Támadás a Fehér Ház ellen 2. – London ostroma (London Has Fallen, 2015) – Kritika

A Támadás a Fehér Ház ellen első része 70 millió amerikai dollárból készült és mindössze 100 milliót hozott a konyhára, emellett a kritikusok sem fogadták túl nagy lelkesedéssel. A nagy kérdés pedig az, hogy mi szükség volt egy teljesen átlagos, futottak még kategóriás filmből második részt készíteni. Az ötlet vakmerősége abból is látszik, hogy az első részt rendező Antoine Fuqua nem volt hajlandó vállalni a folytatást. A London ostroma alcímet kapó produkcióban Aaron Eckhart, Morgan Freeman, és Gerard Butler is feltűnik, de vajon a sztárok elegendőek voltak sikerhez?

A London ostroma alcímet kapó produkcióban Gerard Butler és Aaron Eckhart játssza a főszerepet, de vajon a sztárok elegendőek voltak sikerhez?

Az első részben Észak-Koreaiak támadják meg a fehér házat és Mike Banningnek a szuper testőrnek kell megmenteni Benjamin Asher amerikai elnököt. A második felvonásban a gonoszok már nem egy épületet hanem egy egész várost ostromolnak, méghozzá nem mást, mint Londont. Az Angol miniszter titokzatos módon meghal, ezért a világ összes vezetőjének meg kell jelennie a nem kívánt temetésen. Hamar kiderül, hogy ez egy előre megtervezett csapda, melyet a terroristák követnek el bosszúból egy őket erősen sérelmező incidens miatt. A merénylőknek sikerül több államfőt is likvidálniuk, kivéve az Amerikai elnököt, mert Mike Banninggel újfent nem számoltak. Az elvetemült gonosztevők pedig mindenáron próbálják megölni Benjamin Ashert, de Banning túl nagy falatnak tűnik számukra.

Először is kezdjük a pozitívumokkal, mert abból ugyanis jóval kevesebb van. Először is az alapötlet egészen jónak tűnik. Egy hedonista vak Európában és az arab terroristák tömeg mészárlást hajtanak végre és állam főket végeznek ki, ráadásként ezt mind élőben a Youtubon. Ez mind hitelesnek és aktuálisnak tűnik csak a gond az, hogy a szenvedélyes arabok ezt nem Allahkért teszik, hanem bosszúvágyból.

Így a nagyszerű lehetőség kiaknázatlan marad és társadalom kritika mellett egy unalmas klisét kapunk. A társadalom kritika pedig annyiban kifúj, hogy a Francia elnököt pezsgőzés közben míg az Olasz minisztert enyelgés közben éri a végzet. Sajnos a pozitívumok itt nagyjából véget is érnek. A gyengeségeket órákig lehetne sorolni, de ezek ellenére sem tudom azt mondani, hogy ne érdekelt volna egy picit se a Támadás a Fehér Ház ellen 2. része.

A készítőknek az első résszel sem sikerült megváltaniuk a világot és a másodikkal sem valószínű, hogy megfogják.

A történet, az alapötlet remek, ám a megvalósítás rém gyengére sikeredett. Ugyanis sablonokból és jól meg szokott elemekből áll a film. Emellett olyan logikai hibák, butaságok is vannak az alkotásban ami egy tíz évesnek is feltűnik. Teljesen hiteltelenné válik az egész kaszabolás és akció, ráadásul a látvány, ami lényeg lenne is amatőr. A vizuális effektek CGI-a is röhejesek a moziban, legalább tízszer elszörnyülködünk ezen a játékidő során. Valószínű a sztár színészek fizetése miatt nem maradt pénz az effektekre, ami nagy kár, mert sokat emelhetne a színvonalon. Na akkor térjünk is át az előadókra. Kezdjük a főszereplőt alakító Gerard Butler-rel. Azt eddig is tudtuk róla, hogy nem valami nagy színész, de most már biztosak vagyunk benne. Ugyanis a rideg, hűséges, elszánt gyilkológép testőrön kívül semmit nem alakít. Mikor érzelmet, mélységet kéne vinni a karakterébe rendre elbukik, bár igaz látványosan tud aprítani. Butler az akciójelenetekben jól mozog, pörgeti a film ritmusát és valahogyan beleillik az egész helyzetbe, csak sajnos nem hozza közel hozzánk Mike Banninget. Aaron Eckhartnak sem ez az élete alakítása, sőt! De mégis több mélységet és érdekességet látok az ő karakterében. Egy ilyen kemény vonalas talpra esett amerikai elnököt játszik, amelyet úgy ahogy ellehet fogadni. A mellékszereplők szó szerint semmit nem tesznek a filmhez, ahogy a fő gonoszt alakító Alon Aboutboul sem, ráadásul ő még teljesen súlytalan is. Ami pedig engem igazán meglep, hogy hogyan tudták meggyőzni Morgan Freemant és Angela Bassettet, hogy játszanak ebben a gyenge, maximum egyszer nézhető akció filmben. Természetesen a pénz az nagyúr de, hogy ekkora lenne arra nem számítottam.

Bár a gyenge látvány világ és a borzalmasnál borzalmasabb párbeszédek sem teszik nézhetetlenné a London ostromát. Ugyanis egy jó dinamikájú, kellően pörgős és változatos alkotás a Támadás a Fehér Ház ellen 2. epizódja. Én semmikép sem néztem volna meg moziban ezt a filmet mert sajnálnák pénzt kiadni érte, ha csak nem popcorn és nachos evéshez szeretnék valami akciót nézni. A készítőknek az első résszel sem sikerült megváltaniuk a világot és a másodikkal sem valószínű, hogy megfogják.

(Címlapkép forrása)

//taki//