7 vérfagyasztó nap kritika

José Padilha a Narcos c. sorozattal lett ismert a filmrajongók körében, most pedig lehetőséget kapott egy 1976-ban megtörtént repülőgépes túszejtés történetének bemutatására. Ha a hivatalos tényeket vesszük alapul, akkor a következő sorokat olvashatjuk: A vakmerő terroristatámadást a modernkori történelem legmerészebb, legizgalmasabb túszszabadító akciójaként tartják nyilván. 4 végsőkig elszánt felszabadítónak nevezett túszejtő – köztük Daniel Brühl (Hajsza a Győzelemért), és Rosamund Pike (Holtodiglan),- játssza a főszerepet , ami 7 nap történetét mutatja be az Entebbe-i reptéren.

1976 június 27-én eltérítettek egy turistákkal teli repülőgépet, és Uganda hadseregparancsnokától, diktátorától Idi Amin-tól kértek segítséget, menedékhelyet. A túszok ezzel belekeveredtek egy olyan sajnálatos politikai játékba, ahol a túszmentők számára nem a túszok megmentése volt a legfontosabb megoldandó feladat, hanem a Világ felé mutatott intézkedések látszatja. A gépeltérítők folyamatos fenyegetőzése, valamint a túsztárgyalók határozatlansága miatt, egyre messzebbre került a békés megoldás, mint lehetséges opció. Az izraeli titkosszolgálat a Moszad,egy igen bátor mentési tervet eszelt ki. Egy tőlük igencsak távoli országban mint Uganda, egy aláaknázott repteret kell bevenni, és elfoglalni.

Ha utánaolvasunk és jobban megismerjük a történetet, amit a film hűen követ, rájövünk hogy inkább a szerencsének köszönhető, hogy a túszmentő akció ilyen kevés áldozattal járt, mintsem a tudatos terv végrehajtásának. Természetesen ha az akció sikerrel jár akkor elkerülhető a vérontás, de ez a művelet igencsak egy hajszálon múlott…

A rendező a pontos történelmi hűséghez ragaszkodott, amit nyilatkozataiban büszkén meg is említ, miszerint filmjében az 1976-os akcióban résztvevő kommandósoktól kért útmutatást, segítséget, a pontos cselekmény követéséhez.

Ezen információk birtokában tudta elképzelni filmjének sikerességét, elkészítését. Viszont ez oda vezetett, hogy mi nézők- mivel a száraz és pontos történelmi tényeket kapjuk, ami dicséretes bizonyos filmeknél- a moziban ülve sajnos úgy érezhettük hogy sokszor unalomba fulladt az alkotás, erőtlenné vált a történet bemutatása. José Padilha az ellenkezőjét érte el a filmjében.

Ami a történelemkönyvekben izgalmasnak tűnik, az a filmvásznon bemutatva már korántsem működött úgy ahogy az valójában történt. A trailer egy tökéletesen megalkotott profi, és izgalmas munka, amely megnézése után azonnal rohannánk megnézni a filmet. Erről az időszakról és magáról a túszejtésről általánosságban sokunkban a Ben Affleck féle Argo-akció juthat eszünkbe, ami teljesen természetes hiszen ott egy nagyszerű, izgalmakkal teli, fordulatokban gazdag filmet kapunk. Ami ott és akkor abban a filmben működött, az a 7 vérfagyasztó nap-ban sajnos nem.

A két főszereplő emiatt nem okolható, hiszen Ők mindent megtesznek hogy egy kicsit is izgulhassunk értük, de ez oly kevés, hogy képtelenek elvinni a filmet a hátukon..

A Daniel Brühl által eljátszott Wilfried, és Rosamund Pike (Brigitte) , csak ebben látják a megoldást hogy a világ felfigyeljenek rájuk. A túsztartó forradalmárok nem egyszer kinyilvánítják emberséges hozzáállásukat a túszokkal szemben. Sokszor hangoztatják hogy ők németek , nem pedig nácik, nem szabad összekeverni a két különböző fogalmat, sértő rájuk nézve az elnevezés.

Megkapjuk filmünkben a túszejtők felkészülésének bemutatását , ahogy a gépeltérítés előtt 6 hónappal korábban megbeszélik a tervet. Megismerjük indítékaikat, szándékaikat, hogy mennyire elszántak az akciót illetően. Láthatjuk a kiszabadításról gondoskodó válságstáb határozatlanságát, Amin ugandai diktátor egyszerű , de mégis nagyhatalmú természetét, valamint a kommandósok részletes felkészülését. Minden adott volt tehát egy érdekfeszítő, és izgalmas filmhez. Nem ezt kapjuk…

Nincs a cselekményben annyi erő, fordulat és izgalom, hogy a film emlékezetes legyen.

Padilha a a rendező úgy próbálja bemutatni az izgalmat, ami akkor a túszejtőkben zajlott, hogy a részletgazdag információval teli arcokat közelről mutatja, így hozza tudtunkra sokszor a bennük élő feszült életérzést. A film végére szinte portrét tudtam volna készíteni Rosamund Pike-ról, oly sokszor láttam közvetlen közelről a tekintetét! Nem lesz izgalmas egy történet csupán a közelik sokaságágtól, a feszülten kiabáló túszejtők, és túsztartók arcának részletgazdag megjelenítésétől.

Ami érdekesnek hat, azt a film legvégére tartogatta a direktor, de olyan gyorsan, és hirtelen lett vége a túszmentésnek, hogy mire belekezdtek, szinte le is zárult a szerencsével párosult mentőakció. Fontos hogy megemlítsük az akcióval szinte egyidejűleg párhuzamosan bemutatott táncos koreográfiát és az ideillő zene fontosságát, mely növelte a drámai hatást. Az izraeliek a túszszabadító akciót túl korán, és rosszul kezdik, nincsenek összhangban a kommandósok, pontosan úgy mint ahogy a táncosok közt sem. Ritka, és szép megjelenítési forma ez a rendezőtől: az elrontott szabadítási kísérletet hasonlítja az elrontott tánchoz. A fényes sikerként elkönyvelt mentésben végül csupán 4 túsz vesztette életét, és 100 túszt sikerült megmenteni, ami inkább a szerencsésen kialakult helyzetnek, mintsem a katonák jó helyzetfelismerő, és eredményes megoldásán múlt.

A 7 vérfagyasztó nap, egy erős közepes alkotás, mely kevés lesz ahhoz hogy az év végi legjobbak közt találjuk, ha a 2018-as topfilmeket vesszük górcső alá.

Szóval a fim műfaját nézve akcióthrillerként találjuk, azonban sajnos sem izgalmakban, sem pedig akciónak nincs nyoma. A filmcímmel ellentétben nem volt olyan vérfagyasztó mint az a valóságban lehetett….

A 7 vérfagyasztó nap hivatalos adatlapja: https://www.mafab.hu/movies/entebbe-280191.html

//Kovács Ferenc # dájhárd//

Szűzőrség (2018) – Kritika