Az intimszféra felszámolása – A Kör című film prológusaként
Pár nappal ezelőtt megnéztem A Kör című, James Ponsoldt által rendezett filmet, Emma Watson és Tom Hanks főszereplésével. George Orwell: 1984 című disztópiájának (negatív utópia) üzenete jutott eszembe a film megnézése kapcsán, amely a világháborúkat követően, 1948-ban íródott, s döbbenetes módon, közel egy évszázaddal ezelőtt többek között olyan fogalmak vízióit ihlette a felügyelő állam kontrolljáról, mint a „Big Brother – Nagy Testvér” vagy „Gondolatrendőrség”, amely furcsa médiahálózaton keresztül gyűjti és szolgáltatja információit, tökéletes alkalmazkodást követelve polgáraitól.
Érdekes és néha ijesztő, ahogyan az emberiség történelme – színházi előadáshoz hasonlóan – ismétlődik, s bár a szereplők mások, de a darab ugyanarról szól: hogyan lehet teljes kontrollt gyakorolni az emberiség felett?
A történelem diktatúráit tanulmányozva az talán általánosítható, hogy a kicsiny kedvezményezett csoportot kivéve, a nagy többséget a terror, a félelemkeltés eszközén keresztül sikerült eddig a rendszer részévé tenni. Ebben a fiktív, de korunkra hajazó filmcselekményben azonban inkább az ésszerűség mentén kialakuló felhasználói közösség rajongása figyelhető meg szervező erőként.
Ki az az őrült, aki ne szeretne egy olyan egészségügy részese és élvezője lenni, ahol a telemedicinán keresztül, egy központban gyűjtött egészségügyi paraméterek segítségével gyorsabban és hatékonyabban érik el a gondozott pácienst, vagy olyan közbiztonság oltalma alatt élni, ahol a terrorista csoportok már a tervezés szinten megbuknak a mindent behálózó digitális kontroll védelme által!?
A társadalomban az átláthatóság micsoda pozitív tartalmat hordoz mindaddig, amíg maga a felügyelő szerv is transzparens, s a fékek és ellensúlyok alapeszméje által része a demokráciának.
Sir Francis Bacon: „A tudás: hatalom” kifejezését korunk továbbgondolta, s a tudást, mint jogot hangoztatja, s a megosztott tudást, mint az emberiség mozgató eszméjét preferálja. A film kijelenti, hogy korunk emberének célja a mindent-tudás, melynek határtalansága szinte megoldhatatlan kihívást intéz minden személy véges szürkeállománya számára: befogadni, feldolgozni, alkalmazni a másodpercek töredéke alatt duplikálódó kép – és híranyagot. Ebben a végeláthatatlan áradatban szinte elvesznek azok az információk, melyek igazán fontosak lehetnek az egyén, a család, a nemzet, mondhatnám az emberiség számára. Nem elég egy emberi élet ahhoz, hogy ezen információ – áradatot folyamatosan feldolgozza, erre válaszokat adjon, s még produktív is legyen saját környezetében.
A megnövekedett tudás, információ rendszerezése, tárolása, alkalmazása manapság főként technológiai kihívás, így pénzfüggő, tehát előfordulhat, hogy nem egy nemzet, kormány, hanem gazdasági társaságok, azok tulajdonosi köreinek érdekei határozzák meg felhasználását. Ebből már kikövetkeztethető, s korunkban már tapasztalható az irányított információ, befolyásolás, kontroll olyan mértéke, mely a demokráciának nevezett társadalomban vezérelhetővé és kiszolgáltatottá teszi annak polgárát, hiszen az elektronikus fizetések, levelezések, vásárlások, a digitális média korszakában az egész személyiség már feltérképezhető, s irányítható.
A film egyik vezérmondata, korunk egyik fő kérdése: „ – Mitől félsz a legjobban? – Az elszalasztott lehetőségtől!”
Vajon a kommunikációs robbanás után élő generáció felismeri-e egyéni szinten lehetőségeit, vagy a digitális világ kábulatában rohan el azok mellett, s csúszik ki irányításából a számára kiszabott idő, s így saját élete?
Vajon a ma élő dot-com (.com) nemzedék észreveszi-e, hogy a virtuális közösségi terek emoji-függő kommunikációja hogyan használja ki az ember másik ember felé érzett megfelelési kényszereit, az irigységet, a versengést, mint emberi kapcsolatokat megrontó negatív hatásokat, s ráébred-e arra, miként motiválja a kihelyezett post-okat annak nézettségi statisztikája, nem pedig a valós értéket vagy tudást hordozó tartalma?
Vajon a közösségi média színterein élő ember rádöbben-e arra, hogy saját élet-filmjének statisztájává vált a megosztott képek, videók által, s a jelen élményeinek lélekbe való beégését akadályozza a film–, kép-készítési és megosztási kényszer? Így tűnik el annak az eseménynek a szubjektuma, s számolódik fel lassan az egyén életéből az intim szféra, s válik egy nagy virtuális közösség részévé úgy, hogy közben gyakran a magánnyal kell küzdenie.
Nem tehetem, hogy ne említsem meg itt az intimszféra felszámolása kapcsán az internetpornó előretörését. A probléma szervesen kapcsolódik az intimszférához, hiszen maga a szexualitás házasságon belüli közösségét rombolta le többek között a média, s került a szex ki a „felhőbe” úgy, hogy nemzedékek nőttek fel ennek személyiséget, családot, házasságot, emberi kapcsolatokat szétmaró káros hatása alatt. Megfogalmazódik bennem az a gondolat, hogy vajon a közösségi virtuális terek, maga a virtuális világ jelenlétéhez nem köthető-e a tartalmas, felelősségteljes, hűséges emberi kapcsolatok számának visszaszorulása, a válások számának növekedése, s a gyermekvállalási kedv-telenséget az adott életterekben?
Ma, XXI. században, de ősrégi használati utasítások (Biblia) által élő ember számára nagy kihívást jelent ebben a korszakban élni. Egyrészt saját bőrén tapasztalja az ember az ádámi bűneset luciferi motivációját: „1Móz 3:5 olyanok lesztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.”, valamint Jézus szavait forgatja a szívében, miszerint:” Ján 17:15 Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.”
Ebben a korszakban tehát eljutott az emberiség a mindent-tudás határáig, hogy egy sejtből embert alkosson, csillagközi utazásokat tervezzen, hogy meghódítsa a világűrt, de eközben elvesztette élete motivációját, levette tekintetét az igazán fontos dolgokról.
Felgyorsult életében sokkal többet tesz, mint felmenői, többet utazik, többet kommunikál, betegségeknek fedezte fel az eredetét, de még több civilizációs ártalmat gyártott, hosszabb életet élhetne, mint múlt századi elődjei, de még sincs ideje megnyugodni, s nem lett boldogabb.
Átfogó mindent-tudásról beszél az emberiség, de ne felejtsük el, hogy ez a világ már létezik, ahol minden mindennel összefügg és harmóniában van, ennek összefüggéseit csak megértheti a tudomány, lemásolhatja, de nem teremtheti újjá, s ha eddig bármikor is hozzányúlt, abból gyakran tragédiák származtak!
E mögött a rendszer mögött ott van a Teremtő, aki nem akarja, hogy az ember luciferi mintára (mint Bábelt), egy másik, párhuzamos világot építsen, hanem visszavárja harmóniájába Jézus Krisztuson keresztül.
//Dr. Szabó András – Testreszabo.hu//
A 6 legjobb film, amiben a mesterséges intelligencia az úr
Article Tags: A kör · Bill Paxton · Ellar Coltrane · Ellen Wong · Emma Watson · featured · James Ponsoldt · John Boyega · Judy Reyes · Karen Gillan · Patton Oswalt · Tom Hanks
