Nyughatatlan özvegyek (Widows, 2018) – Kritika

Steve McQueen (a rendező) filmje is példája annak a hollywoodi törekvésnek, miszerint a gyengébbik nem bemutatása, vagy a női szerepek megerősödésének ábrázolása milyen fontos is lett a Harvey Weinstein botrány kirobbanása után. Az év közepén bemutatott Ocean’s 8 könnyedebb hangneme után itt egy olyan tömegből kiemelkedő alkotással van dolgunk, amely nem veszi félvállról a nők fájdalmában és gyászukban megerősödött jellemének bemutatását. McQueen a hozzáillő profi módon tárja elénk olyan átütő erővel a gyászoló özvegyek személyiségének testi-lelki átalakulását az operatőre Sean Bobbit segítségével, hogy csak pislogunk a végefőcím alatt.

A direktor szeret és tud is olyan komoly témákkal foglalkozni, melyeket talán más rendező kapásból visszautasít ha elolvassa a forgatókönyvet. Korábbi munkái is bizonyítják hogy bátor és különc rendezővel van dolgunk. Ez a fajta hozzáállás is vezethetett oda, hogy Oscar és Golden Globe-díjat érdemelt az elnyomás témájával foglalkozó, négy évvel ezelőtti 12 év rabszolgaság c. filmje. A szexfüggőséggel foglalkozó alkotása, – A szégyentelen – és az Éhség c. filmje viszont a főszereplő ( Michael Fassbender ) alázatos munkája miatt volt kiemelkedő.

Tartalmilag is összetett film a Nyughatatlan özvegyek. Egyszerre több szálon, és időben ugrálva, de mégis követhetően mutatja be nekünk a rendező nagy részletességgel, és erős kézzel a hangulatában komor történetet.

A magukra maradt női főszereplőinken kívül -kiknek a gyász edzi erősre a jellemüket – kapunk egypár korrupt képviselőjelöltet, a film inditó képsoraiban helyet foglaló négy bandatagot, valamint az üggyel foglalkozó rendőrség munkáját. Harry Rowlings (Liam Neeson) épp nagy munkában van, hisz a film elején egy rablás kezdő képsoraiba csöppenünk. A balul sikeredett akció során az összes rosszfiú a túlvilágra költözik, és a magukra maradt özvegyek nem csupán férjeik halálának feldolgozását vehetik nyakukba, hanem a távozásukkal járó 2 millió dolláros adósságot is. Harry felesége Veronica (Viola Davis) irányításával az özvegyek (Linda, Alice, Belle) kénytelenek a piszkos munkát tökéletesen kivitelezni, miközben a rideg Chicago 18. kerületének korrupt választási vitáiba és az ezzel járó anyagiak megszerzésébe is beleütik az orrukat, ezzel borsot törve sokak orra alá.

A Nyughatatlan özvegyek című filmre beülve biztos voltam benne, hogy a mély nyomot hagynak bennem a látott képsorok, hisz a bemutató is sejtette hogy a téma nem könnyed. 1980-as azonos címmel futó brit sorozat szolgáltatta a megvalósítást, amely Linda LaPlante vetett papírra, majd ebből az anyagból Gillian Flynnel együtt írt meg a rendező. Olyan jó mesemondó McQueen, hogy észre sem vesszük milyen komoly és erős “matek” amivel foglalkozik. Persze az, ahogy a politika beleavatkozik a történetbe, elgondolkodtatja a nézőt.

Fájdalmasan veszem tudomásul , hogy mai mocskos világunkban mennyire is a pénz az Úr. A filmben keresni kell, hogy ki lesz az egyedüli jó szándékú ember akit nem a dollár motivál. Mindenkit hajt a meggazdagodási vágy.

Valakit azért hogy életben maradjon (Veronica), más az elveszett munkáját szerezné vissza (Linda), aztán ottvannak a politikusok, kiknek csupán a nevük is annyi pénzt mozgat meg, amit mi el sem tudunk képzelni. Az operatőri munka kiemelkedése is elsőrangú. Tipikus példája annak, ahogy egy autó motorházfedelére helyezett kamerával kapunk olyan fontos és kegyetlen információkat amellyel a korrupt városvezetésnek (Colin Farrell) meg kell küzdenie. Arcokat nem látunk, de tisztában vagyunk azzal ki-kivel beszélget abban az adott pillanatban, miközben Chicago lepusztult városképéből az elitebb részébe vezetik az autót. Zseniális húzás, gratula.

Két külön oldalra oszlanak a szerepek. Az egyik oldalon a korrupt, gátlástalan, önző, mocskos férfiak, a másik oldalon a kihasznált, lecsúszott, elnyomott gyenge nők. Ahogy az lenni szokott drukkolunk, hogy női főszereplőink elérjék célukat, de közben rájövünk, hogy valahol Ők sem angyalok ebben a játszmában. Teljesen hibás volt az a fajta elgondolás, amikor a forgalmazó a nyughatatlan szót adta kiegészítésként a főcímnek. Félrevezeti az érdeklődőt, hisz az akcióra vágyó, és pörgős jelenetekre éhes nézőt tévútra vezeti. A Nyughatatlan özvegyek csupán az utolsó 15 percében mutatja be a rablás részleteit.

Akkor jövünk rá, hogy a rendezőnek nem a rablás kivitelezése volt a fő motivációja, hanem az emberi sorsok kegyetlen kapcsolódásának és a különböző társadalmi szerepekben élő női szereplők lelki vívódásának bemutatása…

Ha valakit ki kellene emelni a sok ragyogó alakítás közül, az mindenképp a hűvös és jeges tekintetű fiatal, Daniel Kaluuya aki a feltörekvő fekete képviselő pincsikutyáját formálja meg kegyetlenül tökéletesre. Viola Davis most is brillírozik szerepében, ahogy már megszokhattuk azt a Segítség-ben, vagy a Kerítés c. filmekben. Játéka oly szuggesztív és erősen kimagasló, ami a film sikerének egyik alappillére.

Amit látunk az a bűn kegyetlen és véres világa. A rendező mostani filmjében a nők a vezéregyéniségek, és azon agyalunk hogy a férfiak mikor kapják meg méltó büntetésüket. Nem először tapasztalom meg a rendező filmjeiben azt a fajta okos munkastílust, amivel elhiteti velünk nézőkkel, hogy szereplői nem színészkednek. Úgy értem, annyira közel tudja hozni az egyes karaktereit hozzánk az egyedi látásmódjával, hogy az külön dicséretet érdemel.

Azt elérni a Nyughatatlan özvegyek alatt, hogy ezt a kemény, és erős témát fájdalommal és szenvedéssel be tudjuk fogadni, de szórakoztató és élvezhető maradjon, arra csak kevés rendező képes. Itt mutatkozik meg filmkészítési zsenialitása a direktornak.

Nekem most ért be a filmet levezénylő Steve McQueen munkájának gyümölcse, nem pedig a rabszolgák szenvedését bemutató Oscarfilmjével, ami kissé tipikusan hollywoodira sikeredett… Lassacskán számot vetek a 2018-as év filmtermésének minőségével. Visszagondolva a filmkínálatra, amit a mozik nyújtottak, kevés maradandó alkotás jutott nekünk nézőknek. Az “Izgága Gyászolók” mindenképpen kiemelkedik egyediségével, látásmódjával és, nem utolsósorban, rendezésével.

//Kovács Ferenc # Bruce//

8 magával ragadó film a színesbőrüek küzdelmeiről