Bohém rapszódia (Bohemian Rhapsody, 2018) – Kritika

A Queenről, és Freddie Mercuryról a legtöbb embernek először a We will rock you, vagy a Somebody to love, esetleg a We Are the champions ugrik be. A 90-es évek elején, emlékszem nekem is volt egy válogatás kazettám, amin rajta volt az egyik számuk és annak ellenére, hogy nem áll közel hozzám a műfaj, megfogott. Nem kérdés, hogy Freddie Mercuryval egy újabb zsenit, és ikont kapott a világ. Maga az együttes is olyan sikereket ért el, ami örökre beírta magát a zenei világ történetébe.

Dokumentumfilm már született az együttesről még a 80-as évek vége felé. Viszont egész estés mozi még nem. Ezen felbuzdulva Bryan Singer vette kezelésbe a projectet és hozta tető alá a Bohém rapszódia című alkotást. A rendező a Közönséges bűnözők és az X-men filmekkel futott be többé – kevésbé sikerre víve a sorozatot. Az olyan bukásoktól eltekintve, mint a Jack-Az óriásölő, vagy a Superman visszatér, abszolút a keresettebb filmrendezők közé sorolható. (Az eminens, Valkűr).

Freddie Mercury, az együttes frontemberének eljátszására azt a Remi Maleket szerződtették, aki a több éve sikerrel futó Mr. Robot címszerepét alakította. Ezen felül feltűnt az Éjszaka a múzeumban harmadik részében, ill. az Elit alakulatban. Engem már külsőleg is megfogott, hogy megnézzem a filmet. Lássuk, mennyire sikerült nekik.

A történet alapjában véve a Queen együttes alakulását a kezdetektől egészen a csúcsig, és Freddie Mercuryt kívánja bemutatni. A felemelkedésüket, nehézségeket, az elfogadást, a küzdést és a másság elfogadását a társadalomban. Hogyan vált hirtelen egy reptéri pakisztáni fiatal srácból világhírű rocklegendává. Mennyi mindent nyert és vesztett el barátságokat az évek alatt. A rapszodikus és mérhetetlen élvezetek hajszolása hogy tette őt egy önző drogossá és hogyan tudott ebből kilábalni. Miként lett egy garázs együttesből egy felkapott, egyedi stílusú rockbanda. Rengeteg érdekfeszítő és izgalmas dologra választ fogunk kapni e film által.

Remi Malek, annak ellenére, hogy külsőre kevésbé hasonlított Freddie Mercuryra, mesterien hozta a karaktert. Mind gesztusaival, mind mimikáival.

Az együttes többi szereplőit is nagyon eltalálták. Akárcsak Freddie első nagy szerelmét, Maryt (Lucy Boynton). Bár azt gondolnánk, hogy túl sok jelenetben nem szerepelt, ezért nehezebb volt érvényesülnie az alkotásban, mégis úgy éreztem, kellően visszaadta a Bohém rapszódia, mekkora jelentősége is volt ennek a nőnek mind Freddie, mind a Queen életében.

A hangszerelés, a zenei betétek valami fantasztikusak voltak. Ahogy bemutatták nekünk, egy-egy világslágerük hogy született. Mintha ott lettem volna velük. Végig, sőt még a stáblista közben is fenntartotta az érdeklődést a dokumentarista bevágásokkal, képekkel és információkkal. Zenés, életrajzi filmhez képest számomra kiemelkedően teljesített, és bátran merem ajánlani fiatalabb generációnak is, hogy milyen viszontagságok, nehézségek, és mennyi munka árán juthat fel a csúcsra egy ismeretlen, fiatal iskolásokból álló együttes, és hogy ha elvakít a siker, az akár az életedbe is kerülhet idő előtt.

Negatívumként maximum azt tudnám felhozni, hogy a zenekar többi karaktereihez bátrabban nyúlhattak volna. Sajnos vajmi keveset tudtunk meg az ő személyiségükről.

A rendező maximális dicséretet érdemel. Bevallom, az egész mozi alatt úgy éreztem, mintha egy Danny Boyle (Gettómilliomos, Trainspotting, 127 óra, A part, Steve Jobs) rendezést látnék, így különlegesen felüdítő volt visszagondolni rá, hogy ezt bizony az X-Men filmek királya, Bryan Singer rendezte. Hatalmas kalapemelés és elismerés neki!

//Jordáki Gábor kritika//

8 magával ragadó film a zenéről, a zenével