A remény rabjai (The Shawshank Redemption, 1994) – Nosztalgia kritika

Az évek során talán a filmtörténelem egyik legismertebb alkotásává vált a Morgan Freeman-t és Tim Robbins-t felsorakoztató A remény rabjai. A produkciónak egyáltalán nem volt rögös útja a világsikerhez. Frank Darabont első filmjét 25 millió dollárból készítették és az első hetekben mindössze 18 milliót kerestek vele, de napjainkig már 58 és fél milliót hozott vissza. A remény rabjait 7 Oscarra is jelölték, de ebből egyet sem tudott díjra váltani, köszönhetően a szintén 1994-ben megjelenő Forrest Gumpnak és a Ponyvaregénynek.

A filmtörténelem egyik legismertebb alkotásává vált a Tim Robbins-t és Morgan Freeman-t felsorakoztató Remény rabjai.

Valószínű az olvasóim nagy része látta már az IMDB-n első helyet elfoglaló, nagy népszerűségnek örvendő mozit, de még is ismeretném röviden a történetet. Andy Dufresne (Tim Robbins) bankárt ártatlanul elítélik kétszeres életfogytiglan börtönbüntetésre felesége és szeretőjének meggyilkolásáért. Bár igaz, hogy ártatlanságát csak Andy őszinte szavai bizonyítják nekünk, de még is hiszünk a tisztaságában. A Shawshank börtönbe jutó bankár összebarátkozik a már 20 éve raboskodó Ellis Boyd Reddinggel (Morgan Freeman), akit mindenki csak Redként ismer. Andy szakmája révén kiválóan ért a pénzhez, amit az intézmény igazgatója Samuel Norton (Bob Gunton) is észrevesz. Az istent játszó Norton pénzmosáshoz használja fel a bankár tehetségét. Andynek ebben a kegyetlen világban, ahol a gátlástalan őrök és egyes rabok miatt hatalmas az erőszak, kell megőriznie a reményt. Megpróbál saját magának és társainak is élhetőbb körülményeket teremteni és a szökésről sem tesz le annyi év után sem.

A filmnek vontatott, körülményes ritmusa van, nem kapunk akció jelenetek hegyeit, de ennek ellenére mindvégig magas bennünk a feszültség. Az első pillanatoktól az utolsói mozzanatokig a mozi hatása alá kerülünk és mi is az egyik Shawshank rabjává válunk. Az ekkor még tapasztalatlan rendező Frank Darabont komoly hangsúlyt helyez arra, hogy alaposan megismertesse velünk a szereplőket és kitárja az aprólékosan kidolgozott karakterek mélységeit. A filmbeli hősöknek rendkívül ötletgazdag és színes a jellemük, illetve a forgatókönyvet is nagyon nagy részletességgel dolgozták ki. Az alkotásban nincs egyetlen egy elnagyolt szál sem és alaposan meg nem tervezett snitt. Egyébként sem a mennyiségéről, hanem sokkal inkább a minőségéről híres a rendező, amit itt A remény rabjaiban is megtapasztalhatunk. A filmben sokkal inkább az elhangzottakon van a hangsúly és nem a képi világon. Ha lenémítanánk az produkciót, sokszor értelmezhetetlen lenne a cselekmény és a történés. A párbeszédek, narrációk kulcsfontosságúak a filmben és mivel nincsen egyetlen egy felesleges vagy erőltetett mondat, ezért egy nagyon igényes és magas színvonalú játékidőt kapunk.

A ma már 78 éves színésznek számos híres filmje van, de talán A remény rabjaiban nyújtja élete alakítását.

A rendezés mellett a színészi játék is klasszis szintű, a főszereplőktől a mellékszereplőkön át senki sem lóg ki. Morgan Freeman nagyon meghatóan és csupa érzelemmel narrálja a történteket, az ő szemszögén keresztül látjuk az eseményeket. A ma már 78 éves színésznek számos híres filmje van, de talán itt nyújtja élete alakítását, ezért nem lep meg, hogy az előadónak is ez a kedvence a saját alkotásai közül. Ő hozzá társul Tim Robbins magával ragadó játéka, akivel nagyon könnyen tud azonosulni a mozinéző. Robbins képviseli A remény rabjaiban a reményt és mindazt az élni akarást, erkölcsöt, amit a közönség látni és hallani akar. A filmben Bob Gunton, William Sadler, Clancy Brown, James Whitmore is karrierje legjobb teljesítményét nyújtja.

A remény rabjai több értékálló üzenetet is tartalmaz és mindvégig gondolkodásra készteti a nézőit. Eljátszunk a gondolattal, hogy hogyan reagálnánk abban a helyzetben, amikor mindent elvesztünk és az addigi életünk köddé válik. Ebben a reménytelen helyzetben vajon képesek lennénk megőrizni a hitet, a reményt, az emberséget szívünkben vagy feladnánk az életet és csak sodródnánk az árral? A film bemutat egy élhetetlen helyzetet, amit mégis a töretlen reménnyel valahogy élhetőbbé picit szebbé lehet tenni. Sok produkció szól erről, hogy a legsötétebb napokban is, hogyan maradjunk emberek, mint például a friss Oscar díjas magyar Saul fia, vagy Az élet szép.

Míg valaki a kegyetlen börtönben is tud szabad lenni, addig mások a nagy világban szabad emberként élnek még is rabként tengetik mindennapjaikat.

Érdekes az a mondanivalója is A remény rabjainak, hogy míg valaki a kegyetlen börtönben is tud szabad lenni, addig mások a nagy világban szabad emberként élnek még is rabként tengetik mindennapjaikat. Ezt a párhuzamot Tim Robbins és James Whitmore karakterei szemléltetik számunkra.

A remény rabjai akkor vált igazán híressé, mikor 1995-ben minden idők legtöbbet kikölcsönzött DVD-je lett. Rádiós szavazásokon 2004-ben és 2008-ban is a legjobb Oscar nélküli alkotásának szavazták meg. A remény rabjai pedig az Imdb top 250-es listáját már évek óta vezeti többek között a Keresztapát is megelőzve.

Ugyan 1994 és 95-ben nem sikerült kibontakoznia kellőképpen, mert a szintén nagyot dobbantó Forrest Gump és a Ponyvaregény elhappolta előle sikert, de azóta a filmes történelem egyik legsikeresebb és legjobb filmjévé vált A remény rabjai.

(Címlapkép forrása)

//taki//