Ruben Brandt, a gyűjtő (2018) – Kritika

2018. november közepén kerül a magyar mozikba Ruben Brandt, a gyűjtő című egész estés animációs film. A rendezője és forgatókönyvírója az a Szlovéniában született Milorad Kristić, aki eddig leginkább díszlettervezőként volt jelen a hazai színház és filmkészítésben. A főszereplők magyar hangját a hazai színházvilág nagyjai kölcsönözték, Ruben Brandt – Kamarás Iván, Mimi – Hámori Gabriella.

Maga a film és a karakterek első verziója már 2010 tavaszán megfogalmazódott a készítők fejében, nemsokra rá, már el is kezdték a megvalósítást. Ezt követően 2012-ben pályáztak, majd 2016-ban kezdődött a gyártás. Az összköltségvetés 1 milliárd 180 millió forint volt. Közel 8 év kellett, mire eljutott az alkotás a nézőkhöz is és elég megosztó mozit fognak kapni az erre jegyet váltók.

Azóta már több külföldi megmérettetésen részt vett a film, sőt a Sony tetszését is elnyerve, egy igazi nagy világnév is Ruben Brandt mögé állt.

Amely magával hozta azt a megtiszteltetést is, hogy Oscar-díjra jelölték a művet, sőt a független külföldi filmes portálok szerint a legjobb 5-be várják.
Ezen kívül még az Annie-díjátadón plusz 8 kategóriában is nevezve lett, mely azt jelenti, hogy stábból Kristićen kívül, további 15 alkotót is nevezni tudtak a film kapcsán.

A thriller kategóriába besorolt 96 perces mozi, nem a megszokott animációs film hangulatát idézi, sem történetben, sem a képi világában. Magában a filmben rengeteg zenei, képzőművészeti utalás, megjelenítés követi egymást. Szinte csak kapdossa az ember a fejét, olyan kulturális bombát dobnak le rá. Aki jártas a világ képzőművészeti alkotásaiban, főként a festményekben, annak külön ad egy plusz izgalmat a Ruben Brandt, a gyűjtő című film fővonal vezetése, akik pedig kevesebb ismerettel rendelkeznek Picasso és társai alkotásait illetően, nekik egy külön kul-túra lesz ez a film.

De nem csak a képzőművészeti alkotások, melyek feltűnnek a Rubent Brandt, a gyűjtő filmben, hanem több filmes mellett, felfedezhetünk nem egy zenei utalást is. Számszerűsítve, 12 darab film pozitív jogosítása, 52 darab műtárgy (ezek meg vannak nevesítve a végefőcímben is), és 90 darab zene jogosítás található meg benne. A számoknál maradva, a fő karaktereken kívül, még 30 mellék karakter, illetve mintegy 400 egyéb karakterrel találkozhatunk a másfél óra alatt. A filmhez pedig kb. 300 tárgyat készítettek el, tehát minden Ruben Brandtos vizuális univerzum rész egyénileg lett megtervezve.

A thriller történetének középpontjában egy pszichiáter áll, Ruben Brandt, akit borzalmas rémálmok gyötörnek, melynek középpontjában bizonyos világhírű festmények szereplői állnak. Álmaiban ezek a képzőművészeti alkotások kínozzák, melyre egyetlen megoldásnak azt találja, ha megszerzi magának a festményeket. Ahogy a filmben is elhangzik: A gyógyuláshoz az kell, hogy uralkodni tudjon a problémái felett.

Ennek okán segítségére lesz 4 betege, akik egy csapatot alkotva sorra lopják el a világ szigorúan őrzött múzeumjaiból a démonjait jelentő alkotásokat.

A csapat fő vezére a kleptomániás, egykori cirkuszi akrobata, a szépséges Mimi. A múzeumok persze összefognak, hogy megakadályozzák a további műkincs lopásokat és hatalmas nyomravezetői díjat tűznek ki az ismeretlen gyűjtő kézre kerítésére. Ezt pedig az alvilág sem hagyhatja annyiban, így beszáll az üldözésbe…

Egyedi képi világgal, nagyszerű zenei dalválasztásokkal igazi különleges élményt nyújt a Ruben Brandt, a gyűjtő, melyből az egyedi humor, az akció, a dráma majd a csattanó és a film végéig tartó feszült izgalom egyszerre lesz úrrá a nézőn. A karakterek leginkább Picasso emberábrázolásaira emlékeztetnek, ami a film közepére már teljesen normálisnak is tűnik, ha valakinek 2 arca, a füle helyén a szeme vagy épp 3D helyett csupán 2D karaktere van.

Van benne tartalmi mondanivaló, mélyebb üzenet, melynek megértéséhez rá kell hangolódni az alkotásra.

A film súrolja a művészfilm és a klasszikus értelemben vett hétköznapi thriller fogalmát. Leginkább a kettő egyvelege, mégis fogyasztható, viszont a mozit úgy hagyjuk el, hogy hatással lesz ránk a film képi világa és hangulata egyaránt.

//Dörgő Dániel kritika//

10 magyar film, amit életed során legalább egyszer látnod kell