Egy fiú hazatér (Ben Is Back, 2019) – Kritika

2019. március utolsó hetében került mozikba Julia Roberts (Micsoda nő, Sztárom a párom, Ízek, imák, szerelmek stb.) főszereplésével az Egy fiú hazatér című amerikai dráma. Ez a film nem egy tipikus popcorn ropogató alkotás, mivel a témája és annak feldolgozása sem egyszerű, laza kikapcsolódást nyújtó mozi.

Az Egy fiú hazatér középpontjában egy fiatal srác, Ben (Lucas Hedges – Három óriásplakát Ebbing határában, Lady Bird, A régi város stb.) áll, aki karácsony közeledtével váratlanul hazatér anyjához és annak új családjához, hogy a rehabot elhagyva megpróbáljon tisztán, újra beilleszkedni egykori környezetébe. Az anyja, Holly örömmel, de közben aggodalommal fogadja fia váratlan visszatérését, mert érzi, hogy nem bízhat meg teljesen fiában, annak előéletét ismerve. Ben egy napot kap anyjától és nevelőapjától, hogy bebizonyítsa, volt értelme a terápiának, ellenkező esetben el kell búcsúznia három testvérétől és vissza kell térnie az intézetbe.

A film azt kívánja bemutatni, hogy egy igazi anya, minden körülmények között anya tud maradni és mennyi fájdalommal és küzdelemmel jár, ha próbálja megmenteni gyermekét, akkor is, mikor sokan már lemondtak róla, sőt lehet, maga a fia is önmagáról.

Az Egy fiú hazatér című mozi in medias res kapcsolódik be a történetbe, de szerencsére választ ad a történet-vezetés folyamán (hellyel-közzel), hogy jutott egy fiatal, életvidám srác a kábítószer rabjává. Mi vezet oda egy tinédzsert, hogy belemeneküljön a világ egyik legundorítóbb szenvedélyébe és az milyen borzalmas következményekkel jár nem csak a saját, de környezetének életére is.

Ahhoz, hogy minél jobban át tudjuk érezni a produkció hatását, az operatőri munka előszeretettel használja a kézi kamerát, melyek olyan képet vetítenek a néző felé, mintha ők is ottlennének a helyszínen. A filmet az a Peter Hedges írta és rendezte, akinek neve az Egy fiúról című film kapcsán lehet ismerős, melyért anno, 2003-ban Oscar-díjra is jelölték a Legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában. És nem mellékesen a címszereplő Lucas Hegdes édesapja is egyben. Szóval egy igazi családi produkcióról beszélhetünk.

A 103 perces dráma végig kétségek közt próbálja tartani a nézőt.

Egyszerre kívánja nézni az anya szemszögéből fia harcát a kábítószerrel, melyben végig azt mutatja, hogy bármennyire igyekszik és félelmet nem ismerve próbálja fiát megmenteni, tudja, hogy egyedül fián múlik, hogy tiszta marad e. Másodszempontból pedig magának a fiúnak az oldaláról láthatjuk, hogy mennyire nehéz megküzdenie saját démonjaival, hogy kikerülve a közösségbe, megálljt tudjon parancsolni a kísértésnek, miközben régi társai, barátai, szerelme feladni látszanak a küzdelmet.

A téma maga elég mély és komoly, mégis hagy némi kívánni valót maga után annak bemutatása. Jól dolgozza fel ezt a kíméletlen harcot, nagyszerűen hozza a karaktert mind az Oscar-díjas Julia Roberts, mind az Oscar-díjra jelölt Lucas Hedges, de valahogy mégsem mer a film belemenni azokba a mélységekbe, melyekbe például az Egy kosaras naplója című DiCaprio filmben láthattuk a főszereplőt. Az Egy fiú hazatér mégis jól építi fel magát, jut el A-ból B-be, és az utolsó pillanatig ott hagyja lógni a levegőben a kérdésre a választ: egy anya mindent megpróbálva képes-e megmenteni fiát a drog útvesztőjéből vagy az anyai szeretet ez esetben alul marad a halálos méreg elleni harcban?!

//Dörgő Dániel kritika//

10 Julia Roberts film, amit mindenképpen látnod kell