A nagy szökés (The Great Escape, 1963) – Nosztalgia kritika
A nagy szökés című film a második világ háború igaz történetei alapján készült el. John Sturges rendező a világtörténelem egyik legnagyobb hadifogoly táborból való szökését filmesítette meg. Az 1963-as alkotáshoz olyan egykori sztárok adták nevüket, mint Steve McQueen, James Garner, Charles Bronson, Richard Attenborough és James Coburn.
A történet azokról a hadifoglyokról szól, akik már számtalanszor borsot törtek szökéseikkel a náci Németország orra alá. Ezeknek a katonáknak egy speciális, szigorúan őrzött tábort hoztak létre, melyet a német légierő, a Luftwave irányított. A rabok már az első alkalommal megkísérlik a szökést, de rendre sikertelenül járnak. Pár nappal később Bartlett (Richard Attenborough) repülőőrnagy is a tábor vendége lesz, aki elhatározza, hogy nem 2-3 embert fog kijuttatni hanem 200-250 embert. A nagyszabású tervhez az amerikai, angol, és skót katonáknak össze kell fogniuk. Bartlett, Ramsey (James Donald), Hendley (James Garner), Hilts (Steve McQueen) és MacDonald (Gordon Jackson) vezetésével egy aprólékosan kidolgozott rendszert hoznak létre az alagút ásáshoz. Rabok papírokat hamisítanak és civil ruhákat készítenek az akció sikerességéhez. Azt tudni kell, hogy ebben a speciális táborban tartózkodó katonák nem élnek embertelen körülmények között, hiszen sportolhatnak, olvashatnak, sőt még kertészkedhetnek is. De Bartlett és társai kötelességüknek érzik, hogy az ellenség hazájában zavarodottságot és félelmet keltsenek. Vajon ennek az akciónak milyen ára lesz, most is elnézőek lesznek a szökéssel kapcsolatban a németek?
Bármennyire is meglepő, A nagy szökés című filmet a mai 21. századi generáció is élvezni fogja. Ugyanis Sturges rendező megszeretteti velünk a karaktereket, melyhez társul a kiváló színészi játék és ennek köszönhetően mindvégig szorítunk a katonáknak. Mivel a szereplők közel állnak hozzánk, így a dráma is kitud csúcsosodni és úgy érezzük mi is egy rab vagyunk a sok közül, aki a szabadságáért küzd.
A nagy szökés című alkotásban minden egyes színész remekül játszik, pedig a produkcióban több főszereplő és számtalan mellékszereplő is található. A film közben az embernek az az érzése támad, hogy Steve McQueen és társainak a forgatás csak egy játék, miben kedvükre alakíthatják a karaktert. A nagy szökésben szó szerint igazi férfiakat láthatunk, minden egyes személynek súlya van. Charles Bronsontól kezdve egészen David McCallumig telis-tele van élettel, teljesen máshogy hatnak a régi színészek a mozi vásznon mint a maiak. Félreértés ne essék ma is rengeteg kiváló előadó található Hollywoodban, de valahogy mégis üresebbnek, kifacsartabbnak érzem a maiakat. A nagy szökés című filmből nagyon nehéz lenne kiemelnem bármelyik színészt, ugyanis legalább tíz előadóművész alkotott benne maradandót. Valószínű ez is hozzájárul ahhoz, hogy a három órás játékidő könnyedén elrepül.
A nagy szökésre jellemző, hogy nem foglal állás pontot, inkább kérdéseket tesz fel és gondolkozásra készteti a nézőit. Az alkotás felhívja a közönség figyelmét arra is, hogy a háborúban nem mindenki volt Náci, de a kegyetlenség igenis jelen volt a 3. birodalomban. A dráma és a nagy izgalmak ellenére az produkciónak könnyed, vidám stílusa van. A feszültséget laza humorral oldja fel a rendező, amiben Steve McQueen karaktere a legszórakoztatóbb, aki akkor sem bújik ki szerepéből amikor életveszélyes helyzetbe kerül. A film mindemellett még látványos is, főleg a korához képest. Itt elsősorban az alagút ásós jelenetekre gondolok.
A kiváló színészi játék és rendezés, a film kellemes humora, és a dráma nagyszerű felvezetése is mind hozzájárult A nagy szökés sikeréhez. Sturges filmje még napjainkban is időt álló és abban is biztos vagyok, hogy még jó sokáig is az fog maradni.
//taki//
Színészi alakítás - 95%
Tartalom - 85%
Filmezzünk.hu - 89%
IMDB - 83%
88%
Article Tags: featured