Kölcsönlakás – Kritika

Történetvezetésben és kivitelezésben olyan érzésünk támad mintha a Miniszter félrelép „light-ot” néznénk… Helyzetkomikumokra, hazugságokra, megvezetésekre és félreértésekre épülő könnyed, apró humorokkal tűzdelt, de sajnos gyenge és kiszámítható lábakon álló film született Dobó Kata első rendezéséből.

Attól függetlenül persze, hogy ugyanazon alkotó tollából született mindkét alkotás, Ray Cooney színházi darabjait (Páratlan Páros, Ne Most Drágám, stb.) volt szerencsém élőben is látni, és sokszor tapasztaltam a színházi előadás élő világának előnyeit. Ami működött ott, az nem biztos, hogy működik a mozivásznon. Kevés kivételes siker akadt az évek folyamán – hazánkban talán csak a miniszteres darab az ismert –, de a Világon is csak a Mégis, kinek az élete? c. film született, ami szerzőnk nevéhez köthető. A több mint negyven írásából csupán öt film készült, ami, azt hiszem, nem véletlen.

Az utóbbi időszakban kellemes meglepetésben részesülhettünk, ha könnyed és szórakoztató magyar alkotásra vágytunk a mozikban. A Nagypál Orsi rendezésében készült Nyitva c. film tematikája a szexuális kalandok kipróbálásából született, és ebből fakadó érdekes romantikus komédia jött létre. Utána nem sokkal kaptuk – és bizony jól is volt időzítve – a B.U.É.K., ami igaz, hogy egy olasz feldolgozás szülötte, de Goda Krisztina oly ügyesen csomagolta a magyar ízvilág szerint, hogy gyorsan nagy sikert aratott (250.000-es nézőszám). A tavalyi év végén még említésre és figyelemre méltó lett Reisz Gábor Rossz Versek című munkája.

E három film után a Valentin napra időzített Kölcsönlakásunk olyan erősebb mezőnybe érkezett, hogy képzeletbeli dobogónkra sem fér fel. Nincs is azzal probléma, ha egy film a megnézése után a könnyed feledés homályába merül, csak bosszantó volt számomra, mert igazán drukkoltam neki, hisz magyar filmről van szó.

A sikerhez minden adva volt: téma – ami az említett időszakra pont megfelelő, debütálás – a rendező személye, műfaj – ilyenkor talán a legjobb ilyen filmmel előrukkolni, színészek – végre nem az ismert, és agyonhajszolt sztárokat láthatjuk…

A történet kezdetén megismerünk két eltérő tulajdonságokkal rendelkező jó barátot, akik nem mellesleg egy gyatrán menő könyvkiadó tulajdonosai, valamint azok feleségét. Balázs és Henrik másképp értelmezik a férj szerepét. Balázs (Haumann Máté) az apaszerepre görcsösen készülődik, Henrik (Klem Viktor) viszont pont az ellentétje: a nagy nőcsábász, akinek a legfontosabb problémája, hogyan csalja meg gyönyörű feleségét, Lindát (Marinovics Dorina), aki nem mellesleg Balázs feleségének, Anikónak (Balla Eszter) a testvére. Balázs és Anikó épp szeretett lakásukat újítják fel, és itt lép be a történetbe a dekoratőr; Márió személyében Szabó Simont láthatjuk.

A probléma akkor kezdődik, amikor mindenkinek aznap, és ugyanarra volna szüksége: a szóban forgó lakásra. Kitalálhatják, hogy miért… igen, úgy van, sokan épp aznap szeretnék lebonyolítani kis szexuális afférjukat. Henrik felhozná az Ő Vénuszát (Kiss Ramóna), Márió szeretné közelebbről megmutatni a szakmája csínját-bínját, és persze önmagát a rajongójának, de ahhoz is szükség van egy puha ágyra. Ezen a napon csúcsosodik a legjobban az átmenő forgalom a lakásban, és ekkor még nem is beszéltünk a különc kutyabolond Szakács Petráról (Oroszlán Szonja), aki ezen a szép estén szeretné nyélbe ütni újabb üzletét, de a többiek viszont mást ütnének nyélbe… 🙂

Ebben a zűrzavarral teli napon mindenki vagy hazudik, vagy menti a menthetőt, vagy másnak adja ki magát, vagy olyan lép be akkor a lakásba, amikor épp nincs rá szükség. Talán Anikó és Balázs próbálja minden téren menteni a menthetőt, több-kevesebb sikerrel.

Színészeink játékára sok panasz nem róható fel, hisz a karakterekből kihozzák amit csak lehet. Martinovics Dorina és Szabó Simon játéka volt számomra a legerősebb. Dorina bájával rögtön leveszi az embert a lábáról, Simon pedig az igazi humorfaktort hozza a filmbe, félrevezető stílusával, és kinézetével, amit a képvisel, a mezőny legjobbja volt. Balla Eszteré volt a stabil szerep, Ő volt az igazi fókusz a történetben. A szálak igazgatására, helyzetek megoldására csak Ő volt képes. Haumann Máté a mindig aggódó apajelöltet alakítva sem tudott többet kihozni szerepéből.

Szonja kellemes meglepetés volt, hisz nem csak kinézetében, hanem sikeres íróként olyan különc alakításra volt képes, ami sokakat meglephet… Kiss Ramóna szállította a jól kinéző csajszit, merthogy kellett ilyen is a történetbe, neki ennyi jutott.  Direktorunk szépen helyt állt, a feladatot megoldotta, a színészek vezetésében nem lehetett kirívó hibát látni. Nincsenek kiugró alsó, vagy felső pontok munkájában, ami külön említést érdemelne. Az igazán nagy falatok, úgy hiszem, ezután következnek Dobó Kata életében, ha rendezői munkásságára szeretne koncentrálni. Úgy vélem, egy műfajváltás mutatná meg tudása legjavát.

Érződött, hogy jó hangulatban teltek a forgatási napok, mert a Kölcsönlakás hangulatában is egy kellemes bő másfél órát kapunk, és ez átjött a vásznon, de nem többet.

Hiányoztak a magyar filmekre oly jellemzően érdekes karakterek, akikből sose elég. Természetesen nem arra gondolok, hogy mindenki bohóckodja végig a filmet, csupán a játékidő alatt nem biztos, hogy szerencsés azt látni, hogy egy főszereplő folyamatosan féltékeny és ebből adódóan nyugtalan.

A való életben, hogy kinek adnám ki a lakásomat, azt nem tudom, inkább az zavarna jobban, hogy ki fekszik bele az ágyamba, és ott mit csinál. Azt gondolom, hogy két évtizede még jelen filmünk sokkal nagyobbat durranhatott, nagyobb sikert könyvelhetett volna el, mint manapság. Jelen generációnak – mint akikről a film szól – sokkal több ingerre van szüksége a felhőtlen kikapcsolódáshoz, mint ahogy azt a beharangozóban tették az alkotók, vagy pedig ahogy a film plakátja ígérte… ami úgy szólt: Az év legszexibb vígjátéka!

…reméljük azért lesz jobb is ebben az évben mint a Kölcsönlakás vígjáték…

Kritika: Kovács Ferenc # Bruce

10 magyar film, amit életed során legalább egyszer látnod kell