Jackie (2016) – Kritika

„Tudom, hogy mit akar. Azt várja, hogy pontról-pontra részletesen elmeséljem, mi történt.” Ezt vágja Jackie Kennedy a vele interjút készítő újságírónak a fejéhez. Egyfajta kiszólásként is értelmezhető a nézőnek, aki arra számít, hogy ebben a filmben majd végignézheti a népszerű, amerikai elnök, John F. Kennedy meggyilkolásának történetét felesége szemszögéből. Pedig ez a film nem erről szól.

Szó sincs kronologikus események soráról, a hollywoodi filmekben megszokott ok-okozatok egyszerűsítő levezetéséről, a főszereplők hátterének, életútjának és kapcsolatuk részletes bemutatásáról. A híres elnök alakja alig bukkan fel a filmben, amely teljes egészében arra koncentrál, hogyan próbálta feldolgozni Jackie Kennedy a feldolgozhatatlant, férje erőszakos és váratlan halálát.

A párhuzamos szerkesztésnek köszönhetően nem időrendi sorrendben látjuk az eseményeket, Jackie Kennedy életének csupán néhány fontos napja elevenedik meg a szemünk előtt, de

a film készítőit nem köti a kronológia, attól függően ugranak az időben, hogy mélységet és hátteret adjanak egy-egy mondatnak, vagy kibontsák Jackie személyiségének egy darabját.

A vágásnak köszönhetően a végzetes nap eseményeiből a legváratlanabb helyzetben tudunk meg apró részleteket, de a történet fő gerince egy interjú, amelyet Jackie ad egy újságírónak a történtekről, hogy elmondhassa a saját „igazságát” az eseményekről. De előreszaladtunk.

A film kezdő képkockája azzal indít, ahogy kényelmetlenül közelről látjuk a meggyötört címszereplő arcát, egy gyönyörű, fiatal női arcot, akiből úgy tűnik, hogy minden élet elszállt. Natalie Portmant nem véletlenül jelölték Oscar-díjra és nem véletlenül fogja minden valószínűséggel ő megkapni az arany szobrot a legjobb színésznői alakításért. Bobby Kennedyt Peter Sarsgaard alakítja, az újságírót a viszonylag kevésbé ismert Billy Crudup, míg Jackie gyóntatópapját John Hurt, akinek ez volt az egyik utolsó filmes szerepe, mivel az év elején, januárban hunyt el. Mindannyian jól játszanak, de kétségtelen, hogy a filmet Natalie Portman viszi a vállán.

Elképesztő színészi játéknak lehetünk szemtanúi, ahogy Portman megeleveníti Jackie Kennedy beszédét, mozgását, az ember nagyon gyorsan elfelejti, hogy egy színésznőt, egy filmet lát, és úgy érzi, hogy szinte ő maga is osztozik abban a fájdalomban, amit ez a fiatal nő érez elvesztett férje iránt.

Ha az embernek kicsúszik a kezéből az irányítás, megpróbál ragaszkodni azokhoz a dolgokhoz, amikbe úgy érzi, még van beleszólása. Ezért próbál meg Jackie minden tőle tehetőt megtenni azért, hogy őrizze férje hagyatékát, hogy „jól” emlékezzenek az emberek rá. Ezt szolgálja az újságírónak adott interjú és a temetés megtervezése a legapróbb részletekig. Az újságírónak a találkozás pillanatában leszögezi, hogy a beszélgetés szerkesztett változata kerülhet csak nyomtatásba, még ha a kényelmetlen kérdések alatt ki is derülnének a férjének negatív tulajdonságai, azokról a nyilvánosság nem szerezhet tudomást.

Jackie szeretné a legkedvezőbb képet kialakítani egykori férjéről. Hogy ne tűnjön el a történelem süllyesztőjében, hanem úgy emlékezzenek rá, mint Abraham Lincolnra, a nagy elnökre, akit szintén egy merénylő fosztott meg az életétől. „Úgy vélem, a karakterek, akikről olvasunk, valóságosabbá válnak, mint azok az emberek, akik mellettünk állnak” – mondja Jackie. Majd elkéri az újságíró jegyzeteit, és átjavítja a mondatokat, amiket engedélyez, hogy megjelenhessenek JFK-ről.

Egy csalfa férj megszépített, idealizált képe ez, mert az emberek szeretik a „tündérmeséket”, a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” véget. A boldogságból sajnos nem sok jutott Jackie-nek, de a filmben csak rövid utalásokat hallunk arra vonatkozóan, hogy Jackie házassága nem volt ideális, férje nem volt tökéletes, és két gyermekét is korán elveszítette. De ahogy az újságíró is fogalmazott, az emberek sosem felejtik el Jackie Kennedy elegáns személyét és méltóságteljes alakját, ahogy férjét utolsó útjára kísérte.

Ahogy Jackie magához ér a merénylet utáni sokkból, szembesülnie kell azzal is, hogy az egész addigi élete összedőlt, nincs hova mennie, nem tudja, mihez kezdjen. Ráadásul felmerül benne, hogy ő vajon csak egy egyszerű elnökfeleség volt, akinek a legfőbb életműve, hogy bútorokat vett, kitapétázta és kifestette saját ízlésének megfelelően a Fehér Ház szobáit?

Nem JFK volt az egyetlen híres Kennedy. Öccsét, Bobby Kennedy-t is meggyilkolták 5 évvel később, ez még nagyobb súlyt ad azoknak a szavainak, amikor Bobby (Peter Sarsgaard) kifakad, hogy ideák és elképzelések vannak, csak a rendelkezésre álló idő kevés. Kifejezi abbéli óhaját, hogy bárcsak ne úgy emlékezzenek meg a Kennedykről, mint a „szép emberekről”. Érdekes kérdésként merül fel így a filmben, hogy mi az élet értelme, mit tudunk letenni az asztalra az alatt a rövid időszak alatt, amit itt a Földön töltünk.

Jackie is felteszi a kérdést gyóntatópapjának (John Hurt), keresi a választ a miértekre. A pap próbál segíteni az egykori first lady-nek, aki rendkívül emberi reakciójában még Isten létezését, szeretetét is megkérdőjelezi, nem érti, hogy történhetett meg ez a csapás. Legszívesebben ő is meghalna. A beszélgetés során a pap bibliai példázattal, Jézus szavaival és saját élettapasztalatával próbál meg vigasztalást és erőt adni. De elhangzik az is, hogy amikor az ember keresi valaminek az értelmét, eljuthat arra a pontra, amikor ráébred, nincs mindig válasz.

Nem könnyű ezt a filmet nézni. Igazából nem szórakozás.

Hiszen kemény a film témája, és a néző számára nincs egy percre sem megkönnyebbülés, a történet berántja az embert az első képpel és az utolsó pillanatig sem engedi.

Szinte észre sem vesszük, de még a film zenéje is azt a feldúltságot és zaklatottságot közvetíti, amit a szereplők éreznek. Hiába gyönyörűek a ruhák, ha semmi mást nem látunk magunk előtt, mint a rózsaszín kosztümön a vérfoltokat.

A film olyan érzetet kelt, mintha mi is szemtanúi lettünk volna az eseményeknek, így akit érdekel a Kennedy család élete, az ne hagyja ki a Jackie-t, ha nem bánja, hogy nem feltétlenül vidáman fog kijönni a moziból, és esetleg olyan dolgokon fog elgondolkodni, hogy mennyi idő adatik egy embernek itt a földön, és vajon azt jól használja-e ki.

Szerző: skate

Mentés

Mentés