Interjú a BÚÉK sztárjával, Szávai Viktóriával
December 6-án a Mikulás nem csak a gyerekeknek kedveskedett, hanem a mozifanokra is gondolt, hisz ezen a napon került mozikba a legújabb magyar vígjáték BÚÉK címmel. A Goda Krisztina rendezésében készült remake alapját egy olasz sikerfilm, a 2016-os Teljesen idegenek ihlette és igazi hazai színészi sztárdömpinget ígért. A film történetéről, kulisszatitkairól és mondanivalójáról beszélgettünk az egyik főszereplővel, a Jászai Mari – díjas, gyönyörű színésznővel, Szávai Viktóriával.
Láttad az eredeti filmet, mielőtt elvállaltad a szerepet?
Szávai Viktória: Igen láttam, de mint magánember néztem meg, hiszen akkor még nem tudtam, hogy készülni fog belőle egy remake.
Amikor felkértek a szerepre, rögtön igent mondtál vagy gondolkodtál rajta?
Sz.V.: Nem gondolkodtam egy percet sem. Amikor az olasz filmet láttam, akkor annyira rákattantam, hogy napokig nem bírtam elszakadni ettől a sztoritól és azon agyaltam, hogy kit kéne felhívni, hogy ebből egy színházi előadás születhessen. Aztán egyszer csak jött a telefon, hogy Goda Kriszta leforgatja ezt a történetet, és akkor azt éreztem, hogy na, lezárult a kör, nekem úgy látszik dolgom van ezzel a szereppel.
Mennyire tudtad összeegyeztetni a színházi elfoglaltságaiddal a forgatást?
Sz.V.: Április-májusban forgattuk a filmet, akkor minden mást le kellett, hogy mondjak. Arra az időszakra nem tudtam színházi munkát vállalni. Utólag azt kell, hogy mondjam, nagyon nagy mázlim volt, hogy nem volt mellette más elfoglaltságom, mert a forgatás fizikailag és pszichésen is nagyon kemény menet volt. Iszonyatosan igénybe vett mindannyiunkat. Gábor, Béla és Feri, szinte minden áldott este játszottak a 10 órás forgatások után, elképesztő, hogy milyen terhelésnek voltak kitéve, úgyhogy le a kalappal előttük.
Talán azért volt olyan nehéz, mert ebédszünet nélkül forgattunk, éppen az esti előadások miatt, hiszen nem volt csúszási lehetőség, hat órára be kellett érni a színházakba. Más esetben könnyebb beosztani az energiát, az ebédszünetet én általában pihenésre használom, nem arra, hogy egyek. Kell a feltöltődés.
Megkönnyítette a munkát, hogy szinte csak egy helyszínen volt a forgatás?
Sz.V.: A logisztikát nyilván megkönnyítette, mert sokkal egyszerűbb egy stúdióban forgatni, épített díszletben. Színészként viszont, nem biztos, hogy megkönnyíti a dolgunkat, mert van egyfajta monotonitása. Ott ültünk az asztalnál és minden áldott nap ugyanúgy egymást néztük.
Te belemennél egy ilyen játékba?
Sz. V.: Nem.
Nagyon veszélyes.
Sz.V.: Nagyon, nagyon veszélyes. És nem feltétlen azért, mert az én titkaimat nem vállalnám, hanem szembesülni sem szeretnék így, ilyen formában hozzám közelálló emberek titkaival. Ez nagyon kegyetlen szembesítés. A filmben szereplő baráti társaság összeszokott csapat, és mégis az derül ki, hogy hosszú évek óta hazudnak maguknak és egymásnak. Nyilván arra kell törekedni, hogy egyenesen tudjunk élni és ne keveredjünk ilyen szituációkba.
Úgy gondolod, hogy a valóságban ez a film (játék), ha elővennék a telefonokat bármilyen társaságban, ez ugyanígy élőben is megvalósulna?
Sz.V.: Szerintem igen. Ettől zseniális a történet, hogy aki ezt a filmet megnézi, az végig fogja futtatni az agyán, hogy hoppá, ha én lennék ilyen helyzetben a barátaimmal, mi a francot lépnék. Kiraknám azt a telefont vagy sem? Valamilyen szinten – most ne ilyen durva dolgokra gondolj – mindenkinek vannak titkolni valói vagy olyan üzenetváltásai, amivel kellemetlen helyzetbe hozná a másikat. Ma már minden ott van a telefonunkban, ha valaki belenézne, az olyan érzés lenne, mintha felboncolnának. Az embernek teljesen normális, hogy titkai vannak, ezzel semmi probléma sincsen.
Kinek ajánlanád a filmet? Kinek szól a film?
Sz.V.: Szerintem mindenkinek. Úgy értem, hogy minden korosztálynak szól, mert azokat a problémák, amiket a film feszeget, minden generáció a magáénak érzi. Nyilván kell ehhez a filmhez egyfajta nyitottság. Emberi kapcsolatokról szól, egy baráti társaság különböző titkolt, lehazudott viszonyai, önmagunk nem vállalása. Ahogy ez az életben is működik: mutatni akarunk magunkról egy képet, álcák mögé bújunk és egyszer csak kiderül, hogy semmi sem igaz ebből, hogy mindenben vannak maszatolások vagy akár durva hazugságok is. Szóval mindenkihez szól a film, akiket érdekelnek a saját gyarlóságaink és ezeken nevetni is tud.
Azt gondolom, hogy az eredeti olasz, egy baromi jó film. Annyira erős történet és annyira érvényes mindannyiunkra nézve, hogy talán ezért is készítette el számos ország a saját verzióját. Valahogy ezt a sztorit mindenki a magáénak érzi, hiszen a mobiltelefon hozzánk nőtt, ott van benne az összes titkunk, ami ha lelepleződik, mindent borítani tud az életünkben. Szóval én azt gondolom, hogy Goda Kriszta felhasznált egy nagyon jó történetet és csinált egy remek magyar filmet ennek a történetnek a segítségével.
Jövőben a közönség még láthat filmes produkciókban?
Sz.V. : Hamarosan indul a Csak színház… negyedik évada, a jövőbeni filmes tervekről pedig egyelőre nem beszélnék, mert egy film akkor kezdődik el, amikor elkezdődik. De egy biztos, imádok forgatni!
És addig hol találkozhat Veled a közönség?
Sz.V.: Múlt héten volt a premierem Szegeden, egy Závada Pál ősbemutató. Utolsó üzlet a címe és nagyon izgalmas próbafolyamat volt. Hamarosan kezdek a Karinthy Színházban egy háromszereplős női darabban, Káosz a címe. Egy finn kortárs darab, ami nagyon izgalmasnak ígérkezik.
Az interjút Dörgő Dániel készítette
Article Tags: BUÉK · featured · Goda Krisztina · Szávai Viktória
