Pécsi szál (2019) – Kritika

Pécsi szál, de nem a Szécsi Pál, ez a film a szíveddel végig száll… – Lehetne akár Lévai Balázs (#Sohavégetnemérős, Engedem, hadd menjen stb.) rendező legújabb filmjének kezdő monológja is, de van megannyi tehetséges zeneszerző és szövegíró, akik írtak már városukról valami frappáns sort. Így nehéz is lenne választani, hogy mivel vagy kivel kezdjen bele a történetbe a készítő.

2019. május 9-én került a mozikba Pécsi szál címmel a legújabb magyar, zenés dokumentumfilm, mely arra próbálja megtalálni a választ egészen a karvezető, Emma nénitől indulva, a tettyei dombok visszhangján át, egy olasz vándorcirkuszos „latinlover” magyarországi karrierjéig, hogy mi lehet a titka, hogy ennyi tehetséges zenész és zenekar kerül ki Baranya megye székhelyéről, Pécsről a világ zenei színpadára. De egy ilyen felfedező körúthoz elengedhetetlen, hogy ne legyen egy arc, egy név, aki vállalja a lehetetlennek tűnő küldetést. A magyar zeneipar megtestesült TomKrúza, a pécsi (zenei)kultúrát felfedező David Attenborugh-ja, Szabó Simon (Kölcsönlakás, Vörös veréb stb.) színművész, testi és lelki egészségét „beáldozva(?!)” vállalta el, hogy kideríti, Mi folyik Pécsett?!

Szabó Simon nagyszerű választás volt erre a szerepre, hisz hozta ismét a tőle megszokott karaktert és szórakoztatóan tudta végig vinni a vállán a filmet.

Ehhez volt egy nagyszerű partnernője is, a szépséges Pallagi Melitta (Drága örökösök), aki, mint doktornő felügyelte Simon egészségügyi reakcióit a pécsi zenekarok muzsikáira. Hisz egy zenés tényfeltáró kutatómunka nélkülözhetetlen eleme, hogy a vizsgált egyed mélyen beleássa magát az adott produktumokba.

Így követhetjük nyomon, hogy a produkció során külön blokkokra osztva, milyen lelki és fizikai hatásai vannak egy Halott Pénz, egy Punnany Massif, majd 30Y, Kispál és a borz vagy éppen Takáts Eszter esetleg Junkie Jack Flash zenei koktélnak főhősünkre. Miközben hol irigykedünk, hol aggódunk némileg Simon egészségéért, igazi kultúrbonbonokkal kínál a film és mutatja be a pécsi zenei világot, a zenekarok anekdotái közepette.

Hallhatunk eddig kevésbé ismert történeteket a felsorolt együttesek tagjaitól/ról, miközben folyamatos zenei aláfestésként kedvenc dalaink csendülnek fel a Pécsi szál alatt.

Mire elérünk a 73 perces film végére már érezzük a boggiet a lábunkba és szívünk szerint meg sem állnánk egy egész hetes fesztiválig, ahol végre kitombolhatjuk magunkat a világ 30 legzeneibb városának egyikének, Pécsnek szülöttei által komponált zenéikre.

Ha egy hibát kellene felróni a filmnek, – ami nekem személy szerint eszembe juthat -, hogy miért nem lett hosszabb?! Hisz ki ne hallgatná még tovább a hazai zenei paletta jelenkori legjobb együtteseinek élménybeszámolóit, illetve egy-egy dal megszületésének krónikáját. De ha azt vesszük alapul, hogy így is szűrve volt a pécsi csapatok dream teamje, akkor lehetne egy egésznapos filmet is forgatni, hogy mindenkire elég idő jusson. Szóval itt (is) igaz a mondás, a kevesebb néha több.

A Pécsi szál bár dokumentumfilmként van bekategorizálva, jót tesz neki – már csak a témájából adódóan is -, hogy nem veszi komolyan magát.

Miközben valóban keresi a gyökereket, néhol már abszurd módon próbál tényfeltáró kutatásokba kezdeni, mely olykor picit feszegeti is talán a határokat. De a legjobb az egészben, hogy ebben az őrültnek látszó Szabó Simon projectben a zenészek is partnerek és beszállnak a játékba a maguk módján.

Akik szeretik Pécset, azoknak külön élmény lesz megnézni ezt az alkotást, akik a filmben szereplő zenészeket, illetve az általuk képviselt műfajok valamelyikét kedvelik, nekik azért fog örömöt okozni a mozi. Akik pedig csak szeretik a jó zenéket, a jó storykat azoknak ez a produkció egy könnyed kikapcsolódást fog nyújtani, és csak…

„…Élvezd, hogy látsz, szagolsz, érzel, kelsz, fekszel,
Hogy a szeretted rád mosolyog ezerszer,
Élvezd az illatot, ez a szabadság,
Tárd ki a szárnyad, repülj el rab madár.”

//Dörgő Dániel//

25 őrületes hasonlóság filmsztárok és dublőrjeik között