Terepfutás (McFarland, USA) – Kritika

Hollywood az évtizedek során számos sport filmmel örvendeztette meg rajongóit, leginkább az amerikai futball és boksz témájú történetekkel. Az 1981-ben négy Oscar díjat szerző Tűzszekerek óta nagyon kevés atlétikával, azon belül is a futással foglalkozó témájú produkciót kaptunk. A 90-es évek végén két alkotás is megjelent a témával kapcsolatosan. A Jared Leto főszereplésével készült Harc a másodpercekért és a Golden Globe-díjra jelölt Korlátok nélkül. Utána pedig hosszú szünet következett, de az elmúlt években bepótolta Hollywood a lemaradását. 2014-ben megjelent a világhírű könyvet és igaz történetet feldolgozó Rendíthetetlen, ami inkább háborús jellegű film lett. 2016-ban Jesse Owensről készítettek mozit Race címmel, de az felemás sikert hozott, ám a 2015-ös Terepfutás (Mcfarland, USA) akár a Tűzszekerekkel is felveheti a versenyt.

A film fő szereplője Jim White, a könnyen lobbanékony amerikai foci edző, akit Kevin Costner alakít.

A Terepfutás fő szereplője Jim White, a könnyen lobbanékony amerikai foci edző, akit Kevin Costner alakít. Jimet mindenhonnan kirúgják vehemens természete miatt, így csak egyetlen egy ajánlatot kap a mexikóiak által lakott Mcfarland gimnáziumában. White családja ledöbben az új környezettől, mintha nem is Amerikában, hanem Mexikóban lennének. Az edző kedvtelenül jár be az iskolába testnevelés és biológia órát tartani, ráadásul a foci csapatától is kitúrják. Ezért állandóan azon jár az esze, hogy hogyan szerezhetne új állást, és tűnhetne el ebből a porfészekből. Közben White figyelmes lesz arra, hogy a tanulói futva közlekednek az iskolába és nem is akármilyen sebességgel. Sok-sok nehézség árán, de megalakítja a Mcfarlandi futó csapatot és a sikerek is lassacskán elkezdenek jönni.

Igazából nem is tudom, hol kezdjem el dicsérni a Terepfutást, mert az atlétikával foglalkozó filmek közül, a Tűzszekerek óta nem volt ekkora hatással rám hasonló jellegű produkció. Természetesen ez az alkotás is igaz történeten alapszik, amiért még elgondolkodtatóbb a történet. Egy leírt edző egy olyan városba kerül ahonnan a földművelőkön kívül mindenki menekül. Az ott élő embereknek egyetlen alternatívájuk van, ami nem más, mint a növénytermesztés. Más álmokat nem is igazán dédelgethetnek, mert esélyük sincsen kitörni. A gyerekek, tinédzserek az iskola előtt és után is a földeken dolgoznak és mindenhova futva közlekednek.

A produkciót Kevin Costner színészi teljesítménye és a fiatal futókat alakító, egyelőre még névtelen művészek természetesen könnyed játéka teszi még élvezetesebbé.

Niki Caro rendező különleges érzékkel mutatja be számunkra, hogy egy teljesen közömbös ember, hogyan válik egy közösség tagjává. White edző talán legnagyobb hibája az volt mindig is, hogy nem ismerte a játékosait, figyelmetlen volt velük kapcsolatban. Ebben a helyzetben pedig rá van szorulva arra, hogy közelebbről meg is merje a sportolóit, mert egyébként lehetetlen, hogy tiszteljék és sikereket érjen el. Jim két fontos dologra is rájön. Egyetlen egy napot nem lenne képes a földeken végig dolgozni és a Mexikóiak közül sem mindenki gengszter. Egy teljesen közömbös edzőből lesz egy olyan ember, aki képes hatni a fiatalokra, majd a maximumot kihozni belőlük és akár segíthet nekik ki is törni innen, miközben az ő élete is teljesen megváltozik.

Ha szét nézünk a világban, rengeteg problémás fiatalt látunk, akikben ott szunnyad a hatalmas tehetség, csak nincsen aki felszínre hozza. A Terepfutás pontosan azt mutatja be számunkra, hogy sokszor ott vannak a legnagyobb értékek és kincsek, ahol mi sosem gondolnánk. Niki Caro nagyon meghatóan mutatja be a bevándorló Mexikóiak életét és a sporton keresztül teszi drámaivá, hősiessé. A produkciót Kevin Costner színészi teljesítménye és a fiatal futókat alakító, egyelőre még névtelen művészek természetesen könnyed játéka teszi még élvezetesebbé. A film mindvégig a valóság talaján marad, nem rugaszkodik el katartikus magasságokba, mégis többször libabőrösök leszünk a Terepfutás nézése közben. A Tűzszekerek óta nem voltak ennyire megható és drámai futó jelenetek, az ember a könnyeivel küszködik a produkció végén.

Kevin Costnernek a Farkasokkal táncoló óta ez a legjobb filmje.

A Mcfarland, USA-nak, melyet a Disney forgalmazott, több komoly és elgondolkodtató üzenete van, melyet gyönyörű látványvilággal tesznek látványosabbá. Nagy kontrasztot kapunk a sík, poros Mcfarland és a hatalmas dombok között zajló versenyek között. A filmnek vidám és könnyed stílusa van, mely olykor megnevetett, néha elérzékenyít minket. A végére pedig lélekfelemelően jöhetünk ki a moziból, szó szerint szárnyalunk és olyan érzésünk támad, mintha az élet probléma mentes lenne, pedig a Terepfutás pont egy nagyon nehéz sorsot mutat be.

Kevin Costnernek a Farkasokkal táncoló óta ez a legjobb filmje, pedig nekem az amerikai foci ‘draft’-jával foglalkozó Újoncok napja is tettszett. Ugyan a Terepfutást nem fogják egy lapon emlegetni a legendás Tűzszekerekkel, de az is biztos, hogy jelenleg jobb kihívót el sem tudnék képzelni.

(Címlapkép forrása)

//taki//