A nagy dobás (The Big Short, 2015) – Kritika

Ha egy filmben Brad Pitt, Christian Bale, Ryan Gosling, és Steve Carell szerepel az már nem lehet rossz, gondolhatják sokan. A nagy dobás készítői nehéz fába vágták a fejszéjüket, így nagyon is szükségük volt a sztárok kiváló teljesítményeire. Ugyanis az alkotás annyira speciális és szakmabeli témájú, hogy az átlagembernek nehezen követhető a cselekmény. De lássuk a történetet röviden.

Az alkotás készítői nehéz fába vágták a fejszéjüket, így szükségük volt Brad Pitt és társai kiváló teljesítményeire.

A film a 2000-es évek Amerikájában játszódik. A nagy dobás középpontjában azok az emberek állnak, akik képesek voltak látni azt a világ gazdaságában, amit senki más. Mit is vettek észre ők? Hát a globális gazdasági összeomlást és a világválságot. Megpróbálom röviden elmagyarázni, hogyan is működött a hazugságra felépített rendszer, ami itt Magyarországon is jelen volt. Az emberek nagy arányú hiteleket vehettek fel például ház építésre. Vegyük azt, hogy én vagyok Mr. X, aki felvesz 300 millió hitelt és épít belőle 5 házat. A kölcsönt pedig úgy akarom vissza fizetni, hogy eladom az épületeket 350 millió forintért és így lett 50 milliós hasznom. Ez így működött is sokáig, az emberek hitelt vettek és jelzálogot adtak a házukra, autójukra. Hirtelen a piacra rengeteg ház került, mert egyre többen vettek fel hitelt és így lassan nem volt vevő. Mr X nem tudja eladni a házakat mert nincs kinek, a bank a jelzálog miatt vissza veszi a házakat, autókat és a kamat miatt adósság is marad és így lesz teljes a csőd. A kérdés pedig az, hogy Ryan Gosling és társai hogyan kerestek ennek az észrevételével pénzt. Úgy, hogy hatalmas mennyiségű összeggel az amerikai lakáspiac ellen fogadnak.

A film első felében a szereplők és annak motivációinak részletes bemutatásán van a hangsúly. Az első fél óra igen döcögősre sikeredett, ráadásul a felét sem értjük annak amit mondanak, annak ellenére, hogy az alkotók mindent megtesznek azért, hogy az egyszerűbb ember is megértse a cselekményeket. Emellett bosszant minket a film érdekes, egyesek szerint kretén stílusa is. De ha képesek vagyunk túl verekedni magunkat a kezdeti 30 percen, akkor igazán nem fogjuk megbánni, ugyanis A nagy dobás egyáltalán nem rossz film még akkor is ha nehezen emészthető. Erre nagyjából akkor jövünk rá, mikor feszülten, lélegzetünket vissza fojtva várjuk a globális világválságot. Ehhez persze kell az is, hogy az alkotás ügyesen szerettesse meg a karaktereket és a színészeknek is magukkal ragadó legyen a játékuk. Ráadásul a produkció kirívó egyedi stílusa is alább hagy.

A filmben Steve Carell volt a legnagyobb meglepetés, aki a Foxcatcher után szintén egy komoly szerepet vállalt el.

A nagy dobás egyik legnagyobb erénye az, hogy mindvégig tisztelettel nyúl a témához. Adam McKay rendező érzékelteti velünk, hogy ugyan a filmbéli hősök nagyot kaszálnak a lehetőségen, de emiatt milliók élete ment tönkre és adósodtak el örökre. Pont emiatt megrázó a film, mert az ember itt Magyarországon is megannyi példát látott arra, hogy a hitelek milyen sok sorsot pecsételtek meg. Így bennünk, nézőkben is egyre nő a feszültség és a felháborodás a játékidő alatt. A filmbéli karakterek is szenvednek ennek a súlyától, hogy látnak egy hazugságra épülő rendszert, ami magával ránt milliókat és ők még sem tehetnek semmit.

A téma miatt könnyen kaphattunk volna egy unalmas filmet, de a készítők – ugyan nem egyből – megoldották ezt a problémát. Lehet, hogy nem értünk meg minden egyes szálat a filmben de az üzenet átjön. A rendező nem bűnbakot keres A nagy dobásban, hanem sokkal inkább bemutatja, elénk tárja az igazságot. Figyelmeztet minket, hogy egy szerződéssel, egyetlen döntéssel eltudjuk adósítani magunkat örökre. A moziban Steve Carell volt a legnagyobb meglepetés, aki a Foxcatcher után szintén egy komoly szerepet vállalt el, és jól is tette. A mélyebb, erkölcsi figyelmeztetések Brad Pitt szűk szavú karakterének szájába vannak adva. Christian Bale-ben és Ryan Gosling-ban sem csalódunk, ők is hozzák azt a színvonalt amit elvárunk tőlük.

A nagy dobás első fél órája számomra teljesen unszimpatikus volt, de a film végére egy komoly, izgalmas produkciót kaptam, amit meg is tapsoltam. Ugyanis én egyáltalán nem vagyok reál beállítottság mégis élveztem és megfogott a film. A nagy dobás minden szempontból egy nagyon érdekes és egyedi alkotás lett.

(Címlapkép forrása)

//taki//