Mélyütés (Southpaw, 2015) – Kritika

Nemrégiben írtunk cikket Sylvester Stallone legújabb filmjéről a Creed-Apollo fiáról. A kritikusok által dicsért alkotás előtt három hónappal szintén megjelent egy bokszoló témájú hollywoodi produkció. Az Antoine Fuqua által rendezett Mélyütés című film október 15-én került hazánkban a mozikba. A főszerepet az egyre jobban felkapott Jake Gyllenhaal vállalta el.

A történet központjában az indulatos bokszvilágbajnok Billy Hope (Jake Gyllenhaal) áll, aki nem mindennapi tehetségének köszönhetően szó szerint pépé veri az ellenfeleit. Emellett persze ő is kap pár pofont, mivel nem igazán szeret védekezni és taktikázni. Billy csak a bokszra és a családjára koncentrál, így mindent a barátai és menedzserei intéznek neki. Felesége (Rachel McAdams) felhívja figyelmét, ne hagyja, hogy örökre egy buborékban tartsák mert az egyszer kipukkad és irányíthatatlan lesz az élete. A csúcson lévő bokszoló életében ez be is következik, és egy pillanat alatt elveszít mindent ami számára fontos volt, ráadásul a vagyona is elúszik. Hope önpusztítóvá válik és teljes káoszba torkollik a mély háttérből jövő sztár élete. Egyetlen reménye fő hősünknek, hogy visszanyerje a káoszban elveszített lányát (Oona Laurence), ha megtanulja az indulatait kezelni és újra ringbe száll. Vajon képes a teljesen maga alatt levő bokszoló újra visszatérni az életbe, és győzedelmeskedni a ringben is?

Jake Gyllenhaal és Oona Laurence párosa többször is könnyeket csal az arcunkra.

A forgatókönyvet Kurt Sutter írta, akinek eddig tv-sorozatokat köszönhetünk mint például a Kemény zsarukat (The Shield) és a Kemény motorosokat (Sons of Anarchy). Egy sorozatban sokkal több idő van megismertetni a szereplőket és kibontani a konfliktusokat. Azonban egy kétórás mozifilmnek teljesen más a ritmusa, a stílusa és ehhez nem teljesen sikerült igazodnia Sutternek. Ennek köszönhető az, hogy több logikai bukfencet és elnagyolt szálakat is találunk a Mélyütésben. Például, teljes homály borítja azt, hogy hova tűnt a főhős rengeteg pénze? A filmben nem igazán kapunk erre magyarázatot, hogy meglopták volna-e Billyt vagy annyira dőzsölő életet élne. Az alkotók inkább érzékeltetni akarták, hogy Hope nem csak lelkileg, de anyagilag is teljesen le lett amortizálva, így ennek a szálnak a kidolgozatlansága nem hagy bennünk hiányérzetet. Kurt Sutternek a mellékkaraktereket sem sikerült kibontani számunkra, a legtöbb mellékszereplő felszínes a Mélyütésben. De ez akár tudatosnak is tűnhet, mivel az alkotás teljes mértékben a főszereplőre Billy Hope-ra koncentrál, és ez jó döntésnek is bizonyult. Ugyan lehet, hogy a Creedben sokkal ütősebbek és találóbbak a mellékszereplők és így színesebb, kerekebb produkciót kapunk, mint a Southpaw. De Jake Gyllenhaal fantasztikusan eleveníti meg számunkra a főszereplőt, a filmben mindvégig magával ragadó a játéka. Jakenek egy közel sem tökéletes karaktert kellett megszerettetnie velünk, de tökéletesen megoldotta a feladatot és ez elengedhetetlenül fontos volt, hogy a dráma mindvégig fent tudjon maradni. Gyllenhaal nagyszerűen eleveníti meg Billy szenvedéseit és lelki vívódásait. Például, ahogyan saját magát marcangolja egy tragédia miatt, és az amúgy is labilis személye teljesen összeomlik. A bokszoló fájdalmait annyira megragadhatóan érzékelteti velünk a film, hogy sokszor a könnyeinkkel küszködünk. Emellett tökéletesen át tudjuk érezni fájdalmának és depressziójának a mélységét is. A néző Billy Hope-pal együtt kerül a teljes reménytelenség és a szakadék szélére, ahonnan talán nincs is kiút. Billy megpróbálkozik a lehetetlennel, és elindul felfelé egy nehéz és rögös úton, talpra állásának pedig mi is részesei vagyunk.

Jake Gyllenhaal ebben a filmben is zseniális alakítást nyújt.

Pontosan ezért tudja elérni a film a fő üzenetét, a reményt, mert előtte minket is beletaszít a teljes kilátástalanságba és káoszba. Természetesen mindahhoz, hogy működjön, kell Gyllenhaal remek színészi teljesítménye és az Oscar díjas Mauro Fiore operatőri munkája. Fiore nem csak Hope szenvedéseit hozza közel hozzánk, hanem a boksz jelenetek is nagyon látványosra és élethűre sikeredtek. Sokan a film egyik legnagyobb erényének az operatőri munkát tartják, mely az ökölvívás véres küzdelmeiben csúcsosodik ki. Emellett a legtöbb kritikus szerint a mélyütés megszokott panelekből építkezik és telis-tele van elcsépelt klisével. Őszintén megvallva igazuk is van, Antoine Fuqua rendező a jól bevált módszereket alkalmazza, de miért is kéne azon változtatni, ami működik. Ráadásul Gyllenhaal játéka, okosan felépített dráma és a remek operatőri munka a Mélyütést jóval az átlag fölé emeli még akkor is, ha a történet nem a legeredetibb. A főszereplőt játszó színész alakítását már sokszor említettem, de a mellék szereplőkről nem ejtettem túl sok szót. Rachel McAdams a Spotlightból is ismert színésznő Hope feleségeként sem okoz nekünk csalódást, bár nem tesz ránk nagy benyomást. 50 Cent egészen jól alakítja a gyökér menedzser szerepét, ám az is biztos, hogy ezzel az alakításával még nem írta be magát a Hollywood történelmébe. A többi mellékszereplő számomra teljesen súlytalan a filmben, de az is lehet, hogy Gyllenhaal magaslik ki túlságosan. Bár Forest Whitakerben, aki Billy Hope mentora lesz, lett volna potenciál, de őt egy elhalasztott lehetőségnek tartom. Hope belső drámai vívódásai mellett a bokszoló lányával való viharos, de őszinte kapcsolatát emelném ki. Oona Laurence és Jake Gyllenhaal párosa az amely képes többször is könnyet csalni az arcunkra.

Az Oscarra jelölt Jake Gyllenhaal és az Oscar-díjas Forest Whitaker, egy filmből kivágott képkockában.

A mélyütés abban gyakorolt rám nagy hatást, hogy egy életnek a sorsa milyen hamar megtud változni. Akár úgyis fogalmazhatnék, hogy egy szempillantás alatt ki tud pukkadni az a buborék, ami többeket eltart. A csillogás, a népszerűség és a gazdagság mind elmúlik és akkor csak önmagunk és a tetteink maradnak egy sötét szobában. Több filmet készítettek már arról, hogy az embernek csak addig vannak barátai, támogatói, amíg sikere és pénze van. Az biztos, hogy nem sok produkció tudta ennyire meghatóan és megrázóan megjeleníteni. Lehet, hogy a Mélyütés egy zsáner sportfilm, de mégis egy nagyon izgalmas értékes két órának lehetnek szemtanúi a nézők.

(Címlapkép forrása)

//taki//