Túltolva (2019) - Kritika Őszintén megvallom, önszántamból soha nem ülnék be moziba egy Harmony Korine filmre. De most ez mégis megtörtént. Valahogy a rendezései rám soha nem voltak nagy hatással (gyakorlatilag a Tétova lelkeket a mai napig nem tudom hová tenni), ez persze lehet, hogy az én szegénységi bizonyítványom. Valamiért erről a független filmes fenegyerekről azt gondolom, hogy forgatókönyvíróként sokkal nyíltabban, őszintébben üzemelteti a dolgokat (például: Kölykök, Ken Park). Jelen esetben az volt az érzésem, hogy ki akart törni a független filmes korlátokból, de a nagy pénzel nem igazán tudott mit kezdeni, így csak elszórta mindenféle látványos dologra (mint: Matthew McConaughey, és Isla Fisher). Az alapsztori a végletekig egyszerű: Adott egy özvegyen maradt, egykoron sikeres költő, aki jelenleg annyira látványosan hedonista életet él, hogy az már önmagában egy Túltolás. De a gazdag feleség örökségéért meg kell ám küzdeni. Be kell fejeznie, és ki kell adnia egy régóta dédelgetett, ám de elhalogatott regényét. És ez az egyszerű cselekmény a film egyetlen olyan pontja, ami nincs Túltolva. Amúgy nagyon szar dolog lehet, még a halála után is megfelelni az asszonynak. A hangsúly szerencsére a narratíván van, és ez mindenképp egy pirospontot érdemel, mert nagyon látványosan, humorosan, és hangulatosan van beleszőve a cselekmény valódi jelentése/talán értelme. És persze azért egyfajta társadalomkritika itt is szépen meg van fogalmazva, de ez nyilván nem egy nagy meglepetés a rendezőtől. Viszont Korine ebben az esetben megadja azt a nézői szabadságot, hogy mindenki azt képzeljen bele a filmjébe, amit csak akar, és számomra valahogy ettől lesz működőképes a mozi. A látványt a nagyon szép (de szerintem kissé Túltolt) színek mellett Miami, és Key West pazar és hangulatos helyszínei határozzák meg. A két főszereplő hozza a tőlük megszokott minőséget, de semmi több. Martin Lawrence vigyora a helyén van itt is, Jonah Hill-nek pedig mindig örülök. Snoop Dogg-al semmi bajom, gyakorlatilag önmagát alakítja, de azt soha nem fogom megérteni, hogy miért alkalmaznak módszeresen Hollywoodban, milliomos fekete hip-hop előadókat, amikor tele van a város tehetséges, munkanélküli fekete színészekkel (?) De betudom ezt a szociális érzékenységemnek, és hogy kellenek a húzónevek. Számomra a legnagyobb erőssége a filmnek a fényképezés, Benoit Debie (Gaspar Noé állandó operatőre) munkája nekem azért nagyon jelentős, mert látásmódja, és elképzelései, mindig hozzásegítenek ahhoz, hogy egy film érthető, vagy legalábbis befogadható legyen (lásd: Visszafordíthatatlan). Két dolog van még jelen a Túltolva című filmben, amikről szándékosan és elvből nem írok, és főleg nem foglalok állást. Az egyik a különböző tudatmódosítók jelenléte a filmben, hogy ez mennyire öncélú, vagy sem, azt mindenki döntse el maga. A másik Zac Efron! 🙂 Mindent egybevetve, úgy sejtem, egy igen megosztó kategóriába estünk ismét. Talán sokat akart a szarka, de az is lehet, hogy csak én nem láttam a fától az erdőt. Egy biztos, Korine (látszólag szándékosan) Túltolta, de még így is őszinte maradt, és tud adni a közönségének. Aztán, hogy ki mit lát, vagy nem lát bele, ebbe a filmbe, az már egy más kérdés. //Smitola Gyuri// http://www.filmezzunk.hu/2018/11/03/10-matthew-mcconaughey-film-amit-mindenkeppen-latnod-kell/