Isten nem halott 2 (God’s Not Dead 2, 2016) – Kritika

Ne várja senki, hogy objektív legyek. Egy kritika amúgy sem objektív soha. Különösen igaz ez akkor, amikor egy keresztény film – jelen esetben az God’s Not Dead 2. része – van terítéken. Valójában mindig az a kérdés, hogy az adott film mondanivalójával mi magunk mennyire tudunk azonosulni, és a technikai megvalósítás milyen mértékben teszi számunkra hitelessé az üzenetet. Nézzük.

Amerikában a keresztény film határozott és robbanásszerű megújuláson megy keresztül.

Bár úgy tűnik, Magyarországon még nem ismerték fel, Amerikában a keresztény film határozott és robbanásszerű megújuláson megy keresztül.

Valószínűleg az a felismerés szülte a változást, hogy a hívők rájöttek: Hollywood-tól hiába várnak valódi bibliai filmeket, kénytelenek saját produkcióként, saját forrásból, saját terjesztéssel, saját színészi és szakember gárdával dolgozni. Fordulópontnak talán a 2006-os Facing the Giants (a magyar változat a „Végtelen hit” címet kapta) tekinthető, amely meglepetésszerű és áttörő sikert hozott az USA-ban és nemzetközi szinten is.

A Kendrick fivérek azóta több keresztény mozisikert is maguk mögött tudhatnak, mint pl. a Fireproof (Tűzbiztos házasság), a Courageous (A bátorság emberei), vagy a megjelenésekor az amerikai bevételi listákat is vezető War Room (Imával nyert csaták). Időközben mások is feléledtek, így született a szintén toplistás Risen (Feltámadott) sikere. Majd pedig teljes koncepcióvá érett a PureFlix is, saját internetes csatornával, és sorban gyártja és forgalmazza a nézhető és sikeres, illetve a sajnálatosan gyenge, alacsony költségvetésű, „futottak még” filmeket. A God’s not dead (Isten nem halott) 1. és 2. része szerencsére az előbbiből való, jól sikerült húzófilm.

Az Isten nem halott 1. és 2. része szerencsére a jobbik fajtából való, jól sikerült keresztény húzófilm.

A keresztény filmek általános buktatója, hogy a közölni kívánt üzenet és a technikai kivitelezés harmóniája csúnyán felborul. A bibliai hit üzenetét a készítők sok esetben olyan túlfűtötten és elfogultan „tolják”, hogy közben számos forgatókönyvi, színészi és rendezői hiba fölött szemet hunynak, mintha ez másodlagos vagy megbocsátható lenne. Pedig pont ettől válik maga a mondanivaló is hiteltelenné a blockbustereken nevelkedett mozinézők számára.

Nagy kár, mert a Biblia nagyon erős és kimeríthetetlen alapanyag.

Az amatőrök csapdáját az God’s Not Dead 2 ügyesen kerüli ki. Ennek pedig egyszerű oka van: nem kapkodtak, részletesen átgondolták a sztorit, körültekintően építették fel a dialógusokat, tapasztalt színészeket választottak (érdekesség: az egyik fontos mellékszerepben Pat Boone , az 50-es évek világhírű énekese, többek között a White Christmas és a Speedy Gonzales előadója látható), rászánták az időt, a pénzt, az energiát és a szakértelmet. Mert a téma maga elképesztően súlyos és aktuális: a politikai korrektség és a keresztény hitvallás frontális ütközése. És ebből olyan filmet készítettek, ami azonnal az amerikai mozi nézettségi toplista első tíz helyezettje közé dobbantott, és ott is maradt hetekig.

A film témája elképesztően súlyos és aktuális: a politikai korrektség és a keresztény hitvallás frontális ütközése.

Az alapsztori szerint a középiskolai tanárnő egy történelemórán felvetődött kérdésre idézi Jézus szavait a Bibliából. Az erről készült okostelós felvételre ráröpül a polkorrekt lobbi, hogy példát statuálva megalázza és tönkretegye a tanerőt. Az ügy bíróság elé kerül, és széles nyilvánosságot kap.

A tét immár az, hogy a keresztények egyáltalán megmukkanhatnak-e a hitükről, Jézus történelmi szerepéről az intézményekben, a köztereken, és egyáltalán társaságban.

Mert az, hogy ma egy keresztény nyíltan felvállalja a hitét, egy valódi coming out.

Dicséretes, hogy a készítők az érvelésekhez döntően történelmi, dokumentált és logikus érveket használnak – ezt erősítendő, a védőügyvéd figuráját is hitetlenre alakították. Nem félnek bátor kérdéseket felvetni, tabunak számító gondolatokat mondatnak ki a szereplőkkel, és a válaszadáskor sem mismásolnak. Számomra mégis azok a pici részletek a legerősebbek, amik az ügy szélsőliberális médiában való megjelentetését mutatják: a teljesen részrehajló, ellenséges és manipulatív tálalás mai szemmel olyannyira reális, hogy az ember zsebében valósággal kinyílik a bicska. Így, amikor elhangzik az a végkövetkeztetés, miszerint ezen irányzat számára az oly sokat emlegetett sokszínűség és tolerancia a keresztényeket nem tűri meg, felér egy „meztelen a király” leleplezéssel.

A tét immár az, hogy a keresztények egyáltalán megmukkanhatnak-e a hitükről, Jézus történelmi szerepéről az intézményekben, a köztereken, és egyáltalán társaságban.

Az amerikai keresztény filmek új generációja mögé – látva az érdeklődést és a piacot – óvatosan egyre több nagy cég is beáll (Sony, Universal). Persze, ideológiailag gondosan elhatárolva magukat. Míg ezeket az alkotásokat kint moziban is vetítik, itthon legjobb esetben is csak egy-egy tévécsatorna mutatja be őket. Örülhetünk, hogy némelyik egyáltalán szinkront kap. A God’s Not Dead – minden közönségsikere ellenére – sajnos nem érte el az itthoni forgalmazók ingerküszöbét. Talán a téma kellemetlen némelyek számára. Így aztán hivatalosan csak eredeti angol nyelven tudjuk ajánlani. Vagy pedig marad a „földalatti mozgalmak” feliratos változata a neten – amíg el nem jön a bátor, keresztény coming out ideje.

(Címlapkép forrása itt és itt)

Szerző: T.E. SentFilm (facebook/sentfilm)

Mentés

Mentés