Vihar előtt (Serenity, 2019) – kritika

2019 első pár hónapját minden kétséget kizáróan lehetne a folytatások időszakának is nevezni. Mintha csak minden stúdió gondolt volna egyet és hirtelen úgy látja jónak, hogy most küldi moziba filmjeik második, harmadik, negyedik stb. részét. Gondoljunk csak az Így neveld a sárkányod 3-ra, a LEGO kaland 2-re, vagy más műfajt tekintve a Bosszúállók 4-re, vagy éppen a sorozatok tengerére evezve a Trónok harca utolsó évadjára. Ugyanez a tendencia figyelhető meg szokatlan módon a thrillerek esetében is a méltán sokak által várt Üveggel. Nem csoda hát, ha az ember átsiklik egy-egy első hallásra kevésbé érdekfeszítőnek tűnő filmen, főleg, ha az nem egy tipikusan mozifilm. Ilyen produkció a Vihar előtt is, ami a látszattal ellentétben a legkevésbé sem tipikus és még inkább nem mondható unalmasnak vagy laposnak.

Sajnos saját tapasztalatom szerint a Vihar előtt magyar címe sokakat elriaszt, mivel mintha minden kreativitást tükrözne így valószínűleg ez alapján én sem állnék neki szívesen. Az angol cím (Serenity) már sokkal inkább kifejezi azt a hangulatot, amit a készítők sugározni akartak a filmmel. (És nem utolsó sorban figyelemfelkeltőbb is a magyar címnél). Az előzetes nem árul el túl sokat az alkotás mibenlétéről: megismerhetjük a főszereplőket játszó színészeket Anne Hathawayt és Matthew McConaugheyt, megtudhatjuk az alapsztorit, ami szerint adva van Baker Dill a halász, aki megrögzötten üldöz egy legendás tonhalat és Karen, aki elhagyta Dillt egy milliomosért.

Azonban Karen élete rosszra fordul, mivel az új férj durván bánik mind vele, mind a fiával, ezért Karen megkéri Dillt, hogy dobja oda eledelül a cápáknak. Tehát adva van az erőszakos férj, az elhagyott férfi és a csalfa nő archetípusa. Látszólag csupa klisé mindez egy egyedi kontextusban, amit a kis halászsziget képében jelenik meg. Az előzetes után egy kérdés volt bennem: vajon tud-e ez az egyedi kontextus annyit emelni a film összképén, hogy ne legyen az az érzésem, hogy kismilliószor találkoztam már ezzel a filmmel?

A kérdésemre azonban nem létezik jó válasz, mivel a mozi megnézése után egyértelművé vált számomra is, hogy a kérdés hibás a Vihar előtt esetében. Hiszen a film eseményei egy hatalmas csavarnak köszönhetően teljesen más fényben tűnnek fel. Azonban mivel az alkotást egy idő után, köszönhetően az eseményeknek, teljesen más szemszögből kell értelmezni, figyelni kellett az átmenetre is, ami sajnos nem sikerült minden esetben tökéletesre.

Éppen ezért időnként a történések zavarosnak és logikátlannak tűnnek, amik nagyon belerondítanak az egyébként harmonikus és jól kitalált összképbe.

A Vihar előtt ábrázolásmódja meglehetősen szegényes, azonban ez cseppet sem zavaró, mivel nincsen szükség részletesebb kidolgozásra és így jobban illik a film hangulatához. A helyszíneket tekintve is a minimalista stílust követték az alkotás készítői, mivel a jelenetek jelentős része össz-vissz 4-5 különböző helyen lett leforgatva. Ebből adódóan a produkció szereplőkben sem bővelkedik, ami a film értékéből viszont cseppet sem von le, sőt így elmondható, hogy szinte minden szerepben (fő és mellékben egyaránt) Oscar-díjas vagy Oscarra jelölt színészek játszanak.

A Baker Dillt alakító Matthew McConaughey egyértelműen kiemelkedik ebből a „mezőnyből”, talán most láttam a legjobb színészi alakítását. Anna Hathaway-ről eddig is tudtuk, hogy mindent el tud játszani, most is csak erre erősített rá (mondjuk jelen esetben nem kellett olyan túl nagyot játszania). Ami a mellékszerepeket illeti kiemelném Djimon Hounsout, aki Dill barátjának szerepében McConaughey mellett a leginkább nagystílű játékra volt kényszerítve, amit kitűnően teljesített is.

A technikai szempontokat figyelembe véve a Vihar előtt nem hozott semmi különösebben meglepőt és említésre méltót. A legtöbb felmerülő hiba a forgatókönyv rendezetlenségének volt köszönhető, éppen ezért ezeket nem részletezném. Ezt leszámítva a snittek szépen össze lettek vágva, az operatőrök is jó munkát végeztek.

Benjamin Wallfisch a Vihar előtt esetében nem alkotott olyan nagyot, mint a Szárnyas fejvadász esetében, de így aláfestő zeneként is katartikusan tud hatni.

A látványvilág is nagyszerűre sikerült, kíváncsi lennék milyen arányban használtak CGI-t és mennyi volt a Mauritiuson felvett jelenetek száma, hogy ilyen jól sikerült a hangulatátadás. Ugyanakkor a film megnézése nem oszlatta el a kételyeimet afelől, hogy én ezt a filmet már valahol láttam.

Még amikor a film előzetesét néztem egyből az olasz neorealista produkciók ugrottak be a halászos témát látva és a Vihar előtt megnézése erre csak ráerősített. Másrészről hangulatát és történetvezetését nézve, mintha egy az egyben a Viharszigetet nézném újra más köntösben. Azonban leszögezném, hogy ez a mozi értékéből nem von le annyit, hogy ne lehessen azt mondani, hogy az elmúlt időszak egyik legjobb thrillere.

//Ernyey Dániel kritika//

18 thriller, amit mindenképpen látnod kell