Star Wars: Az utolsó Jedik (2017) – Kritika

Decemberben berobbant a Star Wars franchise legújabb filmje Az utolsó Jedik amely a széria eddigi legmegosztóbb alkotása lett. A kasszaknál és a kritikusoknál is töretlen sikert ért el, de a közönség korántsem fogadta ilyen egy öntetűen.

!!!KRITIKÁNK SPOILER ELEMEKET TARTALMAZ!!!

Ez első sorban annak köszönhető, hogy az eredeti trilógia rajongói mélyen kötődnek a hőseikhez, így nehezen tudják elfogadni az újdonságokat. Ugyanis mindenkinek meg volt a maga teóriája arra, hogy Han Solo, Luke Skywalker, Lea hercegnő hogyan folytatták az életüket és a nyolcadik rész ezeket az elképzelt világokat rombolta szét. Egyszóval túl mély kötödés van a régi rajongóktól a karakterek felé így nagyon nehéz számukra fogyasztható csillagok háborúja univerzumot létrehozni. Az eredeti szériának a rajongóinak a Star wars a Baljós árnyakkal kezdődött és a Jedi visszatér-el végződött. Valószínűleg az új trilógiának a Skywalker vonal nélkül jóval könnyebb dolga lesz.

Ezek ellenére Rian Johnsonnak sikerült egyszerre a mai öt éveseknek, a húszon és az ötvenes éveiben járó generációnak is megfelelnie nagyjából. Aki pedig nem látta a filmet annak pedig jelezném, hogy innentől kezdve a kritika igen csak spoileres lesz. A rendező váltás nagy hatással volt a filmre az első részt amelyet J.J Abrams rendezett Johnson egy meleg ölelésnek nevezte míg a sajátját pedig egy húsdarálónak ami elég pontos leírás a két film közötti stílus különbségre.

A hetedik rész bevezetett minket újra a Star wars atmoszférájába és felültett minket egy nosztalgia hullám vasútra addig a nyolcadik rész egy teljesen új stílusban hozta elénk a váratlanabbnál váratlanabb fordulatokat.

Az ébredő fő kritikája az volt, hogy túlságosan is hasonlít az új reményre a nyolcat pedig azzal ostromolják, hogy túlságosan új és kiszámíthatatlan. Személy szerint nagyon kedveltem az utolsó jedik váratlanságát amelynek köszönhető volt az, hogy az utolsó egy órában az egész mozi feszülten izgult és figyelt. Bár tény, hogy én nem tartozom ahhoz a generációhoz amely ott volt a jó és a rossz harcának a megszületésénél, ezért sokkal könnyebben tudok szemet hunyni a film kisebb nagyobb hibái miatt. Rian Johnson leginkább azért érte kritika, hogy teljes mértékben hidegen hagyta J.J Abrams felvezetése, a hetedik rész egyetlen egy kérdésére nem adott választ. Hogy kik Rey szülei? Senkik. Hogy ki Snoke egy lényegtelen mellék szereplő. Johnson minden egyes feldobott labdát hagyott leesni úgy, ahogy van és ezzel alaposan meglepte a nézőit, amely személy szerint nekem mind nagyon tetszett.

A következő fő kritikai pont a humor amellyel nekem is adódott problémám. Azzal egyet értek, hogy legyen egy csillagok háborújának saját humora, mint ahogy az első trilógiának is volt. De nagyon fontos, hogy mind ez megfelelő mértékkel és stílussal legyen. Számos poén rendre ült számomra, például ahogy Luke eldobja a kardot vagy Poe szurkálódásai, de Yoda poénja is „ olvastad őket? Ugye egyik se letehetetlen.” mind kiválóak voltak. Ezek mellett pedig sajnos nem egy vicc volt amelyen húzta a közönség a száját a moziba, mert már paródiaként hatott. Hogy hasonló poénoknál miért röhögtünk az egyiken a másiknál meg csóváltuk a fejünket? A kérdésre a válasz igen egyszerű.

Több nagyszerű epikus jelenetet is megtörnek a poénok, amelyek kizökkentik a nézőt a katarzisból és mivel ez nem egyszeri eset, hanem háromszor vagy négyszer is előfordul a film folyamán, rendkívül bosszantó.

Pedig a film annyi fordulatot, izgalmat és katarzist okozhatna, hogy valóban lehetne az eddigi legjobb star wars film. Csak sajnos az utolsó jedik saját maga teszi tönkre az epikus jeleneteit.

Rian Johnson egyszerre építi nagyszerűen és sikertelenül a karaktereit. Luke Skywalker például méltó és rendkívül látványos búcsút kapott, az erőtől való elfordulása is hitelesen van felépítve. Talán nem túlzok azzal, hogy Mark Hamill élete alkotását nyújtja Az utolsó Jedikben. Mint ahogy azzal sem, hogy Kylo Renből kitudtak hozni egy egészen új és épp emiatt félelmetes karaktert. Az forgatókönyv írok hallgattak a nép szavára és nem hagyták meg az új fő gonoszt Darth Vader utánzatnak. Maga Snoke mondja a filmben Kylonak, hogy vegye le azt a nevetséges maszkot. Ben Solo személyiségének a központjában a csalódás és az elhagyatottság áll. Csalódnia kellett apjában Han Soloban, régi mesterében Luke Skywalkerben aki meg akarta ölni őt és Snokeban aki valóban csak kihasználja őt. Így érthető Kylo hozzá állása, hogy mindent ami a múlthoz köti el akarja törölni és pszichopatává válik aki számára a gyilkolás logikussá válik. Emelett Poe és Lea karakterét tudták fejleszteni akiket ügyesen megtudtak szerettetni a nézőkkel. A legnagyobb probléma pedig, hogy a többieket nem. Holdo, Snoke, Phasma halálánál vagy Finn majdnem veszténél ugyan meglepettséget érzünk de abszolút nem ráz meg minket a karakter elvesztése nem vállt ki belőlünk semmilyen érzelmet.

A film nagy erőssége a látvány világ, a kiszámíthatatlanság és az ebből a kettőből felépített katarzisok, amelyeket nem mindig ront el az oda nem illő poén. A csillagok háborúja legújabb részét leginkább a logikátlanság és a szabályrendszerek felrúgása miatt kritizálják. Például a történet elején ugyan nagyszerű poénokkal de Poe teljesen bolondot csinál az első rendből és ezt film fő gonoszával félelem központjával nem lehet megtenni. Ami nagy felháborodást keltett fel sokakban, az Rey kiképzése. Egy ember vagy lény egy életen át tanulta a Jedi mesterséget a főhősünk pedig 3 hét alatt akarja megtanulni az egész mesterséget és ráadásul már egyszerre nulla tapasztalattal legyőzte Darth Vader unokáját.

Vagyis mind, amit eddig felépítettek a Star Wars világában, Rian Johnson azt olykor semmibe veszi és félre rúgja, ami valamilyen szinten hiteltelenné teszi az alkotást.

Bár amennyire egy mesét azzá lehet tenni. Ráadásul emellett stílusban és látványban is hozza az eredeti trilógia hangulatát így azt se mondhatjuk, hogy rendező teljes mértékben szakított a gyökereivel. Személyesen engem kettő de inkább három dolog zavart. Az első, hogy a lázadóknál az összes parancsnok nő és az egyetlen férfi aki a vezérként van bemutatva Poe forrófejűként van bemutatva aki inkább jobban teszi ha az öreg (lila hajú) nőkre hallgat. Azt értem, hogy a háborúban szükség van nőkre és akár vezetői posztot is betölthetnek na de, hogy az összeset? Ráadásul a birodalomnál miért Phasma az egyetlen női szereplő?

Bármennyire is nem leszek népszerű ezzel a kijelentésemmel a filmből sugárzik a feminizmus és a politikai korrektség. Véleményem szerint ugyan úgy, mint a családban, a háborúban is férfiaknak kell lennie a vezetőknek. A másik, ami nem tetszett, hogy nem hagyták, hogy Finn hőssé váljon, az egész karakternek értelmet adtak volna, sőt az akciónak is amit végre hajtottak. De ezt mind hagyták meghiúsulni egy olyan mondatért, hogy ne a gyűlölet hanem a szeretet vezéreljen. Ráadásul, hogy Rose megmentette Finnt, ezzel az egész lázadást abban a pillanatban a halálra ítélte. Leia Mary Poppins-os jelenetét pedig inkább nem is említeném.

Összességében a nyolcadik résznek sikerült jóval túlszárnyalnia Az ébredő Erőt és Rian Johnson bőven szolgált epikus és váratlan jelenetekkel. A látvány világ lenyűgöző, a történet a közepét leszámítva kiváló és a filmnek saját humora is van. Emellett korántsem lett tökéletes Az utolsó jedik  és jogosan erősödhetnek fel a kritikai hangok. Ezek ellenére egy biztos, nagy várakozással vagyok a trilógiát és a skywalker vérvonalat befejező kilencedik részhez.

Kiderült, kit alakított Tom Hardy a Star Wars 8-ban!

//Takács Áron//