A hét mesterlövész (The Magnificent Seven, 2016) – Kritika

Hollywoodban az elmúlt években sorra gyártják a remakeket több kevesebb sikerrel. Bár a legtöbb kritikailag nem szerepel annyira fényesen, de az alkotók rendre pénzüknél vannak így érdemes újra és újra régi kedvenceket elő venni. Most minden idők egyik legsikeresebb és legnépszerűbb western filmje került terítékre, A hét mesterlövész.

Bár a legtöbb kritikailag nem szerepel annyira fényesen, de az alkotók rendre pénzüknél vannak így érdemes újra és újra régi kedvenceket elő venni.

A feldolgozásoknál a fő kérdés általában az, hogy az új alkotást össze kell-e hasonlítanunk az elődjével vagy pedig teljesen külön álló produkcióként kell kezelnünk. Véleményem szerint az összehasonlítás elkerülhetetlen, mivel két különböző rendező ugyan azt a témát, történetet dolgozza fel. Az Antoine Fuqua által rendezett verzió története szinte ugyan az, mint az 1960-as elődé, de még is teljesen eltér egymástól a két film. Ugyanis Steve McQueenék mozija sokkal több annál, mint egy jól fényképezett látvány film.

A karakterek túlzás nélkül zseniálisan elvannak találva a klasszikus alkotásban és minden egyes szereplőnek megvan a háttér története. A 60-as évek hét mesterlövészében a főhősök személyisége sokkal kidolgozottabb, komplikáltabb és emberibb is. Az egész Western miliője magával ragad minket és az egyébként közel sem tökéletes Cowboyokat hőssé emeli számunkra John Sturges rendező. A Charles Bronsonos verzió bemutatta számunkra, hogy bárki képes egy nemes cél szolgálata közben hőssé válni és a halál fölött még a leggyorsabb kezű vagány sem úr.

A 60-as évek hét mesterlövészében a főhősök személyisége sokkal kidolgozottabb, komplikáltabb és emberibb is.

Most pedig áttérek a 2016 alkotásra, melyben Denzel Washington, Chris Pratt, Ethan Hawke, Haley Bennett, és Peter Sarsgaard is szerepet kapott. A történet Rose Creekben kezdődik ahol Bart Bogue (Peter Sarsgaard) az arany reményében terrorba tartja a várost. Emma Cullen a további szenvedések elkerülése érdekében felbéreli Chisolmot, hogy toborozzon egy csapat és mentse meg őket a banditáktól.

Mint már említettem a történet ugyan az, de akkor miben más ez A hét mesterlövész, mint az 1960 évekbeli. Elsősorban politikailag korrektebb, ugyanis a hét főhős között van egy fekete, egy indián, egy mexicói, és egy kínai is. Az tény, hogy sokkal színesebb lett így a társaság, de sokkal kevésbé hitelesebb is,

sajnos a filmen nagyon érződik, hogy minden kulturális elvárásnak meg akar felelni.

Így egy soha nem látott vadnyugatot kapunk, amiben nem is érezzük otthonosan magunkat. A hét mesterlövésznek a fő problémája az, hogy felszínes és súlytalan, a karakterek életéről pedig semmit nem tudunk meg és a forgatókönyvben sincsen fordulat. Ami pedig a legnagyobb gond, hogy a főszereplők nem vállnak hősökké, akik egy nemes célért adnák az életüket.

Ami a legnagyobb gond az új feldolgozásban, hogy a főszereplők nem vállnak hősökké, akik egy nemes célért adnák az életüket.

A sok hiba és középszerűség ellenére vannak erényei a Denzeles Westernek. A film rendkívül látványos, az operatőri munka kiváló és minden egyes jelenet képi világa remekül megvan tervezve. A produkció technikailag kiváló, minden működik benne, ami egy jó látvány filmben szuperálnia kell.

Talán a feszültség megteremtésével akadtak a legnagyobb gondok. A színészekkel sincsen probléma, egytől egyig jól hozzák a szerepüket, csak sajnos nem igazán van, amit eljátszanak, mert a forgatókönyv nagyon vékony. Így mindegyikőjükkel kapcsolatban egy nagy hiány érzést tapasztalunk, mert tudjuk, hogy nagy potenciál lett volna bennük amit sajnos elszalasztottak.

Chris Pratt például nagyszerű alkoholista szerencse kártyásnak, talán ő A hét mesterlövész legnagyobb durranása, ha nem lenne a gonoszt alakító Peter Sarsgaard, akitől az első percekben kiráz a hideg minket, kár, hogy utána nála is romlik a színvonal, de így is kiemelkedik a többiek közül. Denzel Washington pedig hozza szokásos kötelezőt, de ezúttal nem sikerült a többiek fölé nőnie.

Denzel Washington hozza a szokásos magas színvonalat, míg Chris Pratt játéka az egész produkció legnagyobb durranása.

A hét mesterlövész új változata egy látványos popcorn filmnek tökéletesen megfelel,

amelyen többé kevésbé jól szórakozunk a moziban, mert hellyel ó-közzel akad egy-egy jó poén is. A fő probléma ott van, hogy nincsen tartalma, lelke az alkotásnak, csak a pazar, látványos külseje. Antoine Fuqua az elmúlt időben bőven bizonyította, hogy milyen remek rendező, főleg a Mélyütéssel. A hét mesterlövésszel pedig sokkal inkább nagyot kaszált, mint belopta volna magát a szívünkbe.

(Címlapkép forrása)

//Taki//