Felhőkarcoló - Kritika Te mit tennél, ha túszul ejtenék családod a világ legnagyobb felhőkarcolójában és kiütne a tűz? Meddig mennél el, hogy megmentsd őket? Rawson Marshall Thurber (Családi üzelmek, Kidobós, Hogyan lopjunk felhőkarcolót?) rendező - forgatókönyvíró megpróbálta ötvözni a Die Hard és a Pokoli torony klasszikusait és új köntösbe helyezni. Rawson forgatott már a címszereplő Dwayne Johnsonnal (Jumanji- Vár a dzsungel, Halálos iramban filmek, Skorpiókirály, San Andreas, Rampage –Tombolás) még pedig a 2016-os Központi hírszerzés című akció-vígjátékban. Egy ex túszmentő, Will Sawyer (Dwayne Johnson) tíz évvel ezelőtti balul sikerült mentőakciója során súlyos sérüléseket szenved, ahol térdtől lefelé elveszti egyik lábát. Így ismerkedik meg a korházban jelenlegi feleségével, és két ikergyereke anyjával, Sarahval ( Neve Campbell) aki orvos és Ázsia szakértő. Feladva előző munkahelyét főhősünk, Will jelenleg biztonsági szakértőként dolgozik saját kis cégében. Kap egy hihetetlen jó ajánlatot régi katonatársa és barátja közbenjárásával. Méghozzá jelenleg a világ legnagyobb és legdrágább felhőkarcolóját kell ellenőriznie Hongkongban, a Gyöngyöt. Ide is utazik családjával, ahol egy még át nem adott szinten, ahol lakások lesznek, beköltözhetnek. Minden idilli, mindenki jól érzi magát. Apu dolgozik, anyuka a gyerekekkel felfedezi Hongkongot. Milyen szép is ez? Ugye? Nem lenne akció-dráma ez a mozi, ha csak erről szólna a történet. Kiderül, hogy Will barátjának és az épület tervezőjének is vaj van a füle mögött. Ami jelen esetben annyit jelent, hogy észak-európai terroristák egy csoportja megtámadja az épületet. Felgyújtják az egyik emeletet és megzsarolják a Gyöngy megálmodóját. Dwayne Johnson által megformált karakterünknek meg kell küzdenie a gazfickókkal. Előhozva ezzel a kőkemény katona énjét és rutinját.  Már- már a lehetetlennel vetekedő akciók /szituációk közepette, szó szerint tűzön- vízen át családját is ki kell juttatnia a felhőkarcolóból és az emeletről emeletre terjedő tűz fogságából. Felhőkarcoló Azt nem mondanám, hogy tűkön ültem az izgalmamban a film megtekintése közben, de unatkozni se unatkoztam. Dwayne Johnson hozta a szokásos formáját, mint acélizmú és tekintetű akcióhős, megspékelve kis drámával. Neve Campbell (Sikoly trilógia) viszont leszámítva a rettentően erőltetett és gyenge dialógusoktól korrektül alakította az intelligens és védelmező anyatigrist, aki mint férje, rögtön feltalálja magát, ha forró a szitu. A főgonosz terrorista (már ha lehet így nevezni) szinte eltűnt ebben a filmben. Sekélyes volt, jelentéktelen. Ha nem is lett volna, az se zavarta volna a közönséget. Az akciójelenetek helyükön voltak, sőt! Igazából ez vitte a hátán az egész alkotást. Brutálisan látványos volt, és sikerült a modern technológiának köszönhetően egy igazán izgalmas pluszt, egy olyan meglepetést belerakni, ami ne csak megmosolyogtatott, hanem ámulatba is ejtett. A nosztalgiáról nem is beszélve. (tükörlabirintus ismerős?) Érdemes 3D-ben megtekinteni, aki teheti. Megéri a plusz pár száz forintot. Ellenben ha a mozit összességében nézzük, egy felejthető, de annál látványosabb akciófilmet kapunk, ami meg sem közelíti az olyan klasszikust, mint amiből merített. A Die Hardot. //Jordáki Gábor kritika// http://www.filmezzunk.hu/2018/07/07/15-korhataros-vigjatek-amit-egyszer-az-eletben-latnod-kell/