Saul fia Az élet szép nyomába léphet!

Már csak egy nap van vissza a 88. Oscar gáláig ahol egy magyar alkotásnak is szurkolhatunk. Saul fiát a legjobb idegen nyelvű film kategóriában jelölték Oscar díjra, és minden esélye meg is van Nemes Jeles László filmjének, hogy elhódítsa a szobrot. 1997-ben szintén egy holokauszt témájú film nyerte meg a legjobb idegen nyelvű film kategóriát. Roberto Benigni által rendezett és eljátszott Az élet szép című alkotás három Oscar díjat is nyert.

A film elején az 1930-as Olaszországban járunk hol egy bohókás, Guido (Roberto Benigni) nevű pincér beleszeret álmai nőjébe. A mozi első 50 percében annak lehetünk szemtanúi, ahogy Guido rendkívüli ötletességgel és kreativitással udvarol Dorának (Nicoletta Braschi), aki később a felesége is lesz. Ezek után a film 180 fokos fordulatot vesz, és 1945 fasiszta Olaszországában találjuk magunkat. Ekkora már a zsidó származású Guidónak és az olasz Dorának van egy ötéves kisfiuk Giosue (Giorgio Cantarini), aki nagyon vágyik egy játéktankra. A háború már az utolsókat rúgja, amikor a fasiszták begyűjtik őket és koncentrációs táborba küldik. A gyermekét védő apa, aki mellesleg világosan látja a helyzetet, egy váratlanul kitalált történettel áll elő: azt mondja a fiának, hogy ez az egész egy játék: aki összegyűjt 1000 pontot, megkapja a főnyereményt, egy igazi tankot! Guido mindent megtesz, hogy fiában (és feleségében) életben tartsa a reményt és a hitet a koncentrációs tábor borzalmai közepette is.

A film három főszereplője, Robert Benigni, Nicoletta Braschi és Giorgio Cantarini.

A holokauszt témáját rengetegen dolgozták fel már a művészetben, de a legtöbben a borzalmak mélységeire és annak lelki drámájának bemutatására koncentráltak, nem ok nélkül. Finoman fogalmazva is kockázatos vállalkozás vígjátékot készíteni a koncentrációs táborok eseményeiről. Az élet szép című produkció a végletekig megosztotta a filmkritikusokat, szakértőket. Sokak szerint nem, hogy sértő, de egyenesen szentségtörő Roberto Benigni filmje, pedig egyáltalán nem az. Ugyan tényleg humorral átszőve mutatja be a borzalmak történéseit, de egy percig sem gondoljuk azt, hogy annak drámaisága és fájdalma eltűnne a filmből. Sőt, az alkotás kiváló humorának köszönhetően, a drámák jóval kontrasztosabban rajzolódnak ki, sokkal inkább megrázva a nézőt. Benigni zseniális érzékkel kapcsolja össze és hozza szinkronba a vígjáték és a dráma elemeit. Az élet szép első felében egy nagyon kellemes szórakoztató vígjátéknak lehetünk tanúi, mely szinte elringat az élet vidámságában. Ekkor jön a sokk, mikor már épp kezdünk ráhangolódni a film könnyed stílusára, hirtelen élettragédiák, és halál fojtogató jelenetekben találjuk magunkat. Groteszk hatást kelt, hogy a végletekig életvidám Guido a koncentrációs táborban is próbálja megőrizni humorát, és fiában azt az érzetet, hogy az egész csak egy játék. Annak ellenére hogy Az élet szép műfaja vígjáték, drámaként is kellő tiszteletet és komolyságot ad a kényes témának.

De nézzük, hogy a humor és dráma páratlan összehangolása mellett mi miatt is kaphatott a film három Oscar díjat. Roberto Benigni élete alakítását nyújtja a filmben. Az ő komikus karaktere vezeti végig a nézőt a koncentrációs tábor sötét napjain is. Az olasz színész frenetikusan mozog a mozivásznon, minden egyes mozdulata, mimikája szórakoztató és egyben komoly. A film rendkívüli érzékletességgel tárja elénk a főszereplő vívódásait és elkeseredett küzdelmét. Guido, a fia életben tartása miatt marad ennyire abszurdan életvidám, pedig belül ő is szenved, és lassan felőrlődik.

A három Oscar díjat nyert alkotást Robert Benigni rendezte, és a főszerepet is ő játszotta el.

Érdekesség, hogy Benigni saját felesége játssza el filmbéli feleségét is, Dorát. Talán emiatt is annyira hiteles az ő házasságuk és szerelmük a filmben. Mindenképpen meg kell említenem Giorgio Cantarini játékát is az alkotásban, aki az ötéves Giosuét alakítja. Az ifjú színész teljesítménye is nagyban hozzátesz Az élet szép értékéhez. Az ő karaktere olyannyira szívünkhöz nő az apjáéval együtt, hogy a film vége felé már a lélegzetünket is elfolytjuk izgalmunkban.

Talán emiatt is tudott ennyire sikeres lenni Roberto Benigni remekműve, mert a karaktereket teljes mértékben megszeretteti velünk. Az ő tragédiájukat a saját tragédiánkként éljük meg, és a nácizmus gonoszságát, a népirtás súlyát hatványozottan érezzük.

Az élet szép zsenialitása abban is megmutatkozik, hogy sok mindent nem mutat be, csak kellőképpen érzékeltet a holokauszt kegyetlen borzalmaiból. Így olyanok is megtekinthetik a filmet, akik számára a Schindler listája vagy A zongorista című film feldolgozhatatlan lenne. Az élet szép felültet bennünket egy érzelmi hullámvasútra, ahol a film elején még boldogan nevetünk, élvezve az élet vidámságát, de a végére könnyeinkkel küszködünk a világ gonoszsága és kegyetlensége miatt.

(Címlapkép forrása)

//taki//