A könyvelő (The Accountant, 2016) – Kritika

Ha a filmes szakmában az autizmusról van szó mindenkinek azonnal Dustin Hoffman és Tom Cruise Esőember című örök klasszikusa jut eszébe. Huszonnyolc évvel később, 2016-ban Gavin O’Connor autista filmje, A könyvelő szintén nagy port kavart, ami mind kritikailag mind pénzügyileg a vártnál jobban teljesített és sokan úgy gondolják az Oscar gálán is lehet némi esélye pár díjat megszereznie.

A könyvelő története és stílusa is egyaránt javában eltér az esőemberétől. A produkció főszereplője Christian Wolff, akit Ben Affleck alakít. Wolff autista révén nem igen van tisztában az emberi normákkal de nála jobban senki nem ért a számokhoz így a világ legjobb könyvelője. Ami pedig a fordulatot hozza, hogy a világ hírhedtebb bűnözőinek a pénzét mossa tisztára, ráadásul mind ezt úgy teszi, hogy nyomtalanul marad. Mivel egyre jobban forróvá válik a talpa alatt a talaj ezért egy legális melót vállal el, és egy robottechnikai cég könyvelésének az átvilágításához kezd hozzá. Amit pedig talál beindítja az eseményeket mostantól már nem csak a pénzügyminisztérium ügynöke Ray King (J. K. Simmons) lohol a nyakában hanem egy bérgyilkos is megpróbálja eltenni láb alól. Wolff természetesen nem ijed meg a helyzettől, ugyanis apja katona révén a legkeményebb kiképzésben részesítette, hogy fiának esélye legyen a túl élésre.

A könyvelő könnyen elmenne egy autista szuperhősös DC filmnek is. A film hangulata mindvégig borús és nyomasztó, a főhősünk pedig egyetlen arc mimikával játssza végig az egész alkotást. Gavin O’Connor produkciója egy nagyon mély dráma akar lenni, de nem, hogy nem tud minket megrázni A könyvelő, hanem sokszor az érdeklődésünket is elveszítjük iránta. Ez leginkább annak köszönhető, hogy

az alkotás történetét nagyon nehéz komolyan venni, sőt szinte nem is lehet.

Gondoljunk csak bele, egy gyerek korában teljesen antiszociális autista ember a világ legveszélyesebb banditáinak könyvel és amikor minden a fejére omlik képes mindenkit megölni, akit csak kell. Sajnos a film nem tudja kellő képen lekötni a figyelmünket, ez pedig annak köszönhető, hogy nem hiteles és valóság hű számunkra a mozi és túlságosan komolyan vették magukat a készítők. Pedig egy kis fekete humorral vagy mélyebb mondanivalóval akár egészen ígéretes alkotás is lehetett volna A könyvelő.

Szó sincs arról, hogy gyenge film lenne A könyvelő, ugyanis nem hiába szerepelt kritikailag és anyagilag is meglepően jól. Az alapötlet egészen kiváló és a megvalósítás is részben nagyszerűen sikerült.

Az akció jelenetek látványosak és izgalmasak, a karaktereknek van mélysége, illetve a történet is részletes és ötlet gazdag.

Ben Affleck szuperül alakítja az embereket meg nem értő autista könyvelőt, nála pókerarcúbb színészt nem is lehetett volna találni a szerepre. Anna Kendrick üde színfoltja a mozinak. Bárgyú mosolyával és esetlen érdeklődő stílusával egészen képes felvillanyozni minket A könyvelő zord világában. Anna Kendrick mellett J. K. Simmons is nagyon szimpatikus a produkcióban, aki az elmúlt években talán Hollywood egyik legfelkapottabb színészévé vált, hozzá teszem teljesen jogosan.

A könyvelő összességében mindenképpen az idei jobb alkotások közé tartozik, de a benne rejlő potenciált nem sikerült magából teljesen kiadnia. Nem sok kellett hozzá hogy egy igazán kiváló, nagy durranást láthassunk a moziban. Talán ha O’Connor rendező jobban bánt volna az érzelmeinkkel, mint ahogy azt a Tom Hardy főszereplésével készült Warriorban tette, nagyobb pályát is befuthatott volna produkció.

(Címlapkép forrása)

//Taki//

Mentés