Szürke senkik (2016) – Kritika
A tavalyi 88. Oscar gálán a Saul fia egész hazánknak rég nem látott dicsőséget szerzett az Oscar-díjával. Nemes László filmje nem csak egyedi, de korszakalkotó alkotás is lett a műfajában. Most pedig, nagyjából egy évvel később Kovács István rendező bizonyítja be számunkra, hogy a Magyar filmipar feltámadni látszik hamvaiból, ugyanis a Szürke senkik nagy hiány pótlásnak tűnik a Magyar film szakmában. Nem sok olyan produkciónk készült, ami végig a fronton játszódik és még kevesebb ami az első világháborúban. Ráadásul a Saul fia után egy újabb Hollywoodi minőségű alkotás született hazánkban.
A mozi legelején a ködös nyirkos Olasz erdőben találjuk magunkat, ahol egy öt főből álló Monarchiai felderítő osztag próbálja az ellenség kommunikációs központját megtalálni. Elsőnek az öt katonát, ahogy a cím is utal rá szürke senkiknek látjuk és ahogy a történet halad előre, egyre jobban meglátjuk bennük az embert és az egyediséget.
Az operatőri munka kísértetiesen hasonlít a Saul fiára a hosszú, egészen közeli snittekkel kiválóan ábrázolják a katonák lelkivilágát és azokat az érzelmi folyamatokat amik lejátszódnak bennük a háború során. A Szürke senkikben lévő egy-egy tájkép pedig üdítően hat ránk és döbbent minket arra, hogy milyen csodálatos helyen is zajlik ez a borzalom. A Monarchia hangulatát is nagyszerűen adják át készítők, a katonák nemzeti sokszínűségüknek köszönhetően és azzal, hogy a Magyarok értenek németül és az Osztrák is ért magyarul. Közben pedig mindenki a saját anyanyelvén beszél egy idegen Olasz földön miközben a hazáját védi.
A párbeszédeknek köszönhetően hamar létre jön bennünk a szimpátia a katonákkal szemben és a háború okozta feszültséget hamar mélyen áttudjuk érezni. Ugyanis a játékidő felére már nem szürke senkiket láttunk, hanem a bajtársainkat és mi is az egyik felderítővé válunk. A színészi játék is egészen remek, a kiváló a karakterek remekül elvannak találva és a film látvány és hangulat világa többször is az Elit alakulat sorozatra emlékeztet, amely igencsak nagy szó. Ugyanúgy, mint az Elit alakulatban, a Szürke senkikben is pompásan működnek a naturalisztikus akció jelenetek és hamar tisztázódik számunkra, hogy a katonák nem egy nemes eszme miatt hanem csupán túlélésért ölnek.
A Szürke senkik az elmúlt évek egyik legjobb magyar alkotása lett, de természetesen vannak hiányosságai is. Ami engem a legjobban zavart az a hang minőség, véleményem szerint fantasztikusan tudunk szinkronizálni (lásd: Stohl András), de a magyar filmekben a párbeszédek olykor zavaróak és nehezen érthetőek. Ez most sincsen másképpen. Az elején, de a produkció fináléjára vagy eltűnik vagy megszűnik ez a probléma és teljesen elfeledjük, hogy egy Magyar alkotást nézünk.
A másik hiba pedig az, hogy végig azon rágódtam, hogy vajon az alkotás a hazánkban vagy pedig külföldön játszódik-e és mint kiderült az alacsony költségvetés miatt (120 millió Ft) rudabányai bányatónál kellett forgatniuk a készítőknek. Ezt a problémát egyébként egészen jól sikerült áthidalniuk.
A Szürke senkik összességében egy fantasztikusra sikeredett hiánypótló film, mely emléket állít a dédapáinknak, akik elmentek háborúzni és többé nem tértek vissza. A világ szemében pedig örökre szürke elfelejtett senkik maradtak.
//Taki//
Értékelés
Színészi alakítás - 76%
Tartalom - 85%
Látványvilág - 84%
Filmezzünk.hu - 83%
IMDB - 75%
81%
Article Tags: featured · Kovács István · Kritika · Magyar film · Szürke Senkik · Taki kritika