Horror Park (Hell Fest, 2018) - Kritika Személy szerint a cafatolós, véres horror nagy rajongója vagyok, így, amikor megláttam, hogy Gregory Plotkin ( Tűnj El – 2017, Parajelenségek: Szellemdimenzió – 2015, Boldog Halálnapot – 2017) által rendezett film 18+-os besorolást kapott, rögtön felkaptam a fejem. A besorolás, a jeleneteket tekintve teljesen jogos, mivel a filmben a vérengzős részeket nem csak a jó ízlés határain belül elképzelt vonalig mutatják, ami után mindig egy vágás következik, majd az elmére bízva engedik elképzelni a borzalmakat. Nem. Ebben a filmben végignézhetjük többet közt, ahogy valakinek egy injekciós tűvel kinyomják a szemét...már, ha bírjuk. A történetet tekintve egészen eredeti, egy sorozatgyilkos, aki mesterien álcázza magát, egy  különleges horror vidámpark estjén kezdi el az ott szórakozókat zaklatni, majd a későbbiekben sorra az áldozatául esnek. Közben a többi vendég mit sem sejtve élvezi az attrakciókat, és azt hiszi, hogy mindez a műsor része. A főszerepben egy főiskolás lány, Natalie (Amy Forsyth) áll, aki meglátogatja gyerekkori barátnőjét, Brooke-ot (Reign Edwards), illetve annak fiatalokból álló társaságát, és együtt látogatnak el a Horror Parkba. A színészi játék nem tör egetrengető babérokra, a szinkron a megszokott, néhol szinte borzalmasan idegesítő – valahogy egy női sikítást eddig nem sikerült sehol sem jól szinkronizálni. A Horror Park kevés szereplős, de ez pont segít abban, hogy a részletekre tudjunk koncentrálni. Bár 18+-os besorolást kapott, mégsem volt tele az általam remélt mennyiségű öldöklős jelenettel. Egy vérbeli slasher movieban elfért volna még pár kg belsőség a vásznon, cserébe viszont nincs tele a mai horror filmekből jól ismert jump-scare effektekkel. Természetesen a romantikus szál ebben a filmben sem maradhat el, de szerencsére nem fektetnek rá a minimálisnál több hangsúlyt. Ami a legjobban sikerült a filmben, az nem más, mint maga a Horror Park megelevenítése. Tökéletesen adja vissza egy halloweeni buli őrületét, majd továbbhaladva a park részletes kidolgozása az, ami szembeötlik. A különböző labirintusok, a bennük elhelyezett szobák, kellékek, díszletek mind szó szerint rám hozták a frászt, pedig tapasztalt horror film néző vagyok. Plusz pontot érdemel még az a rendezői megoldás, hogy a gonosz arcát nem láthatjuk, a legtöbb jelenetben maszkot visel, amikor pedig nincs rajta, csak hátulról mutatják. Véleményem szerint a véres jelenetek helyett, inkább az ő kilétének megformálását bízzák a fantáziánkra. Az egyetlen dolog, amin változtatnék talán az időzítés, valószínűleg Halloweenkor erősebbet ütött volna a film, viszont én így is kifejezetten ajánlom a műfaj kedvelőinek. Biztos vagyok benne, hogy, ha mást nem is, de a kedvet egy halloweeni bulihoz mindenképp meghozza. //Zsu kritika// http://www.filmezzunk.hu/2018/10/11/itt-a-kedvencek-temetoje-magyar-szinkronos-elozetese/