Pikachu, a detektív (2019) – Kritika

1996-ban született meg a japán Nintendo játék termékeként, majd tört világhódító útjára a Pokémon őrület szerte a világban. Az eredetileg Game Boy kézi játékkonzolra tervezett szerepjátékból kevesen gondolták, hogy ekkora siker lesz, de miután megjelent az anime sorozat is, Ash és Pikachu főszereplésével, hatalmas „kultúrbombaként” robbant a gyerekek és fiatalok körében. Volt gyűjthető kártya, sőt a Burger Kingben a gyerekmenük mellé is Pokémonokat adtak (nekem pl. Butterfly volt meg, ami egy génmanipuláción átesett lepke akart lenni, de nagyon szerettem, mint kabala). ?

Aztán az anime sorozatból, lett egészestés animációs film 1998-ban. Míg nem 2019-ben debütált a mozikban az élőszereplős japán-amerikai animációs családi kalandfilm, Pikachu, a detektív címmel. A 104 perces mozi bár 12-es besorolást kapott, a filmet nézve erősen elgondolkoznék, hogy biztos jól belőtték e a korosztályt?! Mivel Pikachu poénjai, amik végülis megmentik a filmet, hogy ne legyen annyira középszerű alkotás, az az eredetileg Ryan Reynolds hangján megszólaló főhős beszólásai, igencsak a felnőtt korosztálynak szólnak. Itt is ugyanarra a „filmes-hívó szóra” próbálnak ráfókuszálni, ami egy magyar szinkron esetében felesleges.

Hiába Ryan Reynolds az eredeti Pikachu hang, ha nem eredeti nyelven nézzük a filmet, max a szinkronhang miatt lehet nekünk „Reynoldsos” a film.

A Pokémon láz már régen lecsengett, a mai gyerekek leginkább szüleik elmesélése alapján tudnak azonosulni vele vagy a régi sorozatok újra nézésével kaphatnak betekintést, mekkora hype volt ez anno. Valószínűleg, ők majd egy kedves kis sárga Asia Centeres szőrmókot látnak a kis Pokémonban illetve a többi karakterben. Míg az idősebb korosztálynak egy „nosztalgikus Buliexpressz” lesz a film, ami kicsit visszahozza gyermekkorukat, de érzik, hogy már ez sem az, ami régen volt. (Mint mikor a 90-es évek tinibálványai kissé pocakosan ugrálnak egy sort falunapon és éneklik 20 évvel ezelőtti slágereiket – ugyanaz, de valahogy mégis csak más)

A filmet Rob Letterman (Szörnyek az űrlények ellen, Libabőr stb.) rendezte, akihez közel áll az ilyesfajta élőszereplős és animációs film készítése, hisz eddigi filmjei is főleg ezt a vonalat képviselték. A Pikachu, a detektív húzóneve egyértelműen a Pikachu hangját kölcsönző Ryan Reynolds, akinek stílusa inkább egy „Deadpool-pokémonra” emlékeztet, főleg, ahogy beszél és amiket mond.

Mintha a 2019-es Pikachuban, Deadpool és a retro Pikachu szerelemgyermekét látnánk és hallanánk.

Minden Pokémonnak kell egy mester/edző, aki jelen esetben Tim (Justice Smith – Nap nap után). A srác apja egy legendás nyomozó, aki eltűnik és fia feltett célja, hogy megtalálja a férfit. Ebben lesz társa Pikachu, aki apja nyomozótársa volt. A nézők, akik ismerik a Pokémonokat, tudják, hogy a kommunikációjuk elég egysíkú, hisz bármit kérdezel tőlük, max. a hangleejtésükből tudunk következtetni, mire gondolnak. Többnyire csak saját nevüket ismételgetik. Pika Pikaaaa stb. Ám, hogy a film ne legyen ennyire egyszerű, jelen eseteben Tim érti Pikachu minden szavát.

Mit ér egy férfi főhős egy segítő, női mellékszereplő nélkül, aki jelen esetben Lucy (Kathryn Newton – Egy fiú hazatér, Lady Bird), egy riporter gyakornok. Lucy vár élete riportjára, amit ebben az eltűnési ügyben érez meg. Minden filmben kell egy főgonosz is, történetesen most egy milliárdos üzletember, Howard Clifford családja. Őt a zseniális angol színész Bill Nighy alakít, akit legtöbben az Igazából szerelem Billy-jeként ismerhettünk meg, mint letűnt popsztárt.

Szóval a színészi gárda valóban elég jó nevekből áll. A story mégsem lett igazán ütős.

Vannak benne csavarok, ahogy az lenni is szokott. De valóban, ha nem lenne a Reynolds féle Pikachu, akinek felnőttes humora viszi a filmet, egy elég limonádé mozit kapnánk. Ami látványvilágot egy ilyen film megkövetel, azt hozza alapszinten, feltűnik benne jó pár híresebb Pokémon faj, de nem tartom valószínűnek, hogy kasszát fog robbantani a film.

Ez a mozi valóban azoknak lesz élvezhetőbb, akik anno nagy Pokémon fanok voltak, de ők se várjanak igazi időutazást, a fent említett okokból kifolyólag. Nem spoilerezek nagyot, ha elárulom a poké labda sem kerül elő túl gyakran. A mozi nyelvezete inkább a felnőttek számára lesz szórakoztatóbb. A történet pedig nem hoz semmi újat, mint a szokásos ilyen mozik.

Ha szeretnél még több képet, előzeteseket megnézni a filmről látogass el az sfilm oldalára: Pokémon – Pikachu, a detektív

//Dörgő Dániel//

Ryan Reynolds 10 legjobb filmje