de mégis működik. Tudható volt, hogy a sikert csak így lehet abszolválni egy ilyen műfajnál, mert valami újat kell nyújtani a nézőknek a harmadik összecsapásban!

Képesek voltak arra – még ha kicsit elnyújtottnak és hatásvadásznak is éreztem olykor –, hogy egy olyan üvegfalú csatatérben vigyék véghez a végső összecsapást, ahol a fluoreszkáló fények hatásaival a harc szépségét még jobban kiemelik. Itt jegyezném meg, hogy ha valakinek ismerős a jelenet, az ne csodálkozzon: Bruce Lee legendás „Sárkányos” jelenete köszön vissza, ahogy a tükrös csarnokban bunyózik.

A 18-as karika jelen esetben azt eredményezi, hogy mostanra jutottunk el az egy percen belüli legtöbb emberi fejet szétlövő epizódhoz. Most megengedett – gondolták –, hogy élesben mutassanak késsel átszúrt kezeket, fejeket. Törnek a csontok, spriccel a vér. Viszont helyenként ügyelhettek volna arra, hogy legalább a hihetőség csekély esélye meglegyen. Megemlíteném, hogy mindenképp a középső rész (amit túl egysíkúnak és feleslegesen hosszúnak tartok) fölé nőtt a trilógia záró darabja. A vicces félmondatok mennyisége és minősége épp az elégséges határát súrolták, jól voltak adagolva. Kellett is bele némi könnyedség, hisz a 130 perces játékidőnek jót tett, hogy a durva jeleneteket könnyedebben emészthessük.

Úgy hiszem, ebben a franchise-ben megmutattak mindent, ami ezt a titkos Felső Kör által bemutatott bérgyilkosokkal tűzdelt világot jellemzi. Egyszerűen ebben nincs több, nem szabad a sikert a pénz miatt meglovagolni, és továbbfolytatni.

A John Wick 3. gyengesége ugyanolyan egyszerűen magyarázható, mint működése: ha a jeleneteket csak egymás után rakjuk, azzal még ebben a zsánerű alkotásban is hiányérzetünk lesz. A végefőcím előtti képsorok már oly abszurd volt, hogy Mr. Halhatatlannak is hívhatnám főszereplőnket. A film nagy mellényúlását ismét bemutatta a hollywoodi gépezet. A happy end jelenléte és a folytatás lehetősége teljesen felesleges volt. Az ugrott be ekkor, hogy a szériában jelenlévő potenciális dollárok mozgatóereje fontosabb, minthogy méltó búcsút vegyünk a karaktertől. Miért nem lehet elengedni ezt a szériát úgy, hogy az emlékezetes maradjon? Félek innen csak elrontani lehet…

Hollywood nem elégszik meg egy megdöbbentő gyors és hihető lezárással… még több kell! Ha lesz folytatás – márpedig Wick eléggé bosszús és elégedetlen volt a zárójelenetben –, akkor mindenképp szintet kell ugrani ahhoz, hogy ne legyen önmaga paródiája a mű. Bár lehet a John Wick széria nem is akar túlnőni önmagán, neki ez elég.

És nekünk… elég?

Ha szeretnél még több képet, előzeteseket megnézni a filmről látogass el az sfilm oldalára: John Wick: 3. felvonás – Parabellum

Kritika: Kovács Ferenc # Bruce

Keanu Reeves 10 legjobb filmje