Egy kutya hazatér (A Dog's Way Home, 2019) - Kritika Nem meglepő módon, a siker garantált, ha egy film címében szerepel a „kutya” szó. Várhatóan ez az alkotás is nagyszámú nézőt fog a mozikba csábítani, azonban a film megtekintése után, felmerül a kérdés: vajon jogosan?! Az iménti kérdésre a válasz, véleményem szerin, NEM! Kezdjük a történettel. Mind ismerjük a Lassie hazatér című művet, a hős skótjuhász kutyáról, aki hegyen völgyön át küzd a hazajutásért. Ha megnézzük az Egy kutya hazatér című filmet, rögtön rájövünk, bizony szegény Lassieről még egy réteg bőrt lehúztak. Természetesen ezért nem kell senkit megkövezni, nem ez az első és valószínűleg nem is az utolsó kutyás-elveszős-hazatérős film. A rendező, Charles Martin Smith (Delfines kaland – 2011, Delfines kaland 2 – 2014) és a producer és szerző W. Bruce Cameron első közös munkájának gyümölcse lett ez a magával ragadó – már akit – film. W. Bruce Cameron neve ismerős lehet, az ő remek szerzeménye az Egy kutya négy élete (2017). A főszereplő természetesen Bella (Shelby), aki egy elhagyott telken született, rengeteg macska közt. Őt találja meg és fogadja örökbe Lucas, azaz Jonah Hauer-King (Ashes in the Snow – 2018, Postcards from London – 2018) aki egy igazi, gödröcskékkel megáldott jófiú, és szabadidejében igyekszik segíteni a kóbor állatoknak. Mivel Bella anyja pitbull volt – bár én hamarabb fedeztem fel egy labrador jellemvonásait a kutyában, persze lehet, hogy tévedek – ezért sajnos törvénybe ütközik a tartása Denverben. A problémát megoldandó, remek ötlet születik, a tulajdonosok egy közeli kisvárosba költöznének. Ez amúgy teljesen reális. A szereplők közt feltűnik még néhány egészen jól ismert arc is, például Ashley Judd (Kettős kockázat – 1999, A beavatott – 2014), Alexandra Shipp (X-Men: Apokalipszis – 2016, Aaliyah: The Princess of R&B – 2014) és Barry Watson is (Hetedik mennyország – 1996. – 2007.) Azt hiszem itt fontos megemlítenünk, hogy a mozi egyik alappillére a másság elfogadása. Ha gyerekkel tervezzük a megtekintést, mindenképpen ajánlott elmagyarázni, hogy ’Matt Camden’ miért is él együtt egy másik férfival és a hazaérkezést követően miért egy üveg vörös bort nyitnak ki egy doboz sör helyett. A film legnagyobb erősségét a forgatási helyszínek adják. Nem vitás, gyönyörű tájakon játszódik szinte az összes jelenet. Viszont a gyönyörű kilátást rengetegszer elrontja a borzalmas animáció. Bátran kijelenthetjük, holott még csak 2019 januárját írjuk, meg van az idei év legrosszabb animálásáért járó díj. Bár tény, hogy animáció nélkül elég sok jelenet leforgatása akadályba ütközött volna, de úgy gondolom, a CGI már elég fejlett, hogy ezt a feladatot jobban is megugorhassák egy ilyen film készítői. Egy utolsó személyes meglátás, mint állatvédő, a mozi rengeteg olyan jelenetet tartalmaz, amit egy felelős állattartó mélyen elítél. A helytelen etetés és nevelés, a póráz nélküli sétáltatás, a nem biztonságos kerítés és a kutyák „önsétáltatásának” bátorítása kifejezetten rossz szokásokat rögzíthet egy gyerekben. Kérek mindenkit, aki gyerekkel nézi meg, feltétlenül magyarázza el, hogy ilyeneket miért nem szabad megengednünk magunknak és a kutyánknak! Kritika: Orosz Zsu http://www.filmezzunk.hu/2017/03/12/a-legjobb-kutyas-filmek/