Ocean’s 8 – Az évszázad átverése (2018) – Kritika

A csajszik a storyban profi módon lopnak, ellentétben a rendezővel, aki ügyetlenül lopja le a film védjegyeit megalkotó Soderbergh munkáját. Sandra Bullock karrierjében, talán a 2000-es évek legvégétől ,- főleg a méltán megérdemelt Oscar díja ( Szív bajnoka ) után – érdekes, és egyben okos szerepválasztások figyelhetők meg. A díjazásáig talán nem volt nála első számú szempont a kritikai visszhang, illetve hogy mennyire vállalhatók azok a szerepek amihez nevét adja. Többször becsúsztak olyan alkotások, amiket talán jobban szeretett volna elfelejteni. (Én és a Mob, Képtelen képrablás, Átkozott boszorkák, Mint a hurrikán..)

Természetesen a jobban sikerült szerepei ,amivel kivívta a figyelmünket a mai napig nézhető és szerethető filmek.Ebben az időszakban lépett be az “A” listás sztárok közé a maga 20 millió dolcsis fizetésével. A Féktelenülben még csak egy kis mellékszerep jutott neki Keanu Reeves mellett, aztán hosszú évek kedveskés és aranyos szerepei után berobbant 2000-ben a sajátságos stílussal megáldott Beépített szépséggel, és egycsapásra világsztár, de nem díjazott színész lett.

Az Oscar díjig sok műfajban próbálkozott, és nem vallott szégyent: Krimi: Kisérlet gyilkosság, Dráma: 28 nap, Thriller: Ütközések, Romkom: Két hét múlva örökké, Nász-ajánlat, Misztikus: Megérzés A Szív bajnoka után tehát visszavett a tempóból, de nem a műfaji kavalkádból. Gravitáció (sci-fi), Rém hangosan de irtó közel (misztikus), Női szervek:( vígjáték), Válságstáb (dráma).

Meg is érkeztünk az 5 (!!) éve moziban nem látott Bullock kisasszony soron következő filmjéhez az Oceans’8 hoz. A film nézhető és vállalható , de korántsem egy egyedi képi világú, és tartalmú darab. Az elején rögtön tisztázni érdemes, az Oceans’11 hez képest nem előzmény, nem is feldolgozás jut nekünk, hanem egy teljesen különálló, csupacsajszis lopós átverős film. A film nyitójelenetében megismerjük a hantás nagymenő Sandra Bullock-ot (Debbie Ocean), aki egy gyenge műsorral tudatja , hogy Ő bizony jó útra tér, teljesen leszámol múltjával. Bűnbánó, arccal kiszabadulva a rácsok mögül, rögtön belekezd az évszázad átverésébe. Az a fajta arcjáték -már ha lehet annak nevezni- amivel Sandra játszik annyira egysíkú és unalmas , hogy sokat ront a film élvezeti értékéből.

Le is rohanja ötletével, – szinte semmiféle választást nem hagyva – Cate Blanchett-et ( Lou), akivel elkezdik összeboronálni azt a csapatot, amely képes lesz megfújni a Metropolitan gálán azt a Cartier nyakéket ami 150 millió dollárt ér. A történetvezetés bemutatása teljesen hasonló mint a Clooney- féle Ocean’s filmben. Itt is végigmegyünk a szereplőkön, bemutatva a sikeres munkához való tudásukat, illetve jellemző stílusukat. A harmadik szereplő a történetben Helena Bonham Carter (Rose), aki nagy adóságokkal rendelkező életunt divattervezőt formál meg. Szinte csípőből hozza karakterét, teljesen átadva magát a szerepnek.

A következő csapattag a számítógépes nagy tudású hacker ,a mindig cool Rihanna (Nine Ball), aki a lazaságot maximumon hozza. Hozzájuk kapcsolódik Mindi Kaling (Amita), az ékszerész, mert ugye nem árt ha valaki ért is ahhoz amit el akarnak csenni. Bevesznek a buliba még egy utcai kártyacsalót, valamint Debbie barátnőjét is, aki titokban árulja a lopott szajrét házuk garázsából.

Tehát egyik sem az a munkába járós napi nyolcast letudó becsületes típus, de mégis megkedveljük Őket, és drukkolunk nekik hogy sikerüljön tervük kivitelezése.

Már csak manipulálni kell az ügyeletes sztárocskát Daphne Kluger-t, akit Anne Hathaway alakít, hogy a Rose féle tervezett ruhában, és a Cartier nyakláncban illegesse magát a gálán.Talán a legjobban megformált szerep az Övé, egyedül rajta nem lehetett érezni azt a fajta unottságot, ami sokszor előjött a főszereplők játékából. Kiugróan jó volt látni, milyen jó színésznő Anne Hathaway. A gálán aztán egy ügyes trükkel megfújják az ékszert, és mindenki boldog, hogy az akció sikeresen zárult.

A szépen kivitelezett rablás után a biztosítási csalásokra szakosodott nyomozót James Corden-t láthatjuk munka közben, aki megpróbálja felgöngyölíteni az ügyet, és egy apró csavarral a végén még Debbie bosszúja is valóra válik amivel lecsukathatja az ex pasiját, ugyanis a börtönéveit csak neki köszönheti.

A rendezésért, és forgatókönyvért felelős Gary Ross nem igazán törődött azzal a picinyke ténnyel, hogy filmje stílusában, vágástechnikában, de még zenei műfajában sok ponton megegyezik a már említett régebbi Ocean’s filmmekkel.

Vajon miért nem volt bátrabb, vagy kissé elrugaszkodóbb , hogy maradandóbb filmet alkosson? Olyan pofátlanul nyúlja le az Oscar-dijas Sodebergh mester művét, hogy az már fáj. Miért csupán a szereplőket cserélték le, hiszen ebben a témában annyi lehetőség adódhat, melyek nem lettek kihasználva.

Érdekes volt viszont, hogy mint férfi sem unatkoztam a látottakon, nem voltak kínos pillanatok melyeken átpörgettem volna. Azért emelem ki ezt a tényt mert sokszor találkozom olyan női stílussal megvalósított, sok női szereplős filmmel amiben, mint férfi kicsit feszengve érzem magam, hisz nem érdekelnek a látottak. Ebben az esetben, ha azt nézzük, a figyelmet mindvégig lekötötte, apróbb poénokkal tarkították a szövegkörnyezetet. Azt biztosra veszem, hogy a szebbik nem képviselői jobbra fogják értékelni a 8 nő kalandját, mint mi férfiak. Az Ő szívükhöz ez a film közelebb áll, ami teljesen érthető és elfogadott, ha a látottakat figyelembe vesszük.

A nők valahogy megbocsájtóbbak a látott képsorokon, vagy a film apró hibáit elnézőbben kezelik, ebben az esetben.

Pláne akkor tetszetős az alkotás, ha arról van szó, hogy hogyan fingassunk ki egy mocsok macsót, aki átveri főhősünket, szegény Sandra kisasszonyt. Eredetileg Matt Damon is szerepelt volna a filmben, de rossz időben, és rosszkor fejtette ki tiszteletlen véleményét a #metoo kampányról, és huss ki is vágták kicsiny cameóját. Merte azt véleményezni, hogy sokan, kissé túllihegik ezt az egész zaklatásos ügyet, és sokakat már olyanért is meghurcolnak amit el sem követett… -ejnye ejnye Matt… ezt nem kellett volna…

A film – ha hasonlattal kellene élnem -olyan mint egy bemagolt lecke, amit a diák szorgosan de a megértés legkisebb jele nélkül ledarál feleléskor. Betanulta, átvette, leadta… A saját véleményét, illetve saját stílusát már képtelen volt a mondottakhoz illeszteni, mert nem teljesen értette hogy mitől lesz kiváló a munkája, mi számít emlékezetesnek, maradandónak. A film is ezt a vonalat követi.

Kissé laza stílusban, helyenként pörgő, de nem rendhagyó történetében megkapunk 105 percet úgy, hogy jó emlékekkel távozzunk székünkből.

A film végi csattanó sem szól akkorát mint ahogy azt a magyar alcíme sugallja. Ha az ember olyan filmre ül be hogy az évszázdad átverését fogja látni akkor az bizony csalogató tud lenni. Ha viszont nem kapjuk meg, jogosan érezzük hogy átvágtak minket a palánkon. Azért kissé eltúlozva az Ocean’s 8 nem az évszázad átverése volt, csupán az évtizedé.

//Kovács Ferenc # dájhárd//

15 bankrablós film, amit mindenképpen látnod kell