Szupercella 3: Az ördögverem (2019) - Kritika Sylvester Stallone (Rambo, Rocky, Szupercella 1-2. stb.) Ray Breslin szerepében tér vissza újra a filmvászonra. A 2013-as első rész után, melyben még Arnold Schwarzenegger is játszott és elég jó kritikát kapott, következett a 2018-as második rész. Erről nemrégiben maga Stallone nyilatkozta, hogy karrierje legrosszabb filmje volt és emiatt elnézést is kért a rajongóktól. A Szupercella franchise folytatásával pedig szerették volna visszanyerni a rajongók kegyeit. Magát a harmadik részt rohamtempóban forgatták le, mely meg is látszik helyenként a filmen. Jó pár olyan logikai baki belecsusszant, melyet nem emelnék ki spoiler veszély miatt, de a filmrajongók maguktól is rájönnek majd, hol a bibi. A 17 nap alatt leforgatott, 1 óra 37 perces műsoridővel bíró filmet John Herzfeld (15 perc hírnév, Bobby Z élete és halála stb.) rendezte, aki részben forgatókönyvíróként is részt vett a filmkészítésben, Miles Chapman oldalán. Utóbbi nevéhez köthető az előző Szupercella filmek forgatókönyve is. A legújabb részben visszatérnek Breslin előző epizódokból megismert társai is, Trent DeRosa (Dave Bautista – A galaxis őrzői, Szárnyas fejvadász 2049, Bosszúállók, stb.) és Hush (50 cent – A kém, Felültetve, Mélyütés stb.), hogy együtt győzzék le ismét a rossz fiúkat. A történet szerint elrabolják egy hong kongi milliárdos üzletember lányát, Dayat (Malese Jow – Vámpírnaplók) -  Chicagoban, akit egy Ördögverem nevű észak-európai börtönbe zárnak elrablói, akiket történetesen Breslin egykori simlis üzlettársának fia, Lester Clark Jr. (Devon Sawa - Casper, Végállomás) vezet. A csapat újra összeáll és kiegészül pár új taggal, pl. Shen Lóval (Jin Zhang), hogy kiszabadítsák a nőt és társait a bosszútól - és persze pénztől - éhes rosszfiúk karmai közül. Így olvasva nem esünk hasra valljuk be a storyt illetően. A Szupercella 3 nem szenved hiányt akciókból, fegyveres és főként verekedős jelenetek színesítik a másfél órás mozit. Stallone inkább, mint húzónév van benne ebben a filmben, ahogyan Bautista is. Kimondottan nagy szerepük nincs, néha bemondanak valami karakterükhöz passzoló bölcseletet, aztán pár rosszfiút likvidálnak. Inkább érezni ezen a filmen, hogy gyorsan feledtessük az előző rész bukását, de nem üt akkorát a produkció, hogy minden bűnt megbocsájtsunk. Amolyan sebtapasz egy pisztolylövésre. Eltakarja a sebet, de alatta azért még fáj. Van a filmben jó pár következetlenség is. Már az is fura, hogy kb. 1 óra alatt hogyan jutnak el Chicagoból Észtországba, (utoljára Harry Potter tudott így hopponálni), de a film során egy-két karakter szerepe és sorsa mintha a feledés homályába merülne, aztán a készítőknek eszébe jut, hogy hopp ottmaradt a nagymama az autópálya pihenőben, miután már megtettek 100 km-t. A Szupercella 3-at sem fogja Sly a legjobb alkotásai közt emlegetni, de egy verekedős, csihipuhi film kedvelő nézőnek adhat másfél óra kikapcsolódást. //Dörgő Dániel// http://www.filmezzunk.hu/2019/07/04/sylvester-stallone-10-legjobb-filmje/