Escobar (Loving Pablo, 2018) - Kritika A film eredeti címe „Loving Pablo”, amiből nekünk annyi jutott, hogy „Escobar”. Abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy most a magyar címadás szerencsésebbre sikerült, mint a valódi. Hogy is van ez? Nagyon sok minden kiderül a film bőséges két órája alatt Pablo Escobarról (Javier Bardem), vajmi kevés a film másik főszereplőjéről, a narrátori szerepben is tetszelgő Virginia Vallejoról (Penélope Cruz), de a legkevesebbet Virginia Pablo iránt érzett állítólagos szerelméről tudunk meg. A film egy pontján az Escobart üldöző DEA ügynök (Peter Sarsgaard) megkérdezi Virginiát, hogy még mindig szereti-e Pablót, aki erre azt válaszolja, hogy Pablót szereti, Escobart gyűlöli. Az egyszerű mozilátogató meg ül és néz, hogy ugyan mikor és hol ábrázolhatták ezt a nagy szerelmet, mert ennek a vásznon nyoma sem volt. Az Escobar alapjául Virginia Vallejo azonos című (Szerettem Pablót, gyűlöltem Escobart – Amando a Pablo, odiando a Escobar) könyve szolgált. Miss Vallejo egy kolumbiai médiaszemélyiség, aki nagy népszerűségnek örvendett a nyolcvanas évek környékén. Karrierjének csúcsán interjút készített a már drogkereskedelemből alaposan meggazdagodott, saját bűnszervezete élén álló, kartell vezér Pablo Escobarral, majd annak szeretője lett. Kapcsolatuk pár évig tartott, mialatt a nő sok mindenre rálátást kapott. Ezekről ír könyvében és erről van szó a filmben is. Virginia és Pabló megismerkedésük után szenvedélyes viszonyba kezdenek, bár nem tudjuk meg, hogy a felszínes értékeken kívül mi mást kedvelnek a másikban. Egyértelmű, hogy Pablonak a gyönyörű Virginia, mint trófea kellett, a filmben el is hangzik, hogy a kartell tagjai mind felmérték és osztályozták őt, mikor a bemutatására került sor egy parti alkalmával. Virginiának meg Pablo pénze, státusza, hatalma tetszett, mert vonzó férfinak és személyiségnek nem volt mondható. Bőven volt rá utalás, hogy Vallejo kisasszony nagyon örült minden rá költött dollárnak, ő ezt várja el egy férfitől. Egymás kölcsönös kihasználásából állt a kapcsolatuk, ami szerelemnek aligha nevezhető. Ha egy ugyanilyen címmel készült film mögött Mrs. Escobar áll, az elfogadható, annak lenne létjogosultsága, mert neki szeretnie kellett a férjét, hiszen a még semmit sem birtokló egyszerű Pablót ismerte meg és szó szerint a sírig kitartott mellette. Ebben az esetben viszont roppant szerencsétlen ez a címválasztás, a sima Escobar jobban illik erre az alkotásra. Miután túlléptünk tehát a nagy érzelmek hiányán, élvezhetjük a szimpátiánkra méltatlan karakterek tengődését. Virginia Vallejo túl anyagias, felszínes, számító teremtés, Pablo Escobar pedig egy kegyetlen, önző alak, akiket egy-egy alkalommal ugyan meg tudunk sajnálni, de összességében nem vagyunk képesek empatizálni velük. Penélope Cruz és Javier Bardem mindent megtesznek, fantasztikusan játszanak, sírnak, nevetnek, szenvednek. Az Oscar díjas színésznő szebb, mint valaha, a szintén Oscar díjas férje pedig rengeteget hízott a szerep kedvéért, mégis egy összességében feledhető alkotás lett a sok erőfeszítés eredménye. A film akciódús jelenetei, történetvezetése azok számára lehetnek érdekesek, akik nem látták a Narcos című sorozatot és nem sokat tudnak Pablo Escobar életéről. A színészek játéka miatt érdemes egyszer megnézni az Escobart, de mély nyomot senkiben nem fog hagyni. //Kovács Tímea// http://www.filmezzunk.hu/2017/09/27/101-kihagyhatatlan-film-a-drogellenes-haborurol/