Nem vagyok sorozatgyilkos (2018) – Kritika
Legegyszerűbben és legösszefoglalóbban úgy lehetne jellemezni a filmet, hogy fantasztikus, lélegzetelállító, felfoghatatlan, meghökkentő. A történet középpontjában a fiatal, ám de annál furcsább természetű John Wayne Clever látható, aki a középiskolai tanulmányai mellett a család temetkezési vállalkozásába is folyamatosan besegít, ezzel is kielégítve azon torz és mások által elfogadhatatlan vágyát, ami a hullákhoz fűzi. Furcsa viselkedésének és kedvtelésének köszönhetően John szerteágazó tudásra tett szert a sorozatgyilkosokkal kapcsolatosan, melyet mindenki döbbenten és elborzadva fogad.
John viselkedése és a család félelme miatt rendszeres pszichológiakezelésen vesz részt, mely kezeléseken terapeutája a kedves, de annál inkább szinte semmitmondó dr. Neblin próbálja a társadalom által elvárt normális élet felé vezérelni. Ám John mindenkivel ellentétben úgy gondolja, hogy nem szociopata, kizárólag furcsa késztetései vannak és teljesen máshogy értelmezni az emberi kapcsolatokat, mint a korabeli fiatalok.
Ahogy ez megszokott a fiatal iskolás amúgy is különös mindennapjai egy pillanat alatt a fejetetejére állnak, mikor a kicsi családias városkában egy sorozatgyilkos kezdi szedni áldozatait. Ekkor John minden saját maga által hozott belső szabályt felrúgva elkezd nyomozni az ügyben, nem törődve a veszéllyel, amely egy csapásra körbeövezi. A halálesetek számának növekedésével párhuzamosan, John elmélete is egyre jobban körvonalazódik, és úgy véli, itt nem egyszerű sorozatgyilkosságról van szó, hanem valami másfajta lény munkálkodik a háttérben.
A film a kategóriájának megszokott jellemzőitől eltérő könnyedséggel és inkább a drámai életrajzi stílust előtérbe helyező jelenetekkel és eseményekkel vezeti be a nézőt a történetek sűrű és kezdetben teljesen érthetetlen eseményei közé, melyből a gyilkosságok és furcsa események felfoghatatlan keverékével tör ki szinte egyik pillanatról a másikra.
A vizuálisan gyenge minőségű elemeket tartalmazó jelenetek sora ellenére is fenn tudja tartani a kíváncsiságot, valamint a film misztikus, néhol ijesztő hangulatát, melyet végül egy Stephen King féle csavarral zár, ezzel teljes döbbenetet elérve a néző gondolatai, az addigi következtetései és a szereplőkről kialakított véleménye felett.
A film Dan Wells azonos című nagysikerű regénye alapján Billy O’Brien (Dühöngő dimenzió, Elkülönítve) rendezte. John Clever szerepében Max Records (A bébisintér, Ahol a vadak várnak) amerikai származású színész látható, aki korát meghazudtolóan jól formálja meg a sötét elméjű, szociopata John szerepét.
A filmben a híres Christoper Llyod (Vissza a jővőbe, Dennis, a komisz, Adams Family stb.) formálja meg a kedves, öregedő szomszédot, aki a maga 79 éves korát is felülő alakítást és színészi játékok mutat be a filmben. A film további szereplői Laura Fraser, Cristina Baldwin, Karl Geary. A Pannonia Entertainment Ltd. által forgalmazott ír-angol-amerikai film 2018. június 28. napjától tekinthető meg a hazai mozikban.
//Kovács Ágnes Zsuzsanna//
18 thriller, amit mindenképpen látnod kell
Értékelés
Színészi alakítás - 80%
Történet - 56%
Izgalom - 71%
Vizuális effektek - 35%
IMDB - 62%
Rottentomatoes - 92%
66%
Article Tags: Anna Sundberg · Billy O'Brien · Christina Baldwin · Christopher Lloyd · Dee Noah · featured · Karl Geary · Kovács Ágnes Zsuzsanna kritika · Laura Fraser · Lucy Lawton · Max Records · Nem vagyok sorozatgyilkos