Szenilla nyomában (Finding Dory, 2016) – Kritika

A közelmúltban a két nagyot robbantó animációs mese az Agymanók és a Zootropolis közel sem mondható gyermek lelkű meséknek. A készítők sokkal inkább a szülőket és tinédzser társadalmat akarták megszólítani, sem mint a kisebb korú gyerekeket. Ezzel nincs is gond, csak valahogyan, például egy korhatár jelöléssel ezt jelezni kellene a szülők felé. A Szenilla nyomában sokkal inkább készült a kicsiknek, amely szintén izgalmas és látványos, de sokkal inkább emészthetőbb és egyszerűbb gondolatokat tartalmaz. A Szenilla nyomában egyelőre hatalmas sikert aratott, ugyanis minden idők legjobban nyitó animációs filmje lett Amerikában 136,2 millió dollárral.

A Szenilla sokkal inkább készült a kicsiknek, amely szintén izgalmas és látványos, de sokkal inkább emészthetőbb és egyszerűbb gondolatokat tartalmaz.

Az első rész, a Némó nyomában 13 évvel ezelőtt készült amely a Pixar stúdió ötödik játékfilmje volt és az egyik legeredményesebb is. A négy Oscar jelölésből egyet aranyszobrocskára is tudott váltani, ráadásul a Némóból adták el a legtöbb DVD-t is. Némó és társainak a sikeressége a rendkívüli eredetiségen alapult. A karakterek egytől egyig telitalálatok voltak, a tengeri világ lenyűgözőre sikeredett, a történet végig izgalmas és fordulatos, kellőképpen drámai a sztori és a humort, illetve a mély üzeneteket is remekül ötvözték. Ezek mind kelletek a világsikerhez és ahhoz, hogy rengeteg család szívébe zárja a Bohóchal Pizsi kalandját.

Nagy kérdés volt, hogy mi vezérelte a Pixart, hogy egy 13 éves alkotást folytasson. Vajon elfogyott az ötlet? A legtöbben egy unalmas, ötlettelen bőr lehúzást várták a Szenilla nyomában című mesétől, de fellélegezhetnek a rajongók mert tévedtek. A készítőknek, ha nem is akkorát mint az első résszel, de sikerült nagyot durrantania, ami igazán jó folytatásra sikeredett. Most nem Némó és Pizsi volt a főszereplő, hanem a súlyosan feledékeny Szenilla (Dory). A kék doktorhalnak emlékek ugranak be a szüleiről és tűzben égve elindul, hogy megtalálja őket, természetesen a két bohóc hal is vele tart. Főhőseink most pillanatok alatt átszelik az óceánt és a történet színteret vállt. Ugyanis Szenillának a nyomozása egy tengeri kutatóintézetbe vezet, ahol a sérült élőlényeket állítják ki a nézők számára. Szenilla és Némóék különböző módon jutnak be az intézménybe, előbbi a szüleit míg az utóbbiak a mese főszereplőjét keresik. Szenillához segítségül pedig Hank a polip siet, igaz az elején önző okokból. A kis kékségnek pedig az egész kutató intézetet be kell járnia, hogy megtalálja a rég elveszett családját.

A legtöbben egy unalmas, ötlettelen bőr lehúzást várták a Szenilla nyomábantól, de fellélegezhetnek a rajongók mert tévedtek.

A Pixar részéről jó döntésnek tűnik Szenilla főszereplővé tevése, mert az első részben róla tudunk meg a legkevesebbet és sok sok kérdést meglehet válaszolni a folytatásban. A Némó nyomában kulcsszerepe volt a táplálék lánc bemutatása és az, hogy egy apróbb halnak milyen veszélyes is az óceán. A Szenilla nyomában című produkcióra ez jóval kevésbé jellemző, egy jeleneten kívül nem is tartalmaz félelmetes momentumokat a gyerekeknek. Míg az első részben a főhősöket rendre el akarták fogyasztani, itt emiatt nem kell izgulniuk a nézőknek. Ez pedig egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lenne izgalmas és fordulatos a Szenilla nyomában. Sőt

bizonyos módon sokkal lüktetőbb és pörgősebb a mese tempója az elődjénél.”

Remek húzás például, hogy a kék doktor hal és a két bohóchal külön bolyong az intézményben, így mindig történik valakivel valami. Az első résznek főerénye volt a végtelenül eredeti és színes mellékszereplők. Ezt a jó szokását megőrizte a Pixar, mert a folytatásban is a mellékkarakterek zseniálisak kezdve a fókáktól, egészen Polip Hankig. De most nézzük a főszereplőt és az ő történetét. Szenillának fokozatosan ugranak be az emlékei, amelyeket mi is látunk. A személyisége pedig, ennek köszönhetően bontakozódik ki, ahogy egyre többet tudunk meg róla. Olyan érzése van az embernek mintha Poirot elfelejtené, hogy ő ki is valójában és azért kezdene el nyomozni, hogy erre rájöjjön és fény derüljön a homályos múltjára. Andrew Stanton pedig érzékletesen adagolja nekünk az információkat, így csak fokozatosan kerülünk közelebb az igazsághoz és az izgalmak, sőt még a drámai is csak egyre fokozódik. Igen a Szenilla nyomában van dráma, de nem is akármilyen, egy nagyon jól megkomponált és felvezetett tragikus családi történet. A produkciónak vannak igazán szomorú pillanatai, amikor még az idősebbek is a könnyükkel küszködnek és nincs olyan ember a teremben aki ne lenne szomorú. A rendező hasonló érzelmi hullámvasútra ültet fel bennünket, mint az Agymanók, de természetesen nem azon a színvonalon. Sokszor elmosolyodunk, néha elérzékenyülünk, olykor pedig azon kapjuk magunkat, hogy majd megszakad a szívünk és tiszta depresszió ez a mese. Pedig egyáltalán nem az, sőt vidám és optimista, csak ezek mellett nagyon mély érzelmeket vonultat fel.

A halacskás mese látványvilága lenyűgöző ugyanúgy, mint az első kalandé, egyszerűen káprázatosan tárja elénk a vízi világot.

A Szenilla nyomában látványvilága lenyűgöző ugyanúgy, mint az első kalandé, egyszerűen káprázatosan tárja elénk a vízi világot. Gyerekként is a tenger és az elő világának a látványa ragadott meg a legjobban és most is rabjává tett. Tizenhárom évvel ezelőtt azt kívántam bár csak hal lennék és mindennap ezt a gyönyörű világot láthatnám. Hát ez az érzés most sem változott, még mindig varázslatosat képesek produkálni a Pixar animátorai. Akiket dicséret illeti, hogy meseszerűvé hagyták a filmet ennek ellenére élethű, de az igazi erő demonstráció az előtte levetített kisfilm volt, ahol alig lehetett felismerni azt, hogy ez nem a valóság.

Azt már említettem, hogy a Zootropolis és az Agymanók nem feltétlen a gyerekeknek való, de a Szenilla nyomában igen. Sokkal egyszerűbb az üzenete és a karakterek is inkább a gyermekek nyelvén nyilvánulnak meg. A szülők és az idősebb tesók se aggódjanak, mert őket is szórakoztatni és lefogja kötni a film és több, mint nosztalgia. A halas mesének a fő üzenete az, hogy ha fogyatékos vagy, más milyen vagy mint a többiek, attól még lehetsz sikeres és lehet, hogy rád van szüksége a világnak.

A másik üzenete pedig az, hogy vannak olyan dolgok, események, értékek amelyet soha de soha nem szabad elfelejteni és foggal körömmel kell belé kapaszkodni még akkor is, ha olyan típus vagy, hogy könnyen felejtesz és tovább lépsz a dolgokon.”

A Szenilla nyomában egy remek folytatás lett sok-sok pozitívummal, de korántsem tökéletes. Például nem tud annyira egyedi és ötlettel gazdag teli lenni mint a 2003 alkotás, de ez várható is volt. A humorban is lehet némi hiányérzetünk, ritkán nevetettnek meg minket a szereplők, de azért jól szórakozunk, főleg Kautzky Armandon de őt nem árulom el, hogy ki. Talán egy kicsit mélyebb üzenetet is vártam volna a készítőktől vagy talán több akciót, vérszomjas ragadozót, de valószínű, hogy az ifjú énem beszél belőlem, akinek nincs még gyereke. Kisebbeknek ez így is bőven izgalmas és tanulságos és első sorban nekik kell meséket gyártani nem az őket moziba vivő anyukák, apukák számára.

Az új karakterek közül Hank a legjobb, aki a legnagyobb karakter fejlődésen megy át és mindenképpen izgalmas és egy remekül kiaknázott lehetőség az ő személye.

Egy pár szót még ejtenék a karakterekről is mert kulcsfontosságúak egy animációs filmben. Némó és Pizsi jóval kevesebb szerepet kap, de ez érthető az ő karakterüket az első részben már kibontották. Némó esetleg úgy kerülhetne újra reflektorfénybe, ha a harmadik részben fiatal felnőttként tér vissza, őszintén egy jó különleges sztorival én szívesen megnézném. Szenilla hasonlót hozza mint az első felvonásban, szerencsére nem lett túl idegesítő egy-egy pillanatot leszámítva. Ahogyan kutat a családja után és törnek fel benne az érzelmek az nagyon megható és az is, amikor apró halként látjuk őt a múltban. Ez a húzás zseniális a készítőktől, hogy mindig egy kicsivel többet látunk a múltból és így rakódik össze nekünk a történet és cselekmény végig tisztán követhető. Az új karakterek közül Hank a legjobb, aki a legnagyobb karakter fejlődésen megy át és mindenképpen izgalmas és egy remekül kiaknázott lehetőség az ő személye. Biztos vagyok benne, hogy a kicsik egyik legnagyobb kedvence ő lesz. A fókák is szórakoztatóak ugyanúgy, mint a cet és a beluga bálna is.

A Szenilla nyomában ugyan nem lett annyira kreatív, mint a Némó nyomában, de sikerült az elődje árnyékából kinőnie magát. Emellett nagyon látványos, érzelmes, és fordulatos sztorit kapunk amely lehet nem olyan feszült és izgalmas mint az első, de amikor épp egy kicsit laposodna a történet jön Kautzky Armand és felvidít. Ha a szülők a Zootropolis, és az Agymanók óta félnek a gyerekeket elvinni a moziba a Szenilla nyomában tökéletes választás lesz, mert a Pixar egy nagyon család barát mesét rakott össze.

(Címlapkép forrása)

//taki//