Meg – Az őscápa – Kritika
Jöhet az 50 millió forintos kérdés? Milyen állatból nem csinált még gyilkoló, mutáns fenevadat a filmipar? Láttunk már giganagyra nőt gyilkos hangyákat, kígyókat, pókokat, házi kedvenceket, vagy éppen cápákat. Azt hiszem talán még nem találkoztunk olyan filmmel, hogy Gyilkos molylepkék, vagy a Mutáns bolhák támadása…hát majd idővel! Senki ne mondja, hogy nem szóltam időben!
De jelenleg maradjunk a cápánál. Steven Spielberg 1976-os filmje után, Dunát lehetne ereszteni mostanra a pocsékabbnál, pocsékabb cápás filmekkel. A cápa mégis Oscar-díjat kapott anno, ami nem meglepő, hiszen az első ilyen kaliberű film volt. Mai szemmel nézve, kevésbé vagyok meggyőzve arról, hogy kapna valamit, bár 42 év alatt igencsak fejlődött a technika, amellyel nagyon megnőtt az emberek ingerküszöbe is. Ma már egy „sima cápa” amolyan, „kit érdekel?” kategóriába tartozik.
Na, itt jön a képbe, az idei év egyik legfélelmetesebb ragadozója, Meg- az őscápa. Halkan jegyzem meg, hogy két éve már ismét a moziban kapnak helyet, ezek a „csöpp” jószágok: 2016-ban, a szőke Blake Lively nézett szembe eggyel A zátonyban, még tavaly 47 méter mélyen volt a fenevad. Spoiler: jövőre is lesz cápás film!
Meg kell mondanom, hogy a Meg semmi olyan újat nem ad, amit eddig ne láttunk volna!
Egy maroknyi tudós, expedíció közben szembe találja magát, a nyílt tengeren szabadon lófráló ős-gigacápával, aki olyan éhes, hogy nem kíméli a csapat tagjait. Jelentik is őt, egy az Amerikai Hadseregnél szolgált tapasztalt búvárnak, akinek társaival egy ilyenféle szörny végzett, és azóta nem bír aludni. Most se sűrűn fog. Jonas Taylor, vagyis Jason Statham pedig a Mariana árokba lemerülve igyekszik megfékezni a bestiát.
Az az igazság, hogy nem rajongok az ilyen mega-, giga szörnyállatos filmekért, de nem azért mert én még a Benjin, vagy a Szabadítsátok ki Willyn nőttem volna fel, hanem mert mindegyik egy kaptafára épül: először szép a víz, aztán félünk, behamiz a cápa pár turistát, végül a főhős ellátja a baját a dögnek! Naa, ez a film is olyan! DE!
Szépen van felépítve a történet: nem úszik vértócsában az egész film, nincsenek repkedő cápák se, és itt-ott finom humorral van fűszerezve.
Jason Statham pedig itt is jól hozza a tőle már megszokott kemény csávót! Tipikus nyári film ez, amit egyszer bőven meglehet nézni, ha más nem a látványossága miatt. Nincsen a filmben felesleges monológ, semmi rizsa, pont ott kezdődik, és ott fejeződik be, ahol kell. Ugyan kiszámítható, klisés mozi, de a jól megkomponált művek közül való. A rendező, Jon Turteltaub a legtöbb műfajban már kipróbálta magát, sikereset alkotott. Elég ha csak az 1999-es Ösztönre gondolunk, Sir Anthony Hopkinsszal, 2000-ben A kölyökre Bruce Wilis főszereplésével, vagy a 2013-as vígjátékára, a Last Vegasra, Morgan Freemannel és Robert De Niróval, tehát ez a sci-fi horrornak mondott film is megér egy bizalmat.
Amúgy meg nem igazán horror, és nem is igazán sci-fi…legalábbis nem a szokásos értelemben. Mondom: nincsenek benne extrém véres jelenetek, és semmi olyasmi, amit ma már egy 12 éves ne látott volna! Nem azt akarom ebből kihozni, hogy Meg – Az őscápa nekik való, de higgyék el: láttak ők már ennél a filmnél durvábbat is!
//Kokas Bálint kritika//
Jason Statham 10 legjobb filmje
Értékelés
Színészi alakítás - 60%
Látványvilág - 50%
Tartalom - 62%
Rotten Tomatoes - 49%
IMDB - 62%
57%
Article Tags: Cliff Curtis · featured · Jason Statham · Jon Turteltaub · Li Bingbing · Masi Oka · Meg – Az őscápa · Ólafur Darri Ólafsson · Rainn Wilson · Robert Taylor · Ruby Rose