Csillagainkban a hiba (The Fault in Our Stars, 2014) - Kritika A Csillagainkban a hiba című film 2014 júniusában érkezett a hazai mozikba és világszerte hatalmas kassza siker volt. Mindössze 14 millió dollárból készült és majdnem a huszonkétszeresét, vagyis 307 milliót kerestek vele a készítők. A Csillagainkban a hiba védjegyévé vált, hogy az ember végig zokogja a 126 perces játékidőt, pedig annál többre hívatott, hogy csak önmagában megsirattasson minket. Csak sajnos az olykori hollywoodi giccses jelenetek, felesleges monológok és felszínes mellékszereplők ezt elfelejtetik velünk. A film főszereplője a 16 éves Hazel Grace (Shailene Woodley), aki végső stádiumos tüdőrákos és csak szülei kedvéért jár el önsegítő csoportterápiára. A terápián találkozik a féllábú laza stílusú Augustusal (Ansel Elgort), aki először a barátja lesz majd végül az igaz szerelme. A kérdés pedig az, hogy szerelmük képes-e túlszárnyalni a rákot és a velejáró megannyi borzalmat. A Csillagainkban a hibának egyszerű története van, mégis kiválóan működik, ráadásul nincsen túl sok fordulata sem, de azok amik vannak azok nagyon is ütősek. A filmnek a hangulata pontosan olyan, mint az élet: olykor varázslatosan meseszép, olykor pedig szívszaggatóan szomorú és fájdalmas. Egyszerre naiv, idillikus és egyben realisztikus, szókimondó az alkotás pont úgy, mint a főszereplőket alakító tinédzserek lelki világa. Josh Boone rendező nagyszerűen játszik az érzelmeinkkel és ez nagyban a fantasztikus betét daloknak köszönhető, amely a játékidő során többször magával ragad minket. A produkciónak a legnagyobb erőssége, hogy lenyűgöző miliőt tud teremteni és remek érzékkel ábrázolja számunkra a főhőseink lelki állapotát. A két főszereplőt alakító színésznél Shailene Woodleynél és Ansel Elgortnál keresve sem találhattak volna jobbat. Mindkettőjük élete alakítását nyújtja a moziban és teljes mértékben hitelesek, illetve természetesek a vásznon. Sajnos a mellékszereplőkről ezeket már egyáltalán nem mondhatjuk el, mivel nem annyira mély és komplikált a karaktereik, mint a két fő szereplőnek. Talán Augustus vak barátját alakító Nat Wolffot és Van Houtent írót el játszó Willem Dafoet lehetne még kiemelni. A Csillagainkban a hibának a számos pozitívuma mellett vannak hibái is. Sajnos nem sikerült elkerülni a hollywoodi giccs jeleneteket, amelyek mindenképpen szemet szúrnak számunkra. Ez leginkább az Amszterdamban lévő Anna Frank múzeumában játszódó képsorokon érződik, amely teljesen felesleges és látni lehet rajta a rendezői tanácstalanságot, így egy teljesen giccses jelenetbe megy át. A párbeszédek egészen fantasztikusak és ötletesek a filmben, de ugyanez Hazel monológjairól nem mondható el. Ugyan rendre jól indulnak, de mindig belebonyolódik az író az üzenet megformálásába és végül csak homályosan sejtjük, hogy mit is akartak számunkra mondani. Összességében a Csillagainkban a hiba egy nagyon megható, érzelmes és romantikus dráma, amely a játékidő során rendre megríkat minket. Ugyan talán nagyobbat akart mondani, mint amire képes lett volna, de az élet szépségét és fájdalmát kiváló érzékkel mutatja be számunkra. (Címlapkép forrása) //Taki// Mentés