Végsőkig (All the way, 2016) – Kritika
Nem sokan ismerik hazánkban a 2016-os, HBO által készített Végsőkig című tv-filmet. Bár bízom benne, hogy majd a Magyar televíziókba is el fog jutni az alkotás, ugyanis egy percre sem tűnt fel nekünk, hogy nem mozi filmet láttunk. A Jay Roach által rendezett produkció Lyndon B. Johnson elnöki pályafutását mutatja be igen magas színvonalon. A produkcióban pedig, olyan sztárok szerepelnek, mint Bryan Cranston, Anthony Mackie és Melissa Leo.
A történet John F. Kennedy halálával kezdődik és így Lyndon B. Johnson (Bryan Cranston) alelnök lesz az Amerikai Egyesült Államok új elnöke. Akinek szándékában áll, hogy befejezze azt amit az elődje elkezdett. Amerikát jobb irányba akarja terelni, a feketéknek választó és szabadság jogokat akar adni és a szegények helyzetein is javítani szeretne. A helyzet pedig egyáltalán nem egyszerű, ugyan Martin Luther King (Anthony Mackie) támogatását megnyeri, de ahhoz, hogy a délieket is maga mellé állítsa az egy év múlva lévő választásokon, kompromisszumokat kell kötnie. A célok tiszták és nemesek, de vajon az oda vezető út is az?
A Végsőkig fő kérdése az, hogy vajon a cél szentesítheti-e az eszközt. Lyndon B. Johnson az igazságért, forradalmi célokért harcol és tudja, hogy ezeket csak akkor érheti el, ha az egy év múlva esedékes választásokon megszavazzák. E cél érdekében pedig mindent megtesz, saját magát és senkit sem kímélve. A nagy kérdés pedig az, hogy mi az a határ ameddig el mehet az amerikai elnök és egy nemesebb cél érdekében hozhat-e meg mocskos döntéseket? A rendező nem ad nekünk választ a kérdésekre és teljesen objektíven és nyersen tálalja elénk a tényeket. Nem vonja kétségbe az elnök hatalmas szolgálatát az országért, de nem egy nemzeti hősként van ábrázolva, hanem inkább egy kibírhatatlan öreg vén emberként.
Még most sem tudom igazán eldönteni, hogy Lyndont a hatalom vagy a jó szándék és az igazság vezérelte-e. Az alkotásban mind a kettő őszintén elhangzik a miniszter szájából, de az indítékai végig kétértelműek maradnak számunkra. Leginkább az ő munkásságát ezzel a mondattal tudnám kifejezni. Egy ország elnöke emberként hibázhat, de politikusként soha.
A produkciót Lyndon belső monológjai is színesítik, érdekes, hogy mikor élete legnagyobb sikerét éri el, akkor is a vele ünneplő emberekben csak keselyűket lát. Akik csak egy apróbb hibára várnak, hogy lecsapjanak mert mindenki a hatalomra vágyik és sajnos tudjuk, hogy igaza van. A filmben ott van Martin Luther King is, akit szintén máshogy mutatnak be, mint ahogyan a közvéleményben fennmaradt. Természetesen a feketék kiváló vezéreként van bemutatva és az ő munkásságát végig tiszteletben tartják a rendezők, de az ábrázolás itt még nem ér véget. Ugyanis a Végsőkig rá mutat Martin Luther King magán életi problémáira és arra, hogy számtalanszor megcsalta a feleségét. Egy olyan összképet ad nekünk a produkció ami a valóságot tükrözi és nem akar illúziót rombolni, de az igazságot sem hajlandó elhallgattatni. Ez pedig az egész játékidőre jellemző végig mindenkit tiszteletben tart az alkotás, de semmit sem kíván eltusolni. Pont emiatt tud drámai és megrázóan a valósághű lenni Jay Roach filmje, melyet mindvégig a magas feszültség jellemez.
A remek rendezés, a nagyszerű tartalom és finom operatőri munka mind azért tud ennyire jó lenni mert a színészek is sziporkáznak. Bryan Cranston, a Totál szívás című többszörös Emmy-díjas sorozat sztárja, Az Argo-akcióban nem olyan régen már nyújtott egy nem mindennapi teljesítményt, de véleményem szerint a Végsőkig című életrajzi drámában az élete egyik, ha nem a legjobb alakítását nyújtja. A karaktere kellőképpen mély, színes és az érzelmeket is kiválóan jeleníti meg. Nincs egyetlen olyan jelenet sem amikor ne tartaná kezében a szerepet, sőt az egész alkotást, végig magával ragadóan játszik. Emellett pedig a belső vívódásokat is nagyon érzékletesen játssza el a színész. Bryan Cranstont remekül egészíti ki Melissa Leo, aki a feleségét alakítja, az ő karaktere is nagyon elgondolkodtató. Képes a férje durva hibáit mind elviselni és közben végig támogatni őt egy nemesebb cél érdekében. Mert tudja, hogy az országnak erre van szüksége, sőt az egész világnak és emiatt Lyndon hűtlenségét is képes elhordozni. Anthony Mackie is ismét jól játszik és erőssége az alkotásnak. Ennek ellenére nem tudom azt mondani, hogy ő lenne a legjobb választás Martin Luther King szerepére. Nem eléggé fajsúlyos és határozott az ő kiállása, de tény, hogy az emberségét Kingnek nagyon jól hozza. Egy kicsit karizmatikusabb erősebb jellem ábrázolást vártam volna Anthony Mackietől.
Összességében a Végsőkig egy nagyon mély, tartalmas produkció és nem sok TV-film van, ami magasabb színvonalat képviselne. Remélem hazánkba is elfog jutni Lyndon B. Johnson munkásságának a feldolgozása.
(Címlapkép forrása)
//taki//
Értékelés
Színészi alakítás - 82%
Tartalom - 82%
Filmezzünk.hu - 80%
IMDB - 78%
81%
Article Tags: featured