Tomb Raider (2018) - Kritika A 2001-ben, viszonylag nagy sikert aratott játékadaptációt, amiben Angelina Jolie volt a főszereplő és egy folytatást is megélt, most újra leporolták és elővették. A rendező ezúttal a norvég származású Roar Uthaug. Említésre méltó, ismertebb filmje eddig talán csak a 2006-os Hideg préda volt. Főszereplőnek viszont sikerült egy napjainkban igen felkapott fiatal színésznőt megszerezni. Méghozzá, Alicia Vikandert, aki olyan filmekben szerepelt, mint a Dán lány, vagy az Ex- machina. A történet egy Lara Croft nevezetű fiatal lányról szól, aki még gyerekként elvesztette édesapját, jelenleg pedig Londonban tengeti hétköznapjait és éli unalmas életét biciklis futárként. Miközben alig tud megélni munkájából. Felkínálják neki apja cégének vezetését, de örökségként inkább szeretne fényt deríteni a titokzatos rejtélyre, ami után apja kezdett nyomozni. A titokzatos Himiko sírja után, ami egy Japán szigetcsoportban található, és amire a Trinity nevezetű katonai szervezetnek is fáj a foga. Így elindul a nyomok után, hogy fényt derítsen a különös múlt történéseire. Lara Croft karakterének és az egész filmnek kimondottan jót tett a sebezhetőség. Így lett igazán emberi és kevésbé (szuper) hősies. Ahogy az is, hogy bár elsőre furcsának tűnhet, egy törékeny, de kiszálkásított, kemény csajként látni főszereplőként az Oscar díjas Alicia Vikandert. Meglepő módon jobban tudtam azonosulni vele, mint anno Angelina Jolieéval. https://www.youtube.com/watch?v=8l-2s7qeL0U&t=3s Dominic West (Drót, 300, A négyzet)mint mindig, most is sármos. Még züllött szakállas hajótöröttként is. Lara apjaként hozza a kötelezőt. Walton Goggins (filmbéli fő gonosz) alakítása viszont harmatgyenge lett. Se nem kemény, se nem ijesztő, se nem karakteres. Inkább tűnik olyan belefásult pénzéhes félbolondnak a filmben. A képi hatás és az egész filmbéli környezet lenyűgöző. (Ez lehet első sorban az Imax 3D-nek köszönhető.) Hangulatilag első perctől az utolsóig fenntartja a néző érdeklődését. Pörög ezerrel. (Leszámítva azt a minimális érzelgést, mikor Lara találkozik a hét éve halottnak hitt apjával.) Aláfestő zenéről itt nem igazán lehet beszélni, de a hanghatások teljes mértékben a helyükön vannak. Összességében egy ütős és szórakoztató, látványvilágban gazdag akció-kalandmozit láthat az ember, aki erre jegyet vált. Én élveztem és szívesen látnék folytatást a női főszereplőt megtartva.  Ami valószínűleg be is fog következni, ha a bevételek jól muzsikálnak, ugyanis min. trilógiát terveznek belőle. //Jordáki Gábor kritika// http://www.filmezzunk.hu/2018/02/22/18-izgalmas-kalandfilm-amit-feltetlen-latnod-kell/